Harc a tananyaggal

Talán érthető annak a nyolcéves gyereknek a határozott kiállása, aki miután megtanult írni és olvasni, sőt valamelyest a számokkal is megismerkedett, arra a következtetésre jut, hogy miután mindent tud már, amire a szüksége lehet, a tanév végével, nemes egyszerűséggel befejezi az iskolát. Mondván: elég volt! 
Decemberre mindenki elfárad, pláne szegény kölykök, akiknek a fejébe sok esetben totálisan haszontalannak tűnő tudást akarnak beletölteni. Az ugyan természetes, hogy nem létezik haszontalan tudás, biztosan minden jó lesz majd valamire... Na de ezen az elven a padlás is megtelik egyszer, és akkor mégiscsak muszáj lesz szanálni. 

Valami ilyesmit kellene tenni a tankönyvek mondanivalójával is, pláne azokkal a részekkel, amelyek magolásra kényszerítenek. Sokadszorra lepődöm meg azon, hogy elméleti síkon milyen összetett fogalmakat kellene megjegyeznie egy általános iskolás gyereknek, aki a bonyolult meghatározások biflázása közben nem is juthatna más elhatározásra, mint hogy felesleges küzdelem az egész. Miközben a logikus gondolkodást, az összetett feladatok megoldását, az elemzőkészséget alig ösztönzik a gyerekekben a saját korosztályuk szintjén. Valahányszor újra kell ismételnem támogató kényszer okán a korábban már tanultakat, annyiszor csodálkozom rá, hogy semmi sem változik, és még ha vitathatatlanul vannak érdekes momentumok is tananyagokban, azért a dögunalom továbbra is úgy fojtja el az érdeklődés csíráját, ahogy a gaz a kultúrnövényt. 

A természettudományok iránti érdeklődés sem nagyon fokozható azzal, ha az energiahordozó vagy a hasonlóan izgalmas tápérték fogalmát kell bemagolni ahelyett, hogy csak egy halványan újszerű megközelítéssel próbálnának valós érdeklődést kiváltani a diákokból, akiknek igénye volna sok mindenre, csak az adjonisten nem tetszik nekik. 
Való igaz, hogy a tudás hatalom, csak hozzá is kell férni! A hozzáférés meg gyakorta olyan megterhelő, mint dzsungelharcban átkelni a bozóton. Haladás közben le kell vágni a bosszantó ágakat, hogy haladni lehessen előre. A harc azonban fárasztó, egy jó stratégia célravezetőbb lenne, sőt hasznosabb, mert az nem csak a túlélést segíti, hanem gondolkodásra is ösztönöz.