Soproni út sok tapasztalattal és borkóstolókkal

A korai indulás (5.45 óra) ellenére rendkívül jó hangulatban kelt útra a népes társaság, amely egy fő híján megtöltötte az ötvenfős autóbuszt. Először a vitnyédi Pannónia Üzletházat vették célba, ahol Németh Lajos üzletvezető, tulajdonos fogadta az adonyiakat. Schmidt Attila, a borrend nagymestere régi kapcsolatot ápol az üzletemberrel, aki a hangulat megalapozásához először pezsgővel kínálta a vendégeket. Sok érdekes történetet hallhattak a résztvevők a házigazdától, és minden történethez járt egy borkóstolás is. Ezek közül érdemes megemlíteni az Összetartozásunk borát, amit 2019-ben a trianoni békediktátum századik évfordulójára készítettek a Felvidék, Erdély, a Délvidék s a mai Magyarország száraz fehérboraiból. Érdekes módon az egykori Magyarország területéről csak a Sopronnal szomszédos Burgenlandtól nem érkezett bor. Innen Fertőrákosra vezetett a társaság útja, előbb a Luka Pincészet (Luka Enikő), majd a Winelife (Hajdu Tamás) fogadta az adonyi borrendet.

Luka Enikő nemcsak a borokról beszélt, hanem arról is, hogyan került kapcsolatba a borászattal. Tanulságos élettörténet.

– 2002-ben, édesapám halálakor vettem át a Luka Pincészet irányítását, noha végzettségem szerint nem vagyok borász, belevágtam a szőlőművelés és borkészítés művészetének elsajátításába. Képzőművészeti főiskolára jártam. Egyik pillanatról a másikra csöppentem bele a borászatba, festőnek készültem, gyakorlatilag fogalmam sem volt a szőlészetről, a borászatról. Amikor édesapám meghalt, kötelességemnek tartottam, hogy az élete munkáját tovább vigyem. Bejelentkeztem a Vylyan Pincészethez egy gyorstalpalóra, majd a szomszédos Ausztriából is kértem szakmai segítséget. Úgy érzem, jó úton járunk, de azt sosem felejtem el, amikor az első napon a szőlőben egy sort tudtam lemetszeni.

Hajdu Tamás története sem kevésbé érdekes. Ő úgy kezdett el a szőlészettel, borászattal foglalkozni, hogy öreg bácsiktól vásárolt fel ültetvényeket, akik továbbra is, mintha a sajátjuk lenne, dolgozhattak a szőlőben. Ezzel megmentette a veszteségesen működő ültetvényeket és az „öregeknek” is munkát adott.

– A vége az lett, hogy ma már nyolcvan hektár szőlővel gazdálkodunk – tudtuk meg a borásztól.

A következő állomás a Gangl Borászat volt, ahol olyan szinten tetőfokára hágott a hangulat, hogy előkerült az adonyiak részéről a harmonika is Pósch József révén. A házigazdák számára akkora élményt okozott a jókedvűen nótázó társaság, hogy megfogalmazásuk szerint ez volt a helyzet, amikor a vendéglátóknak nagyobb élményt jelentett a borkóstoló, mint maguknak a vendégeknek.

Az egész napos program végállomása a Taschner Bor- és Pezsgőházban ért véget, ahol elsősorban a pezsgőről, annak készítésének különböző módjáról hallhattak komoly szakmai előadást az adonyi borrend tagjai.

Összességében hosszú, fárasztó nap volt, és mielőtt bárki is azt gondolná, hogy az adonyiak egy jót buliztak, ne felejtsük el, hogy öt helyszínen is minimum egyórás előadást hallgattak végig, annak reményében, hogy hazatérve, saját terciájukon hasznosítják a tapasztaltakat.