Sürgető: menjen iskolába a gyerek?

Mint már lapunk hasábjain is olvashatták, december 30-án már megnyílt az Oktatási Hivatal informatikai felülete, amelyen benyújthatók a tankötelezettség kezdő időpontjának halasztásáról vagy korábbi megkezdéséről szóló kérelmek. 

A hivatalos szabályozás szerint a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, tankötelessé válik. Indokolt esetben a gyermek a szülő kérelmére és az Oktatási Hivatal ezt támogató döntése alapján további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. 

Amennyiben egy szülő (gyám) valamilyen okból úgy látja, hogy tanköteles korú gyermeke még nem érett az ­iskolakezdésre, vagy éppen indokolt, hogy még nem tanköteles gyermeke szeptemberben megkezdje az iskolát, az Oktatási Hivatalhoz nyújthatja be kérelmét, amihez bármilyen lényegesnek tartott dokumentumot mellékelhet. Idén ezeket a dokumentumokat január 18-ig kell benyújtani. 

Nem könnyíti meg a döntést, hogy a legtöbb iskolában a leendő elsősöknek és szüleinek a január közepére meghatározott határidő után szervezik csak a tájékoztató rendezvényeiket. Mindannyian a legjobbat szeretnénk szemünk fényének. De hogyan lehet a legjobban dönteni ebben, a gyermekünk jövőjét meghatározó kérdésben? Utánajártunk és megkérdeztük a témához kapcsolódó szakemberek véleményét. 

A pedagógiai szakszolgálat szakemberei maguk is végeznek iskolaérettségi vizsgálatot. Ezért a dunaújvárosi szakszolgálat igazgatójának, Kissné Korsós Ágnesnek a véleményét is megkérdeztük. 

– Az óvoda és az iskola között nehéz és egyáltalán nem zökkenőmentes az átmenet. Több törekvés is tapasztalható ennek feloldására, mint például az iskolanyitogató, tájékoztató rendezvények. Mégis, az jobb lenne, ha már november környékén tartanának ilyeneket az iskolák. Ez talán abból is adódik, hogy mások a fenntartók – az iskoláknak általában a tankerület, az óvodáknak az önkormányzat –, így a kommunikációi is lassabb. 

Bonyolult kérdés és nehéz feladat a szülőknek eldönteni, hogy iskolaérett-e a gyerek. Azt gondolom, hogy az óvónők véleményét érdemes meghallgatni. Hiszen ők látják a gyermek fejlődését és a csoportban a működését. Ennek alapján megalapozott javaslatot tudnak tenni. Természetesen érthető a szülők félelme, hogy ne érje kudarc a gyereket az iskolai elvárásoktól, a tempótól, attól, hogy kevés lehetőség van a differenciálódásra. Ez alapján gondolhatják úgy, hogy még egy évet hagyják játszani a gyerekeket az óvodában. Ugyanakkor az is ugyanolyan káros lehet, ha az óvodában tartjuk az érett gyerekeket, mint ha korán iskolába küldjük. 

A klasszikus iskolaérettségi vizsgálat egyik legfontosabb része, hogy a szociális készségek fejlettségét vizsgáljuk. Ez a terület nem kap akkora hangsúlyt, mint amekkorát érdemelne, pedig az iskolai működés szempontjából nagyon fontos. Itt az önkiszolgálásra, az öltözködésre, cipőbekötésre, tájékozódásra, figyelemfenntartásra, a kivárásra, vagy például a monotonitástűrés képességére gondolok. Hiszen gondoljunk bele, amíg megtanulnak egy betűt leírni a gyerekek, nagyon sokszor gyakorolni kell, leírni egymás után. Az is fontos, hogy milyen a leendő kisdiák társas együttműködési készsége, betartja-e a szabályokat, vagy egyáltalán megérti-e azokat. Tehát kevésbé a tudás a mérvadó, mint a szociális készségek. Természetesen nincsen tévedhetetlen szakember, de a szülő közösségben nem láthatja – amíg az óvónő igen – gyermeke viselkedését. 

Felelősség a döntés, de nem szabad pánikolni, hanem bízni kell a gyermekben. Ez is jelentős pozitív hozadékkal jár, ha a gyermek tudja, a szülei azt gondolják, hogy meg tudja csinálni, megállja majd a helyét. 

Nagyon fontos továbbá, hogy az elkövetkezendő két hétben kell arról felelősséggel dönteni, hogy a gyermekünk mintegy másfél év múlva iskolaérett lesz-e. Hatéves korban egy nagy, vízválasztó, minőségi ugrás van a gyermekek fejlődésében, mint ahogy azt hároméves korában is tapasztaltuk. Nem véletlen, hogy az óvoda és az iskola kezdetét ezekre az életkorokra lőttek be. 

Semmiképpen nem javaslom, hogy kisiskolát játszunk otthon, valamint azt sem, hogy direktben tanítsunk. Persze, ha érdeklődik és kérdez, akkor az ő szintjén válaszoljuk meg a kérdéseit. Egy következő fejlődési szakaszt jelez, és automatikusan jön, amikor le se tudjuk beszélni arról, hogy a betűk, számok iránt érdeklődjön, ez is az iskolaérettséget jelzi – fejtette ki a pedagógiai szakszolgálat igazgatója. 

Gyenes Józsefnét, a városi óvoda intézményi igazgatóját is megkerestük kérdéseinkkel. 

– Mindenképpen azt javaslom, hogy az óvó nénikkel kell konzultálni. Ugyanis a szülőkben hamis kép alakulhat ki a gyermekükről. Hiszen aki a legtöbbet, akár 8-10 órát is együtt tölt csemeténkkel a tevékeny időben, az az óvó néni. A gyerekek máshogy viselkednek otthon a szülőkkel, mint közösségben. Lehet, hogy a családi körben eminens kisgyerek a közösségben lefagy. 

Eleve azoknak, akik valamilyen szakértői véleménnyel már rendelkeznek, nekik van javaslatuk a tankötelezettséggel kapcsolatban is. 

Ha nyári születésű a gyermek, biztosan nem javaslom, hogy iskolába menjen. Persze vannak kirívó esetek, amikor a gyereknek már szüksége van a plusz terhelésre. Személyes véleményem szerint azonban a kislányok érettebbek a kisfiúknál. A tapasztalatok alapján a fiúknak több időre van szükségük, mozgásosabbak, tovább játszanak, ezért őket visszafognám. 

Azt javaslom, hogy járják jól körbe a témát a szülők, kérdezzék meg a nevelőket, és így a szakember véleményére alapozva együtt találják meg és jelöljék ki a közös utat – mondta el Gyenesné Éva.