Megtört gyászban Győri Tamásra emlékezve

Véget ért a jégkorongozók bajnoki szezonja, a dunaújvárosi jégcsarnok sem hangos a korongok, az ütközések zajától, a játékosok kiáltásaitól, vagy éppen a szurkolók hangorkánjától. A csarnok bezárt március végén. Most mégis nagyon sokan álltak a létesítmény hármas kapujánál (a Dunaújváros Sportcsarnok felől) – néma csöndben. Emlékezni jöttek. Kedden járta be a magyar sajtót a szomorú hír, hogy a mindössze harminchárom éves Győri Tamás, a dunaújvárosi jégkoronghoz ezer szállal köthető játékos, játékos-edző, aki szerepelt a Dunaferr Sportegyesületben, a Dunaújvárosi Acélbikákban, legutóbb a Worm Angelsben, elhunyt.

Este 19 órára várták gyertya-, mécsesgyújtásra, főhajtásra azokat, akik tisztelegni kívántak a sportember emléke előtt. A meghirdetett időpontot megelőzően fél órával már gyűltek a gyászolók, csak jöttek és jöttek. Jöttek a fiatalok, az idősebbek, az idősek egyaránt. Egymást ölelő síró embereket láthattunk, köztük egykori, mai jégkorongozókat, vezetőket, más sportágak képviselőit. Szó szerint néma csendben, hosszú sor állt azért, hogy a jégcsarnok bejáratánál elhelyezett Győri Tamás fotó elé helyezzék gyertyájukat, mécsesüket, a megemlékezés virágjait. A gyászolók még fél nyolc után is érkeztek a csarnokhoz, és a már említett sor nem akart elfogyni, hiszen mindenki rövidebb, hosszabb időt töltött főhajtása után megtörten Győri Tamás fényképe előtt.