Egy semmiből támadt orkán

2022.10.05. 19:00

"Több angyal bújt elő, mint ördög" – Rengeteg embert felháborított a fehérvári plázában megalázott tanár esete

A földre borítottak székéből egy idős férfit a plázában a minap. Azonnal felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez, és hol voltak eközben a biztonsági őrök? A történetben az a legijesztőbb, hogy az elmondások alapján éppen a biztonsági őrök inzultálták, majd lökték a földre a 83 éves, nyugdíjas tanárt.

Palocsai Jenő

Forrás: Tóth Réka

A felháborító történet áldozatától a személyes találkozás során megkérdeztük, beleegyezik-e abba, hogy nevét közöljük. Mivel nemet mondott, így csak tanár úrként említjük, de döntésének megvan a jó oka. A sértett így érvelt: – Engem szinte az egész város ismer, és mégis megtörténhet velem ilyesmi. Nem azért nem akarom, hogy megjelenjen a nevem, mert félek, hanem azért, mert nem én vagyok ebben a történetben a lényeg, hanem maga a jelenség. Arról nem is beszélve, hogy most, hogy velem is megtörtént, és foglalkozom vele, egyre több helyről hallom, hogy ez cseppet sem egyedülálló, sőt egyre gyakoribb eset, írja a feol.hu

Természetesen az első kérdésünk az volt, milyen előzmények vezettek el a tettlegességig. Erre válaszolva a tanár úr hosszú történetbe kezdett: – Másfél héttel ezelőtt ültem a kínaival szemben az ételudvarban, várva azt a pillanatot, amikor este nyolckor csökkentik az ételek árát 50 százalékkal. Pár perccel korábban már vettem ugyan egy mákos gubát, de azt bent tartottam a táskámban. Ahogy ott várakoztam, elment mellettem két biztonsági őr, akik közül az egyik úgy két méterről odakiabált, hogy "na öreg, megint hoztál húst a Budai hentestől?" Mondtam neki, hogy nem hoztam semmit, hanem viszek, ha akarják, nézzék meg a táskámat. De nem voltak rá kíváncsiak, elmentek. Utánuk mentem és mondtam nekik, hogy ne tréfálkozzanak velem és ne gyanúsítgassanak semmivel, mert megteszem a szükséges lépéseket. Ezt követően eltűntek. Kicsivel később találkoztam az egyikükkel a toalettek előtt, ott mondtam neki, hogy nem mentem ám sehova, mert a konfliktusokat fel kell tudni oldani. Felejtsük el! A maguk tréfája otromba volt, én meg túl hirtelen reagáltam. Ő nem mondott semmit, és azt hittem, hogy ezzel vége van. Aztán be kellett látnom, hogy koránt sincs vége.

Nem volt vége, mert napokkal később ugyanott egyenesen nekiestek az idős úrnak az egyenruhások. De hogyan? S főleg: miért? – kérdeztük. A válasz így hangzott: – Azon az estén ismét annál az asztalnál ültem, akkor éppen a szomszédasszonyommal. Ugyanúgy vártuk az árcsökkentés idejét, amikor odajött két biztonsági őr. Bizonyára bemértek engem, hogy na, itt az az öreg pasi, aki ugrál. Odajöttek hozzám és azt mondta az egyik: "Ha nem fogyasztanak, akkor tűnjenek el innen." Mondtam neki, hogy mi itt éppen várunk a fogyasztásra. "De most nem fogyasztanak, szóval menjenek innen" – jött a durva válasz. Mondtam nekik, én itt 20 éve törzsvendég vagyok, és szinte az összes konyhához van törzsvásárlói kártyám. Persze "kifuthattam" volna a felszólítást követően és visszamehettem volna akkor, amikor már olcsóbb az étel, de nekem csont TBC-m volt és szívműtétem. Mozgáskorlátozott vagyok és jelenleg éppen egy Vertigónak nevezett, szédüléses betegséggel küzdök, szóval ha akartam volna, sem tudtam volna felpattanni és kifutni. Felbosszantotta őket, hogy én nem mozdulok, ezért az egyik hirtelen megfogta a fotelszerű műanyag szék támláját, amiben ültem, és kiborított belőle úgy, hogy én csak repültem és a földön kötöttem ki. 

