Hogyan válasszuk ki a karácsonyfánknak valót?

Csak abból induljunk ki, egy elhibázott vételezés után nézhetjük az egész ünnepi ciklusban a nem tetsző fánkat, arról nem beszélve, hogy vízkeresztig hallgathatjuk a szemrehányásokat. Írásunkban tanácsokat szeretnénk adni, hogyan is válasszunk fenyőfát.

Legálisan forgalmazott fenyőfák esetén biztosak lehetünk abban, hogy külön erre a célra létesített telepeken, gyakorlatilag haszonnövényként termesztik ezeket, és utánpótlásuk is folyamatos. Ma már egészen sokféle fenyőt árulnak Magyarországon is, ezek mindegyikének megvannak az előnyei és a hátrányai.

A vásárlás szempontjai

A fa kiválasztásakor a legfontosabb szempontok, hogy a karácsonyfa tartós, egészséges, sűrű és szimmetrikus legyen. Már vásárlás előtt érdemes átgondolni, hova kerül majd a lakásban, fontos, hogy tudjuk, mekkora az adott helyiség belmagassága. 

A vásárlásnál sokan próbálkoznak a kivárós módszerrel: csak december 23-án veszik meg a fenyőt, bízva abban, így nem olyan fa kerül az otthonukba, amelyet esetleg már november elején kivágtak. Valójában november közepétől akár december 20-áig is vágnak ki karácsonyfákat, de ez a taktika önmagában kevés, hiszen pusztán a vásárlás időpontja nem garancia arra, hogy frissen kivágott példányhoz jutunk. A vágás helyét sem érdemes igazán nézni, mert ha láthatóan nem friss, a kereskedő egyszerűen levág pár centit a törzsből. 

Egy előnye van a kései vásárlásnak, ha nem tudjuk hol tárolni a fát, akkor egészen szentestéig hűvösben tarthatjuk a fánkat. (Régebben nekem is szokásom volt, hogy kiválasztottam a fát, befaragtattam, kifizettem, majd az utolsó pillanatban elhoztam az árustól.)

Lényeges szempont a vásárlásnál, hogy honnan származik a fenyő. Bár az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Dániából származó nordmann — a származási helyet fel is szokták tüntetni az árusok —, mivel sokat utazik Magyarországig, értelemszerűen könnyebben kiszárad.

A tűlevelekre is érdemes külön figyelmet fordítani, állapotuk ugyanis beszédes: élénk, zöld színűnek kell lenniük, és sötét árnyalatúnak. A világos szín akár a kiszáradás jele is lehet. Vásárláskor először is rázzuk meg kicsit a fát, ebből már látható, ha potyognak a tűlevelek, valamint azt is, mennyire rugalmasak az ágai. Fontos, hogy a tűlevelek tapintásra rugalmasak, viaszosak legyenek. Ha szárazak, eltörnek vagy a kezükben maradnak érintés után, akkor azt a fát inkább ne vegyük meg. Vásárlás előtt akár enyhén meg is lehet rázni a növényt: ha könnyen lehullanak a tűlevelei, akkor nem várható, hogy sokáig szép maradjon. 

A tárolásról 

Ahhoz, hogy a fenyőfa a lehető legtovább szép maradjon és megőrizze frissességét, kint kell tárolni a teraszon, udvaron vagy erkélyen, lehetőleg egy vödör vízbe áztatva. A házba fokozatosan kell bevinni – először kerüljön egy fűtetlen helyiségbe, például a pincébe, garázsba vagy egy hűvös folyosóra. Célszerű pár órát ott hagyni, hogy ne érje sokként a házban lévő meleg a kinti, hideg, téli időjárás után. (Mielőtt bevinnénk a házunkba, a lakásunkba, öblítsük le hideg vízzel, hagyjuk lecsepegni.)

Ha sikerült egy frissen kivágott példányt vennünk, akkor se dőljünk hátra. Ajánlott úgy tekinteni a karácsonyfára, mint a vágott virágra. Szerezzünk be egy víztartályos, szorítókörmös karácsonyfatalpat. Segíteni fog frissen tartani a karácsonyfát, és elodázni a tűlevelek hullását. Ügyeljünk, hogy a fenyő kiválasztott helye minél távolabb essen a fűtőtesttől.

Mit mond a kereskedő?

Németh László és kollégái évek óta árulnak fenyőfát Dunaújvárosban a külső Park Center mellett, így az idén is, néhány jó tanáccsal ő is szolgált a vásárlóknak. — Először is emeljük meg a fát, a súlyából sok következtetést levonhatunk. Egy kétméteres nordmann húsz kiló körül van. Ha nagyon könnyű a fa, akkor az már kiszáradt. Ha meghúzzuk az ágaikat a tenyerünkkel, és nem marad tűlevél a kezünkben, akkor is frissen vágott fáról beszélünk.

Az árakról

Végezetül néhány mondat az árakról. Tavalyhoz képest valaki nem emelt, valaki minimálisan. Általában darabra, „ránézésre” állapítják meg a kereskedők az árakat. Viszonyításul: egy kétméteres lucfenyő tízezer, míg ugyanilyen méretben a nordmann húszezer forint körül van.