Ebgondolat

Az új év első pár napját a kutyájukat elvesztők aggódása ugyanúgy tematizálja, mint ahogy az óév végét az önkéntes ne petárdázz, ne durrogtass kampányok. Szükség van rá, hiszen az újév nyitánya mindig heves hanghatások kíséretében tör ránk, amit a legtöbb kutya nem, vagy csak nehezen tud elfogadni. Éppen a napokban jegyezte meg egy jó barátom, hogy ha az embernek kutyája lesz, az kicsit olyan, mintha gyereke lenne. Ugyanúgy kell róla gondoskodni, figyelni és vigyázni rá. Nem ül el egy kutya sem a sarokban, ha éppen nincs rá szükség, vagy ha mégis megteszi, akkor az majd később üt vissza. 

Bármelyik kutyatartónak arra várni, hogy majd a törvény szava lesz szent, és senki nem indít tűzijátékot a meghatározott időn kívül, dőreség. Mint ahogy az sem lesz életszerű talán sosem, hogy a társadalom minden tagja lojális lesz a kutyatartókkal és kutyákkal szemben, és nem durrogtatnak majd szilveszter éjjelén. Egyszerűen nem így működik a világ. Így aztán hiába a kutyásokkal a jog és az igazság, csak ők védhetik meg kedvenceiket az élet ártó hatásaitól. De az élet bonyolult, az ebek olykor a legszigorúbb szabályokat is kijátsszák, hogy félelmükben világgá induljanak. 

Nem tudom olyan pontosan definiálni a felelős kutyatartást, mint tette azt az elmúlt napokban az egyik állatmenhely vezetője, miközben arról panaszkodott, hogy nem az állatok között, hanem elsőként inkább az emberek fejében kellene rendet tenni, egy jobb világért. Amiben a chip már minden kutya szerves része, tartásuk minden körülmények között biztonságos, és nem adunk esélyt a nem kívánt szaporulatnak. De ezek az álmok meg éppen olyanok, mint a szilveszteri durrogtatás vége. 

Vezető képünk illusztráció.