Mi magyarok ebben is úttörőnek számítottunk

A Magyar Fotográfia Napja. Ezen a napon készült el ugyanis Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Több forrásmunka is azt állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Így ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk. A fényképezés történetének 183 éve alatt sok magyar származású újító járult hozzá a fotózás fejlődéséhez. Az objektívtől a tükörreflexig, a hologramtól a polaroid technikáig számos fejlesztés és találmány köthető magyar tudósokhoz, ezért őket is ünnepeljük augusztus 29-én, a magyar fotográfia napján.

A fotográfia vagy fényképészet a fény által közvetített képi információk rögzítése technikai eszközök – többek között fényképezőgép, vagy fényérzékeny anyag - segítségével. Célja lehet gyakorlati vagy művészi. Elnevezése a görög phosz vagyis fény, és a graphisz (rajz) szóból ered, együtt „fénnyel rajzolás” vagy „fényrajz” a jelentése. A fényképészet őse a dagerrotípia, amelyet Louis Daguerre talált fel, de nemsokára Magyarországon is elkészült az első fotó. 1840 nyarán a technikai újdonságot iránt érdeklődő matematikus, Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésének keretében a Dunát és a Királyi Várat vette fel egy megvilágítás előtt fényérzékennyé tett, ezüstözött rézlemezre. Mint azt az előbb is leírtuk, ennek az eseménynek a dátuma, augusztus 29. lett a magyar fotózás napja. Az elmúlt két évszázadban hatalmasat fejlődött a fotókészítés technológiája a nyolc órán át készülő képtől egészen a mai mobillal készített képekig. Mindehhez a magyar felfedezők is jelentősen hozzájárultak. Például Dulovits Jenő matematikus és fényképész, az első tükörreflexes gép feltalálója is nemzetközi karriert futhatott volna be, ha nem egy KGST országban jegyezteti be a szabadalmát. Nyugat-Németországban és Svájcban csak az 50-es években jutottak el oda, ahova ő a 40-es évek elején, mégpedig a tükörreflexes fényképezőgép megalkotásáig. A második világháború után azonban a KGST országok közül Kelet-Németországnak jutott a fényképezési ágazat, így Dulovits 43-as szabadalma és annak nyomán a 49-től forgalmazott gépek nem hódították meg a világot. A KGST vagy  Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete volt a hidegháború alatt 1949 és 1991 között.

A dagerrotípia

A fotográfiában az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás volt, melyet Louis Daguerre és Joseph Nicéphore Niépce fejlesztettek ki. A dagerrotípiák használata az 1850-es évek elejéig volt széles körben elterjedt a gyakorlatból a nedves kollódiumos eljárás és az albuminpapír páros szorította ki. Népszerűsége sokáig töretlen maradt, annak ellenére, hogy az üveglemezre vagy papírra készített képek gyorsabban, olcsóbban és egyszerűbben elkészíthetőek voltak.

Nekem, aki sokáig Petőfi múzeum igazgatójaként dolgoztam, a dagerrotípia szó hallatán először a Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia ugrik be. Az egyetlen a költő alakjáról fennmaradt dagerrotípia fénykép, készítésekor sokszorosításra még nem volt alkalmas.

Mérete 9,9 × 6,8 cm, ezt a műtárgyat nagy valószínűség szerint Petőfi barátja Egressy Gábor színész készített 1844–45 körül. 

A dagerrotípiákat ezüstréteggel bevont rézlemezre készítették. A költő a képen a jobb karjával egy  székre támaszkodik, ruházata pedig sötét, magasan záródó zsinóros atilla és a nyaka köré tekert sötét, zsinóros szegélyű, hosszú nyakkendő. A fényérzékeny vegyülettel, ezüst-jodiddal bevont fémlemezen, higanygőz segítségével készült dagerrotípia Petőfi alakjának tükörképét mutatja, ugyanis a dagerrotípia készítője nem használt képfordító prizmát. A felvétel expozíciós ideje az akkori technológiai lehetőségeket figyelembe véve körülbelül egy perc lehetett. Ezt az értékes műtárgyat ma a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik.

Érdekes, hogy ezért a találmányért abban az időben maga Petőfi sem rajongott, az mondta, hogy: 

„Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel."