Egy héten át kéttucatnyian fogják a bot végét

Ennyi gyerek felügyeletére már többen kellenek, hiszen mindig van mit segíteni, kiakasztani a horgot a hal szájából, vagy éppen a faágak közé repült etetőkosarat kiszabadítani.

Ebben az évben Németh Miklós, Szlivon Zoltán, Rendes Gyula és Bokor Tamás vállalták ezt az áldozatos munkát. Többen összekötötték a kellemest a hasznossal, és gyermeküket is magukkal vitték. A szervezők igyekeznek ilyenkor tartalmas, érdekes programot összeállítani, de ebbe néha beleszól az időjárás is, így vannak A, B, C verziók is. Egy biztos pont azért van, minden reggel a „közkedvelt” reggeli torna ébreszti fel őket, de a reggeliből visszafelé már kérdezgetik, hogy mikor pecázhatnak. Tartottak nekik bemutatót a különböző csomózásokról, kötésekről, méghozzá nem damillal, hanem, hogy jobban látsszon, mikor merre fordítják a zsinórt, köteleken mutatták be a műveletet. Vannak, akik annyira megtanulták már, hogy önállóan össze tudnak állítani egy szereléket. De volt halőri bemutató is, ahol Szlivon Zoltán halászati őr megmutatta nekik a fegyvereit, a szolgálati duplacsöves sörétes puskát, a golyós, távcsöves vadászpuskát és a maroklőfegyverét, ügyelve minden vonatkozó szabályra. Ennek szokás szerint óriási sikere volt. A táborok egyik visszatérő eleme, hogy ellátogatnak a Rétimajorban található halászati múzeumba, ahol végignézték a kiállított halászati eszközöket. Különleges élmény volt, hogy visszafelé jövet teknősfészkeket találtak, mégpedig nagyon frisseket, vélhetően előző nap bújhattak ki a föld alól, mert még ott voltak a teknőstojás héjak szanaszét. Nem éppen hétköznapi pillanatok voltak ezek. Mivel kedden esett az eső, beszélgethettek a horgászat veszélyeiről. Olyanokról, mint hogy a karbonszálas botokkal nem célszerű kimenni villámlás idején, vagy magasfeszültségű vezeték alá, mert könnyen villámhárító lesz belőle, és a horgászon is átfut az áram. Ha már a botok szóba kerültek, beszéltek arról is, hogy különböző módszerekhez különböző botok vannak, megmutatták az úszós botokat, a feeder technikához alkalmas botokat, elemezték a feliratokat, hogy hány grammos dobósúlyú, vagy ha nem grammban van megadva, akkor hogyan kell átszámolni, milyen „gerinces” legyen, milyen legyen a hajlási íve. Mindezek nagyon érdekelték a gyerekeket. Olyannyira, hogy egyetlen szülő sem telefonált, hogy a gyereke unatkozik vagy rosszul érzi magát a táborban.

A szerdai napon egy horgászversenyt is rendeztek számukra, bár a gyerekek számára nem volt tétje, a lényeg inkább az volt, hogy jól érezzék magukat. Meg hát ilyenkor a baráti társaságokat, akik eddig mindig együtt horgásztak, egy kicsit különválasztják, és mivel sorsolták a helyeket is, így ilyenkor nem a megszokott helyeikre kerültek. Természetesen azért minden ugyanúgy zajlott, mint egy igazi versenyen, a kifogott halat a szákban tartották a mérlegelésig, majd visszadobták a vízbe. Eredményt is hirdettek, a kifogott összsúlyt vetették össze, ez alapján hirdettek első, második és harmadik helyezettet. Az első helyen Németh Erik Péter végzett 10,28 kg kifogott hallal, de ő hozta el a legnagyobb halnak (3,37 kg) járó trófeát is. A második helyezett Vércse Ábel József lett 7,72 kg hallal, a harmadik pedig Telekes Ábel, 6,87 kg zsákmánnyal. Idén a legkisebb halat fogót nem jutalmazták, viszont az ügyeseket, a jól válaszolókat meghívták egy-egy fagyira. A helyezettek kupát vehettek át, és tárgyjutalomként etetőanyagot, illetve horgászkellékeket is kaptak.

Olyan különleges élményeket is kínáltak, mint a szerda esti, amikorra nem kértek vacsorát, hanem bográcsban egy alföldi parasztétel, az öhöm rotyogott, aminek az elkészítéséhez ők is hozzájárultak, segítettek a krumplihámozásban, az előkészítésben. Ezzel még nem volt vége az esti kalandnak, ugyanis éjszakai horgászat is szerepelt a programban, ami hajnalig tartott. Ugyancsak visszatérő elem, hogy Jankovich Krisztián horgászversenyző, szakíró, a Fishing and Hunting csatorna videósa, aki 2018-ban távdobó világrekordot állított fel feeder bottal, ellátogatott hozzájuk, ezúttal egy éjszakai forgatásról érkezett.

Nem csak az az egy lány volt az idei táborban „első bálozó”, a társaság majdnem fele jár először horgásztáborban. Kérdés, hogy miért gondolják úgy, hogy a nyár egy részét a szúnyogok között, a tó partján töltik. Nos, egyszerű a válasz, általában a nagypapa, nagymama veszi rá őket, olyanok, akiknek van horgászós múltjuk. Amint eléri az unoka az alsó korhatárt, már mennek is horgásztáborba.