Kilencvennégy évesen elhunyt Rovó Istvánné

Sokan városunk Őszirózsa Nyugdíjas Egyesületének vezetőjeként ismerték, és ő az egyike volt az egykori városalapítóknak is.

Egyre többen hagynak itt bennünket abból a korosztályból, akik már megtapasztalták a pusztító második világháborút, az ’56-os forradalmat és városunk építésének és a hagyományok ápolásának is tevékeny részesei voltak. Ilonka néni is „otthonra talált” városunkban, ahogy ezt egy versében is megfogalmazta.

Ilonka nénit idősb korában ismertem meg. Először két éve, amikor lapunk mozaikkereső játékának egyik nyerteseként köszönthettük őt saját lakásában. Akkor is nyitott szívvel, kedvesen fogadott bennünket.

Másodszor akkor találkoztam vele, amikor a harmadik, koronavírus elleni oltását is megkapta, a vakcina felvételéhez segítettük őt elkísérni a Szent Pantaleon Kórházba, ahol akkor az intézmény főigazgatója is köszöntötte.

Egy igazi szeretetbomba volt Ilonka néni, aki inkább adni szeretett, mint kapni. Szépkorú létére tele volt tervekkel, nem az elmúlásra, hanem a „holnapra” készült, tartalommal megtöltve mindennapi kis életét. „Élete során igencsak aktív életet élt”, emlékezett rá az önkormányzati hírportál, amit mi személyes tapasztalataink alapján is csak megerősíteni tudunk.

Ilonka néni ugyan elment, de tartalmas élete, életszeretete, a jövőbe vetett hite  velünk marad, példát mutatva az őt követő generációknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.