Mintha megannyi gyönyörű virágcsokor kelt volna életre!

A produkciókat rangos zsűri követte, akinek a tagjai: Horváth Zsófia Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, Busai Norbert Örökös Aranysarkantyús táncművész, elnöke Lukács László táncművész, aki valamennyi Antanténusz fesztiválon részt vett és az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület alelnöke volt. A táncokat a Pál Éva vezette Bara zenekar kísérte.

A fesztivált Horváth Zsolt a város polgármestere nyitotta meg. A beszédéből idézünk. – Ez a fesztivál a mi városunk életében egy jelentős esemény. A hasonlókhoz mindig szívesen segítséget nyújtunk. A versengés nagyon fontos, de talán még attól is jelentősebb az a dolog, hogy összetalálkozunk, barátkozunk, és ezt a napot a tánc adta örömöknek szenteljük. 

Csodálom a fellépőket a ragyogó produkciójukért és eszembe jut, hogy az vajon mennyi idő és munka árán született az meg. Elismerően gondolok rá. Nem csak ezen az eseményen örülünk önöknek, hanem az év többi napjain is szívesen látjuk valamennyiüket.

Farkas Huszka Rózsa a „Levendula” Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója szemmel láthatóan nyugodtan várta a fesztivál megnyitását. A következő gondolatait osztotta meg velünk. – Ez egy olyan fesztivál, amely már negyedik alkalommal kerül megrendezésre. Mivel az iskolánk az idén húsz éves, ezért az Ördögszekér Táncegyesülettel úgy döntöttünk, hogy az idén is létrehozzuk, hogy egy szép ünnepet csináljunk valamennyiünk számára. Együttműködés a városunkkal, az ország művészeti iskoláival és egyesületeivel. Csak így működhet az a tevékenység, amire vállalkoztunk. Az összes rendezvényünkön megpróbálunk valamennyi tanszakunkkal bemutatkozni, hogy együtt dolgozva erősítsük az intézményünket. Az ideérkező tizenhét település küldöttségei szinte az ország keresztmetszetét mutatják az általunk végzet munka tekintetében. Ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük, hogy áll a néptánc a többi helyeken és miben kell igyekeznünk, hogy mindenki sikeresebb lehessen. Érezni lehet, hogy a néptánc mennyire fontos a mi országunkban – mondta Farkas Huszka Rózsa. Majd hozzátette: Ünnepeljük a hagyományaikat, a jövőnket jelentő fiatalságot, és büszkén állhatunk ki a diákjaink mellett. A különböző intézmények képviselőivel már jóval korábban fölvettem a kapcsolatot, ezért az ideérkezésükkor már barátian köszönthettük egymást.

A fesztivál nyitó táncát a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület növendékeitől láttuk. Őket a „Levendulások” követték. Vezetőjüktől, Czuppon Pétertől ezt is hallottuk. - Minden ideális. Már az utcán is érezhető a fesztivál hangulata. A színpad gyönyörű környezetben, a Dunával a háttérben, ragyogó tavaszi időben várja a fellépőket. Sok mosolygó táncos, a reménykedő szülőkkel, mi más kéne még egy kellemes naphoz?!

Itt nincs ellenfél – állapítottuk meg. – Ez egy találkozó. Az egy dolog, hogy van itt egy zsűri, aki majd véleményt alkot és tanácsokat ad a végén. Nyilván a saját szája íze szerint és a szakmai szempontokat figyelembe véve. Én például egyáltalán nem említettem a táncosaimnak, hogy ez egy verseny, ezért nem is látok rajtuk semmiféle feszültséget. Eljöttünk, megcsináljuk, és ez az egyik lesz a sok fellépésük közül – kaptuk a választ.

Egy ennyi idős gyermeket is megfog a hely varázsa – kérdeztük. – Feltétlenül. Élvezik a körülményeket, a nagy közönséget, látják a készülődést, mindenki szép viseletben van, szól a zene és már mindegyik mozog, önkéntelenül is bemelegít, örömmel készül a fellépésre, ezért én terhelem őket annak a súlyával – válaszolta.

Az Ördögszekér Táncegyesület vezetője Appelshoffer János a szervezőként és műsorvezetőként is fáradhatatlanul segítette a fellépőket. A látottak összegzéseként ezt is hallottuk tőle. – Ragyogó produkciókat láttunk, remek volt a hangulat. Ezt a fesztivált a Levendula Alapfokú Művészeti Iskolával közösen rendeztük meg. Ez alapvetően egy gyermek fesztivál és az utánpótlást az iskola biztosítja a számunkra. 

Időutazáson voltál – tettük fel a kérdést. – Bevallom, én nagyon szeretem nézni ennek a korosztálynak a produkcióit, de nem foglalkozok ennek a hattól tíz évig terjedő korosztálynak a képzésével. Ehhez egy olyan karakter kell, aki őket kezelni, irányítani képes. Ezt a feleségem, az Anikó tudja igazán jól csinálni – érkezett a válasz.

Lesznek-e a jövőben is remek néptáncosaink – érdeklődtünk. – Ez a legnehezebb kérdés, mert már ott kezdődik a dolog, hogy mi most nagyon nagy bajban vagyunk Dunaföldváron. A coviddal kezdődött, de nem csak arra akarom ráfogni. Akkor bennünket szinte hasba szúrtak az intézkedésekkel. Sehol sem tudtunk próbálni, amíg a focipályán mehettek tovább az edzések. Mi nem tudunk egy hasonló helyszínen táncolni. Az egyszerűen képtelenség. Meg is értem, hogy sokan akkor a sport felé fordultak, mert a mozgásra a gyermekeknek is nagy szükségük van. És ezzel nagyon sok embert elveszítettünk. Ettől függetlenül azonban úgy érzem, hogy a hattól – tizennégy éves korosztályban valami olyasmi történik, hogy egyre kevesebb fiú választja a hagyományosabb dolgokat. Nincs más, mint bízok egy számunkra kedvező változásban – mondta válaszában.