Tovább él a hagyomány – Szent Mihály napját ünnepelték Baracson

Méltó módon ünnepelték Baracson Szent Mihály napját, a gazdasági évfordulót, amely a parasztemberek számára az egyik legfontosabb dátumot jelképezi: a behajtás, elszámoltatás, szegődtetés időpontját. A Mihály-naphoz kötődő népszokásokról, hiedelmekről idén is Czuppon Péter mesélt a közönség tagjainak, akik szép számmal jelentek meg a hagyományőrző eseményen.

A rendezvény első fele a pásztortáncról, pásztormuzsikáról szólt, ezt azonban Madár Gábor, előszállási csikós legény ámulatba ejtő lovas műsora előzte meg. A néptáncosok ezt követően a pásztor-, vagy kanásztáncok számos fajtáját mutatták be a közönségek. A lenyűgöző táncokat egy igényes csokorba szedve adták elő a néptáncosok. A produkciók egyik leglényegesebb része az eszközök voltak (botok, seprűk, kalapok, üvegek), ezeket a koreográfiákba építettek az előadók. A táncok között egyebek mellett szerepelt botoló, váska, söprű, somogyi páros kanásztánc és mezőföldi kanásztánc. Az egyik előadás közben Várai Áron is felbukkant, aki az egyik nevezetes pásztorhangszert, a dudát szólaltatta meg, ezzel szolgáltatva talpalávalót a táncos lábú fiataloknak.

Az előadások után a közönséget is bevonták a mulatságba, és egy szórakoztató mesével megtoldott közös táncra invitálták őket. A táncbemutatók alatt a nap lassacskán nyugovóra tért, így elérkezett a máglyagyújtás ideje. A tüzet a Baracsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület munkatársai lobbantották fel, ezt követően pedig rögtön mindenki a lobogó máglyarakáshoz vonult, hogy körbeállják azt. Ezután már nem maradt más hátra, mint a szalonnaszeletek nyársra húzása, és a lilahagymás zsíros kenyérszeletek jóízű elfogyasztása.