Elszabadult a pokol, pedig csak fűnyíróhoz kerestünk alkatrészt

Előszállás szűk kis utcában a parkoló nagyon sok autó jelezte, hogy ma sokan vették komolyan a foglalkozást. Elsőre a palántás embert rohamozták, aki a paprikát háromszázért, a paradicsomot, duplájáért nyomta. 

És ott nagyon fájdalmas csalódás ért

Egy hét óta terveztem, hogy majd most bűnbeesek egy extra lángos fölfalásával. Nem, nem fogyott el. Az ikonikus lakókocsi (az alkotóműhely) sem volt ott. „Menjünk a Főnökhöz!” – mondja a János, pedig tudhatná, hogy az én vagyok. Nagyon kedves férfi, jófajta ízzel beszéli a nyelvünket, és parádés masinákkal támadja az arra érkezőket. Idézem: „Azok ott a kicsikék, emez kettő már emberes. Tisztára egyformák, csak az egyik ződ, a másik piros. Emez a jobb, mert rengeteg cucc jár hozzá. A motorja? Hát az nagyon erős. Direkt. Azér ócsó, mer Ausztriából való, ott nagyon értik ezeket…”

És akkor elszabadult a pokol

„Főnök,  de mi csak a damilos fejet akarnánk. Olyat, amit nem kell szétszedni!” – mondjuk. „Nem baj az, ha szét kell szedni, már ezerszer megmutattam, de képtelen vagy odafigyelni” – épít nagy hangerővel a szomszédom. 

A Főnöknek sem kell több: „Figyejjé má ide, ezt így megfogod azt kiizélod, azt leugrik a teteje, de a rugóra figgyejjé ám, mert, ha elmegy, azt akkor lesheted! Mutassam?"

Innét folytatódik a szabadegyetem

A kísérőm fékezné az iramot, de a gazda nyomja ezerrel. Mire megfogom a vállát és kimondom: „Ez a legény pénzes fajta ám, vegyél elő olyat, amit nem kell szétszedni, kitesszük a pénzt, azt már meg is vagyunk.”

Itt vevő centrikus a világ

A Főnök kirak öt fejet, a János ordít: „De hát olyat vettem nálatok az ősszel, még a kutyát se dobom meg vele, semmire sem jó! Igaza van, nem is akartam volna eladni, csak mutatom, hogy azok semmit sem érnek, nehogy azt akarjátok megvenni! Vigyétek kettő és félért a másik darabját. Meg iderakom a pirossat, engedek is belőle.”

Az hagyján, hogy ebből a marketing fogásból ki kellett valahogy keveredni, aztán elveszett a pénztárcánk (a kocsiban maradt) és gyanúba keveredtem, hogy a kirakott, letiltott cucchoz nyúltam, a szomszédom pedig izgalmában mind leverte a kurrenseket a pultról. A polémiához még két arra mászkáló jóember is hozzá-, egy másik pedig beszólt. Mindenki ordított, nem haragból, csak azért, hogy engedjen a feszültség. Szóból ért a magyar ember.

Végül is…

Jaj, de nagyon szép és hasznos portékákat találtunk.  Itt és máshol is. Rózsaszín bugyogót a János, rövidnadrágot az átmérőm miatt viszont nem vettünk. Hernyótalpas nagyon puha pacskert, jó kis merőkanalat, kétoldalas matricát a hangyák végett, és zöld tölcsért, nem mondom minek, de legalább hat méretben viszont igen! Gondolhatod mi lesz majd velem a földvári kirakodó vásárban jövő vasárnap!