Az időjárás sohasem ideális - Szüreti körkép

Írásunkban nem az országos gondokat kívánjuk feszegetni, inkább arról szeretnénk szót ejteni, hogy a szűkebb pátriánkban mi a helyzet a szőlészet, a borászat terén. Persze azért kezdésnek nem árt egy kis kitekintés.

Néhány sokatmondó adat: a termelői és az előállítási költségek ötven-száz százalékkal emelkedtek az utóbbi időben, viszont a borok ára nem tud feljebb kúszni. Emiatt a felvásárlási árak is stagnálnak. (A Tolnai borvidéken, amelynek egy része átnyúlik Fejér vármegyébe, és ide tartozik a szomszédos Dunaföldvár is, fajtától függően 90 és 120 forint között várható a szőlő felvásárlási ára. De ne feledkezzünk el a Kunsági borvidékről – Apostag, Dunavecse, Solt –, itt 100 és 130 forint közötti majdani árakról beszélnek. Azonban meg kell különböztetni a felvásárlási ártól az egyedi, például kis tételű vásárlás esetén az árakat.) A borászoknak leginkább azért fáj a fejük, hogy hazánkban a borfogyasztás csökken, igaz, ez egész Európára jellemző tendencia. Ennek a legjelentősebb oka, hogy a fiatalok bor helyett szívesebben fogyasztanak más italokat. Egy „riasztó” adat: a borfogyasztás Magyarországon az elmúlt években az átlagos évi harminc literről nagyjából tizennégy-tizenöt literre, vagyis a felére esett vissza.

A piac alapja pedig a kereslet és a kínálat. Vagyis: ameddig nincs kereslet, addig áremelésről sem lehet szó.

Dunaújváros nem a szőlészetéről, borászatáról híres, de elérhető távolságban több településen is jelentős tevékenység folyik e téren. Az adonyi szőlőhegy már országos hírűnek mondható, nem véletlen, hogy a BorÉrt Borturisztikai Egyesület Koccintás 2022 országos rendezvénye után a Nem borvidéki borkedvelő település címét Adony nyerte el. (A díj rangjáról sokat elárul, hogy a díjkiosztó ünnepséget a budapesti Vajdahunyadvárban rendezték meg.)

Paulusz Imre adonyi borász (2019-ben az országos rozé-versenyen aranyérmes lett a bora, azóta nem is indult, mert azt vallja, a csúcson kell abbahagyni, persze csak a versenyzést, és nem a borászkodást) már közel jár a szüret befejezéséhez.

– Azt tapasztalom, az idei sikeresebb lesz, mint amilyen a tavalyi év volt. Mind mennyiségben, mind minőségben. A savak még vadak, de januárra, februárra kikerekednek majd. A rozénak való kékfrankost már leszüreteltük, gyönyörű volt a szőlő. Sőt, nemcsak leszüreteltük, hanem már lassan megáll a forrása. A kékfrankossal együtt szedtük a generosát és a chardonnay-t is, ezekkel a szőlőkkel sem volt gond. A rajnai rizlingem van még hátra, igaz, azt vásárolom a Tolna vármegyei Dunaszentgyörgyön.

És, ha már szóba került Tolna. Mivel e sorok írója is ott vette a bornak való szőlőjét, első kézből tapasztalhatta az ottani őstermelők helyzetét.

Első megállapítás, kevesen tudnak megélni a szőlőtermesztésből, általában kiegészítő jövedelemnek számít a szőlészet, és természetesen szerelemnek.

– Még mindig nem tudni, mennyi lesz a felvásárlási ár, még előrejelzést sem kaptunk. A szőlő nagy részét már elszállították a borászok, de fizetés csak decemberre, januárra várható – hallhattuk több helyről is.

Sőt, van olyan gazda, aki csak húsvét környékén jut a pénzéhez. Azonban úgy gondolják – puhatolózó tárgyalások után –, hogy húsz forinttal magasabb lesz a felvásárlási ár (a számok fentebb), mint tavaly.

A minőségre Tolnában sem panaszkodnak, egyértelmű, hogy a 2022-esnél jobb a minőség és a mennyiség, de a három-négy évvel ezelőtti termés minőségét nem éri el, ezért inkább jó közepesnek minősítenék a termést.

Itt kanyarodjunk vissza az adonyi szőlőhegyhez, egészen a Szent Orbán borrendhez. A civil szervezet nagymesterétől, Schmidt Attilától arra kértünk választ, az ő területükön milyen tapasztalatokat szereztek a szüret során és a szüret előtt.

– Ebben az évben sem volt ideális az időjárás, de az sohasem az. A gond eleinte a gyakori csapadék volt. Ahhoz kevés esett, hogy az elmúlt évek aszályait pótolja a talajban, de ahhoz épp elég, hogy előjöjjenek a különböző betegségek. Többet kellett védekezni, zöldmunkát végezni, mint egy esztendővel ezelőtt. Elsősorban a lisztharmat, a peronoszpóra okozott jelentős károkat a gazdáknak. A szüret a tavalyihoz képest egy hét késéssel kezdődött. Eddig azt mondhatom, ígéretes a termés, elsősorban a korai fajtákból. Ugyanis a közép- és késő érésűek fejlődését befolyásolta az augusztus közepe óta tartó aszály. A szemek sok helyen elkezdtek töppedni, ezért volt olyan gazda, aki kármentés céljából a kelleténél hamarabb szüretelt. Általánosságban azt mondhatom, a szőlő beltartalmi értékei jók, úgyszintén a savak. Mennyiségről a saját tapasztalataimat tudom mondani, nálam átlagos. De, hogy kinél, mennyi szőlő termett, az nagyban függ a fajtától is. Mindenesetre bizakodva várom a novemberi újbormustrát.