Harminc éve dolgozik a köz alkalmazásában

Ő is ahhoz a generációhoz tartozik, mely még a rendszerváltás előtt szerezte meg a pedagógusi diplomáját. Nem tévedés: mert bár a címben 30 év szerepel, az csak a szűken vett közalkalmazotti státuszra vonatkozik. Erika viszont efölött további nyolc évet más típusú oktatási intézményben is eltöltött, összesen tehát már a 38. tanévét kezdte meg 2023 szeptemberében. Pribék Erikát a közelmúltban köszöntötte az előszállási tantestület.

Sárbogárd, Alap, Alsószentiván, majd Előszállás. Ezek a harmadikos osztályt vivő tanító állomáshelyei. Bogárdon még diplomájának megszerzése előtt kóstolt bele a tanítóskodásba. Egy év határozott idejű szerződésének lejártakor került Alapra, a faluba, ahová tán a legtöbb szál köti. Ma is ott él, onnan jár nap mint nap Előszállásra.

De hogyan került a pedagóguspályára? És vajon miért a tanítói munkakört választotta?

- Igazság szerint – emlékszik vissza a kezdetekre Erika – nem én választottam. A gimnáziumban még tanár akartam lenni, ez a tervem már az általános iskolában megfogalmazódott bennem. A sors viszont másként akarta. A gimis osztályfőnököm ugyanis csak úgy ígért pozitív jellemzést a továbbtanulásomhoz, ha tanítónak jelentkezem.

Így került tehát Kaposvárra, a helyi Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolára, innen pedig már láttuk, hová vezetett az útja a tanítói pályán.

- Értem azt a folyamatot, hogy kevés fiatal megy pedagógusnak – mondja, és meglehetős határozottsággal teszi hozzá, hogy ma már nem lenne pedagógus. Nehéz hivatás ez, mely az évtizedek előrehaladtával csak egyre nagyobb terhet rak az iskolákban dolgozók vállára. Elfogadható, és el is kell fogadni ezt egy olyan munkatapasztalattal rendelkező embertől, mint Erika. De ettől még az is igaz: nehéz őt más pályán elképzelni!

Alsószentivánon megtapasztalhatta, milyen egy iskola életét szervezni, irányítani. Az ötéves igazgatói kinevezésén túl betöltötte a helyettesi pozíciót is az ottani oktatási intézményben. Pályafutása leghosszabb időszakát töltötte Szentivánon, éppen negyedszázadnyit. Onnan került minden bizonnyal utolsó iskolájába, Előszállásra, ahol a 2023/2024-es tanév már a negyedik a sorban. Harmadikos osztályfőnökként a jelenlegi évfolyamot még végig szeretné vinni.

- Az oktatási-nevelési arány nagyon látványosan megváltozott, mióta tanítok – mondja Erika. – Ma már a nevelésre kell több időt fordítani kb. 60-40 arányban. Csak az a baj, hogy nincs annyi idő rá, mint amennyit igényelne. Sok gyerek jóval több odafigyelést kérne, mint mások, vagy mint régen. A kötelességtudat csökkent, a jogokkal sokkal jobban tisztában van mindenki. Úgy érzem, a hivatásunk becsülete is erősen megkopott, kevesebb segítséget kapunk a munkánkhoz.

Meséli, volt olyan időszak, amikor elsősöket és harmadikosokat tanított egy légtérben. Ma úgy hívnánk, erősen differenciáltan kellett oktatni a gyerekeket.

- Az az osztály egyike volt a legjobb osztályaimnak – emlékszik vissza. Összetételében, képességében. S mikor minősülnie kellett a ped II-es kategóriára, a városból odalátogató tanárok csak gratulálni tudtak neki sokrétű munkája ellátásához.

Nem ez volt az egyetlen elismerése. Korábban, amikor a megbízatása napközi tartására vonatkozott, hónapokon át kellett tartós táppénzen lévő kollégája osztályát irányítani. Kiváló munkájáért az év végi pedagógusnapon jutalmat is kapott!

- Nehéz hivatás ez, de sok örömöt hoz – mondja, és ez az, ami miatt minden nehezítő körülmény ellenére ma is szívesen ül autóba, és veszi az irányt Előszállás felé. Oda, ahol a legösszetartóbb testület várja mindazok közül, ahol dolgozott, s nagyon szeret közöttük lenni. A nevelőtestületen belül fontosnak érzi a munkáját, az iskolavezetés pedig biztosítja a nyugodt légkört.

Ő tudja. Ő tudhatja. Van összehasonlítási alapja.

Vöröss Endre