Változó világ

Drága nagyapám ha élne – már harminc éve nincs köztünk – ugyancsak csodálkozna, hogy melyik bolygóra is tévedt. Ez jutott eszembe, amikor álltam a piros lámpánál, körülöttem három gyalogos, két férfi és egy nő, mind a hárman mobiltelefonoztak. Érdekes volt belehallgatni akaratlanul is a beszélgetésükbe. Egyikük a gyermeküket okította, a másik egy kollégájával, míg a harmadik a feleségével beszélgethetett. Vicces volt hallani az elkapott szófoszlányokat. 

Elképesztő, mennyit változott a világ, a távolságok lerövidültek, hiszen a mobilunk és a világháló segítségével bárkit, bármikor, bárhol elérhetünk. A híreket, eseményeket nem lehet letagadni, eltussolni. Szegény nagyapám csak ámulna, és csóválná hitetlenkedve a fejét. Neki a legfontosabb hírforrás a déli krónika volt a rádióban. Minden délben pontosan az ebéd közben meghallgatta az aznapi eseményeket. Nem akart semmiről lemaradni. 

Pedig csak harminc év telt el. Ma már természetes a legtöbb lakásban a plazmatévé, az internet, a mobiltelefon. A világ kitágult. Vajon mi jöhet még, mondjuk a következő harminc évben? Nem találgatok, nyilván a fejlődést nem lehet megállítani, sőt még lelassítani sem. És ez így van jól. 
Egy dolgot azonban jó lenne, ha sohasem felejtenénk el: a világ, amiben élünk, közös, mindannyiunké. Mindegy, a földteke melyik részén lakunk, falun, tanyán vagy nagyvárosban: vigyáznunk kellene rá. 

Vezető képünk illusztráció.