Húsba vágó téma

A minap tarját vásároltam egy szupermarketben, ahol annak védőgázas, előre csomagolt kiszerelését választottam. Vizuálva a doboznyi terméket feltűnt az, hogy milyen kevés, egészen pontosan két szelet hús került a dobozba. Nem is egybe, hanem majd' mindegyikbe. Úgy tűnik ez lett az új egységnyi kiszerelés. Önmagában ez nem baj, hiszen a súly után fizet a vevő. Abba dobozba azonban kényelmesen kétszer annyi, azaz négy, vagy akár öt szelet hús is belefér. Igen ám, de a vevő szinte minden terméken először annak árát szemlézi. 

Lehet, hogy a nagybetűs VEVŐ már annyira drágának tartja az adott esetben négy húst tartalmazó portékát (mert ugye a multi a hasznát is a vevő fizeti meg), hogy nem veszi meg azt, vagyis a multi nyakán marad a négy vagy öthúsos kiszerelés. No, de leleményes a multi, amikor az ugyanakkora dobozba feleannyi húst pakol, mert így a megszokott kiszerelésű termék „csak” feleannyiba is kerül. És a megszokás, valamint az alacsonyabb ár nagy úr. 

A fenti eszmefuttatás nem véletlen azért sem, mert a multik rendkívül büszkék arra, hogy mennyi mindent tesznek a fenntartható fejlődés érdekében. Ez még talán így is van rendjén, bár jelen sorok írójának szerény véleménye szerint ez inkább egy marketingfogás, mint valós teljesítmény. 

Ugyanis a megszokott kiszerelésbe csomagolt feleannyi hús, amiből a duplája is beleférne – ahogy említettem már – e kis szösszenetem dobozába, épp kétszer annyi műanyagdobozt eredményezhet, hiszen a kiszereléstől függetlenül azért az előírt húsmennyiséget el kell adniuk. És itt a kör be is zárult, mert a vevő (tisztelet a kivételnek) nagyban tesz a fenntartható fejlődésre, az ökológiai lábnyomra, őt elsősorban az ár érdekli. A multik ezt ismerték fel, a profit érdekében hátrébb sorolva környezetünk védelmét, a fenntartható fejlődést.