Koszovó egy lőporos hordó - húsz magyar katona is megsérült

A szerbek tiltakozása pénteken kezdődött el, amikor is Zvečan, Leposavić és Zubin Potok helyiségek újonnan megválasztott, albán nemzetiségű polgármesterei megpróbálták elfoglalni hivatalaikat. A koszovói szerbek nem akarták beengedni az önkormányzati épületekbe az új polgármestereket, mert nem értenek egyet azzal, hogy a többségében szerbek lakta településeket albánok vezessék, és szerintük ők olyan emberek, akiket ők nem választottak meg. Még áprilisban a négy észak-koszovói településen tartottak előrehozott polgármester-választást, mert a települések vezetői tavaly novemberben egy Szerbia és Koszovó közötti vita miatt lemondtak. Az áprilisi előrehozott választásokat a szerbek többsége bojkottálta, így a részvételi arány mindössze 3,47 százalékos volt, az eredményt pedig sem a helyiek, sem pedig Belgrád nem tartotta elfogadhatónak.

Az albán-szerb ellentét nem most kezdődött

A koszovói szerbek képezik a független Koszovó legnagyobb etnikai kisebbségét. Több mint 110 ezren élnek ott, zömével az észak-koszovói Zvečan, Leposavić és Zubin Potok településeken (mindhárom a Kosovska Mitrovicai kerülethez tartozik), illetve a főváros Priština közelében. Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, de Belgrád ezt azóta sem hajlandó elismerni, és továbbra is a saját, déli tartományának tartja a többségében albánok lakta területet.

Az 1389-es első rigómezei csatában a törökök legyőzték a szerb keresztény erőket, ezzel kezdetét vette a több évszázados török uralom. Jóval később az 1912-es első Balkán háború során Koszovót Szerbia foglalta el, majd ezután Belgrád sok szerb családot költöztettek be az ország más részeiről, ami kiváltotta a helyiek, főleg az ott élő albánok haragját. Az első világháború lezárása után létrejövő Jugoszlávia révén a térség szerb igazgatás alá került. A második világháborúban Koszovó területének nagyobb része az olasz megszállás alatt levő Albániához került, kisebbik részét pedig német segítséggel Bulgária szállta meg. A szerb-albán ellentétek már ekkor nyilvánvalóak voltak, mindkét oldalon több száz ember veszítette életét, ami csak fokozta az egymás iránti gyűlöletet. Josip Broz Tito kommunista Jugoszláviájában létrejött a Koszovói Szocialista Autonóm Tartomány, amely a jugoszláv közigazgatás alapján, a Szerb Szocialista Köztársaság részét képezte. Tito halála után a koszovói albán lakosság nagy része viszont a tartományt egy önálló jugoszláv tagköztársasággá való átalakítását szerette volna elérni. Mindez viszont a szerbek nemtetszését váltotta ki, majd ezt használta ki Slobodan Milošević, aki kirobbantotta a délszláv háborút, ami Jugoszlávia széteséséhez vezetett.

Az igazi bonyodalmak csak ekkor kezdődtek meg

A boszniai háborút lezáró Daytoni békeszerződés után Koszovóban az albánok létrehozták a Koszovói Felszabadítási Hadsereget, mely gerillaháborút indított a jugoszláv hatóságok ellen. Ennek következtében kitört a koszovói háború, amikor is a szerb hadsereg támadást indított a tartomány ellen, amire az albánok fegyverrel válaszoltak. A harcok során közel 2 ezren veszítették életüket és 200 000 ember pedig elmenekült. A NATO 1999-es beavatkozását követően a szerb hadsereg kénytelen volt kiüríteni Koszovót, így az NATO megszállás alá került. A visszavonuló szerb hadsereggel együtt több ezer szerb nemzetiségű civil is elmenekült Koszovó területéről. A külföldi békefenntartók jelenléte ellenére a mai napig nem szűnt meg az erőszak Koszovó területén. Az albánok részéről gyakran érték támadások a szerb és roma közösséget, így azok tömegével hagyták el a volt tartományt. Emellett 35 középkori szerb kolostort és templomot rongáltak meg vagy pusztítottak el.

Bonyolult és összetett a kialakult helyzet

Végezetül el lehet mondani, hogy a kialakult koszovói helyzet nagyon bonyolult és összetett, a békés rendezésre, sem a szerbek sem pedig az albánok nem mutatnak hajlandóságot. Az a szerb politikus, aki elismeri Koszovó függetlenségét, saját halálos ítéletét írja alá, az albánok viszont minden alkalmat megragadnak, hogy minél jobban kiélezzék a kialakult helyzetet, amihez az ukrajnai háború is közrejátszik.

Egy biztos a Balkánon és azon belül, Koszovóban még nagyon távolinak látszik a békés egymás melletti élés.

Felhasznált irodalom:

Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam története (Aula, 1999) 

Mazower, Mark: A Balkán (Európa könyvkiadó, 2004)

 Juhász József: Háborúk a nyugat Balkánon = Múltunk (Tanulmányok a Háborúról) XLIX. évf. 4. sz. Budapest, 2004.