2023.08.20. 11:30
Különleges ünneplésre gyűltek össze az előszállásiak
Meghajtották a fejüket Szent István király előtt, örömmel fogadták az Új kenyér ünnepét. A szívük pedig valószínűleg akkor dobbant a legnagyobbat, amikor a szemük fényét, a gyönyörű kisgyermekeiket Előszállás polgárává fogadták. Micsoda büszkeség lehetett a számukra a csöppségeiket a karjukba ölelve kivonulni a művelődési ház telt házas közönsége elé az emléklap és az ajándékok átvételére, az elmúlt péntek délután!
Fotó: Balogh Tamás/ Dunaújvárosi Hírlap
Elsőként ezt a rendhagyó tapasztalatát osztotta meg az ünneplőkkel Farkas Imre a falu polgármestere, aki ezen a délutánon is, mint egy kedves rokon, úgy fogadta a 2022. július 1. – 2023. június 30. között született előszállási kisgyermeket és szüleiket, a kicsik polgárrá fogadására.
- Az augusztus 20-i ünneplésünk mind közül a leghangosabb, de mi ennek örülünk a legjobban. Szent Istvánról szólva megemlékezünk a múltunkról, az apróságokat polgárrá fogadva pedig gondolunk a jövőnkre, hiszen ők a mi reménységeink! 2000 óta, a Millennium évétől tart ez a hagyományunk, tehát a mai volt a huszonnegyedik alkalom, de el kell mondjam, hogy ilyen sok gyermeket, huszonkilencet, még egyik évben sem köszöntöttünk ebből az alkalomból. Remélem, hogy tíz-tizenkettő év múlva találkozunk majd velük a matematika órákon!
Eper Roland a helyi állatkert társtulajdonosának büszkesége is érthető volt.
- Eper Flóriánnal érkeztünk, akik május 12-én látta meg a napvilágot. Lassan kollégák leszünk, mivel nagy örömünkre annyi időt tölt el velünk az állatkertben. Szépen, halkan jegyzem meg, hogy egy - két kedvencünket (óvatosan!) már megmutattam neki testközelből.
Ilyés Ádámnak is bőven volt büszkélkedni valója.
- A legjobb viszonyban vagyunk ezzel a csöppséggel! Arról még nem beszélhetünk, hogy szót fogad-e, de most még nagyon jó gyerek. Régebben sportos voltam, ma már sajnos inkább a munkára fordítok több energiát. Természetesen vele is szeretném megkedveltetni az egészséges életmódot.
Kőrös Sándor érthető derűvel és elégedetten beszélgetett az ünnepség után.
- Ábel ma nagyon kitett magáért, nagyfiúsan és csendesen viselkedett, amiért valami kis nyalánkság lehet a jutalma. Ő az első gyermekünk és nagyon jó viszonyban vagyunk egymással. Szerencsére másokkal is barátságos. Sokat van az emberek között és szereti őket, ezért ez az esemény is a kedvére való volt. Nem tervezzük a jövőjét, de nyilván segíteni fogjuk minden álmát elérni.
Nyúl Gabriella a művelődési ház és a könyvtár vezetője egy kedves ünnepi műsorral állt a közönség elé. Mellette az új kenyér ünnepére is példásan felkészült.
- Ma már reggel hattól a konyhában sürgölődtem, hogy az Új kenyérrel tudjuk fogadni a hozzánk érkezőket.
Ha sütöttél volna egy szép nagy kenyeret, akkor is azt mondtuk volna, hogy az Isten áldjon meg érte! Ettől sokkal nagyobb feladatot vállaltál föl!
- Egy gömbölyű és egy forma kenyeret, hamburger zsemléket és az óriáskifliket készítettem a vendégeinknek. Most boldogan figyelem őket, mert örülök, ha jóízűen fogyasztják, de mellette el-el csípem a kritikai megjegyzéseket is, amiket az ismerősök direktben is elmondanak nekem. Szerencsére panasz nem hangzott el és szépen elfogyott minden. A hozzávalókról Biber Jánosné Marika néni gondoskodott, ahogy látom a fogyásukat – sikerrel.
Biber Jánosné Marika a falunapon is népes társaságot látott el finom falatokkal. Ezúttal a művelődési ház színeiben készült, és most is dicsérték a készítményeit.
- A finom kenyérfélékhez zöldfűszeres vajkrémeket készítettem. Az egyiket petrezselyem és hagyma snidlinggel, a másikat ehhez hasonló, fokhagymás ízesítéssel. A legnagyobb sikere a töpörtyűkrémemnek volt, mert az percek alatt elfogyott. Jövőre sokkal többet kell belőle csinálni. Mellettük a hagyományos étkezési zsírt lehetett választani. Elsőre talán meglepő lehet, hogy lekvárokat is raktam az asztalra, de az már régen kiderült, hogy a gyermekek azokat és a mézet sokkal inkább választják. Mese nincs, a kedvükbe jártam velük az idén is. Úgy látszik, hogy a málna lekvárt sokkal nagyobb porcióban is hozhattam volna.
Madár Zoltán és Madár Zoltánné Valler Viktória a születésnapját is ünnepelő Hannával érkezett az ünnepségre. Mivel a két jeles alkalom egybeesett otthon szép vendégséggel várták az egész famíliát.
- Elsőre úgy tűnhet, hogy már nagyot változott a mi Hannánk, mert a művelődési házban szép csendesen viselkedett, de a kiabáláson és méltatlankodáson már indulás előtt átestünk, mesélte széles mosollyal az apuka. Nagyon ügyes a mi kislányunk. Biztosan szereti a játékait is, de a legjobban a hétköznapi tárgyakat kedveli, például a lakás és kocsi kulcsokat, ami egy - két nehéz helyzetet ígér a számunkra már a közeljövőben is. A jövőjét is tervezzük. A tegnapi áruházi sétánk óta azt gondolom, hogy ő nem árufeltöltő, hanem áru leszedő lesz - mesélte nagyot nevetve. - A mi tündérkénk egy harcos teremtés, de úgy érzem, hogy rám már egészen jól hallgat, és könnyebben megszelídítem, mint az apukája, hiszen többet vagyok vele - hallottuk Viktóriától. Az első év nagy lépései között valóban a legfontosabb, hogy megtanult járni, ami neki és nekünk is nagy örömöt ad. Az udvari játékokat is tudja már használni. A különleges érdeklődése miatt a szülinapjára egy matató falat kapott, ami a sok felnőtt eszközök és felszerelések mása. A cipős szakmában nagy jövő állhat előtte, hiszen azokat nagyon szereti hurcolni a lakásban… Természetesen nem álmodunk neki komoly dolgokat, mert reméljük, hogy amikor eljön az ideje, akkor tényleg segíthetünk neki a pályaválasztásban.