– Maga a folyamat olyan váratlanul történt és olyan gyorsan, hogy nem is emlékszem pontosan minden részletre, csak azt tudom, hogy egyszer csak a földön találtam magamat. Közben a támadóm lesöpörte az asztalról a másfél tucatnyi kártyámat. Annyira megdermedtem, hogy először szólni sem tudtam. Aztán mondtam, hogy hívom a rendőrséget és a mentőket. Ez volt az a pont, amikor kiderült, hogy ahol árnyék van, ott a fény is jelen van, ugyanis odajött egy nő. Megjelent egy tanárnő, Anita, akit sosem láttam még életemben, és ő védelmébe vett engem. Erre a két biztonsági őr az engem védelmező nőt megfenyegette, repedtsarkúnak titulálták és kilátásba helyezték, hogy ha nagyon ugrál, hát kielégítik szexuálisan. Persze nem így fogalmaztak, de a lényegen ez nem változtat. 

Szóval akkor már két ember testi épsége nem volt biztonságban, köszönhetően a biztonsági őröknek. A történet azonban itt még nem ér véget, hiszen a tanár úr, nem törődve azzal, mi lesz a folytatásban, a tető felé indult, hogy megkeresse a bevásárlóközpont vezetőjét. A két őr kísérte, és ott, a sötétben további rendkívül sértő, verbális bántalmazások történtek. Akkor a tanár úr úgy döntött, visszafordul, mert félt, hogy esetleg ott ledobják a tetőről és azt mondják majd, hogy részeg volt – pedig a sok baja és gyógyszere miatt akkor sem tudna inni, ha akarna –, ezért inkább visszament az ételudvarba és megpróbált elköszönni azoktól az étteremtulajdonosoktól és dolgozóktól, akikhez húsz éve, vagyis a pláza nyitása óta jár. De a két biztonsági őr mögötte ment és szinte kiterelték az épületből, miközben megállás nélkül magyaráztak hátulról, sérelmezve, hogy az idős ember megfenyegette őket a rendőrökkel meg a mentőkkel. 

Persze egy ilyen méltánytalan bánásmód jogorvoslatért kiált, ezért a sértettet megkérdeztük, mennyire viselte meg az eset, illetve hogy milyen irányú lépéseket tett az őrök ellen. A tanár úr azt mondta: – Amikor már kint voltam és egy kicsit megnyugodtam, gondoltam igazságra és feljelentésre, de mivel erőm nincsen, a korom előrehaladott és beteges is vagyok, talán tönkre is megyek, ha ezt a cirkuszt a nyakamba veszem. Hogy mennyire viselt meg? Ez nagyon érdekes. Megviselt, de közben azért annyira mégsem, mert sajnos tudom, hogy ilyen világban élünk. Én magyar–latin–olasztanár voltam, folyamatosan figyelem, hogy hol, mi történik. Testileg nem vagyok jó állapotban, de szellemileg igen, és az jutott eszembe, hogy ha ez velem előfordulhat, akkor bármi előfordulhat bárkivel. Otthon aztán kezdtem megemészteni a dolgot, és nem azért nem megyek vissza a plázába, mert félek, hanem mert egész egyszerűen nincs hozzá kedvem. 

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan jött az a bizonyos Anita a képbe, s hogy mit szóltak mások az esethez. A tanár úr erről így beszélt: – Kiírtam a történetemet egy közösségi oldalra, onnan tudtam meg, hogy a két szóban forgó biztonsági őrt kirúgták. Közel félezer ember jelezte felém rokonszenvét, sokan segíteni is akartak. Ez valami eszméletlen érzés volt, mert azt hittem, hogy ebben a világban már csak ördögök vannak – ehelyett pedig rengeteg angyal előjött innen-onnan. Ezért aztán azt kell, hogy mondjam, hogy ez a történet nekem, így egyben nézve az egészet, legalább akkora élmény, mint amekkora megrázkódtatás, sőt: nagyobb az élmény. A sok támogató, bátorító, együttérző ember, és mind közül kiemelkedik Anita. Ő egy fantasztikus nő, aki szintén sértetté vált abban a pillanatban, ahogy a védelmemre kelt.

– Tanár voltam és világlátott ember, és mégis így kerültem az érdeklődés központjába. Hihetetlen az egész. Egy semmiből támadt orkán az, hogy egy öregember elmegy vacsorázni este nyolckor valahova, itt, Székesfehérváron és úgy tér haza, hogy örül annak, hogy életben van – summázta a 83 éves, nyugdíjas tanár.

(Már legelső cikkünk megjelenésekor megkerestük a másik érintett félt, a plázát. Amint válaszuk megérkezik, cikkünket folytatjuk.)

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában