Botlatókő: minden napra szóló mementó idézi az emléküket

Az alkotó 1997-ben kezdte meg akcióját, és mára több mint 70 ezer botlatókövet tett le saját kezűleg Európa-szerte. Magyarország 2007 óta vesz részt a programban, amelynek révén negyvenöt településen több mint hatszáz kő található. A program koordinátora hazánkban a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület. 
Az esemény és a technikai háttér létrehozója Dunaföldvár Polgármesteri Hivatala, a lebonyolítója dr. Süveges Árpádné alpolgármester volt, akitől ezt is hallottuk. 

– Egy történelmi tény, hogy 1944. július 7-én történt meg nálunk a zsidók elhurcolása. Először a helyi Sárga gödörbe terelték őket. Melléjük hozták a nagydorogiakat, majd közösen kerültek a paksi téglagyárba. Onnét két nap múlva az útjuk már a koncentrációs táborba vezetett. Szorgalmas, tehetséges, a városukért tenni akaró embereket veszített el velük a településünk. Azt gondolom, hogy a mai társadalmi viszonyok között ezeknek a köveknek az elhelyezését ­figyelmeztetésnek is vehetjük, hogy az emberek ne felejtsék el, a történelem viharában mennyi szörnyűséget követtek el az emberek egymással szemben. 

Úgy ­érzem, ez egy nagyon szép kezdeményezés, amelynek hatására megemlékezünk az áldozatokról. Az eseményre a közösségi médiában is felhívtuk a lakosság figyelmét, valamint személyesen is szóltam azoknak, akik korábban is részt vettek a hagyományok ápolásában. Erre példa az is, amikor Kiss Éva tanárnő vezetésével felújítottuk a zsidó temető ravatalozóját 2014-ben. Abban a munkában is nagyon sokan vettek részt. A ma ideérkezők létszámából arra gondolok, hogy valójában sokkal többeket érint ez a dolog, mint ahányan mesélnek róla. 

Benczúrné Lázár Éva: – Számomra egy nagyon fontos helyszín ez az épület, hiszen a szüleim itt éltek 1946-tól. Ide születtem 1948-ban, és itt élt a fogadott nagypapám. A következő évtől Pécsre költöztünk. Mára már nincsenek Dunaföldváron élő ismerőseim. Korábban visszajöttünk látogatóba a házba és a nagypapához, de az ő halála után már az is megszűnt. Ezt az eseményt és a botlatókövek kihelyezését a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezte meg. Most, hogy kihelyezték azokat, egy jóleső érzéssel találkoztam. Ezek megörökítik őket, de a hiányukat természetesen mindig érezni fogom. Nagyszülők és unokatestvérek nélkül felnőni egy nagyon szomorú dolog. Nagyon remélem, hogy ez egy figyelmeztetés lesz az embereknek, és ilyen szörnyű dologra soha nem kerül újból sor. 

Küldetés vagy munka? Kirsch­ner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke ezt nyilatkozta lapunknak: 
– Ebben a programban a küldetést a botlókövek megalkotója, Gunter Demnig német szobrász hajtja végre. A mostani tevőleges feladat pedig a mi munkánk lett, hiszen az alkotó a Covid-járvány kitörése óta már nem járja úgy a világot, mint azelőtt. A köveket postán küldi el nekünk, és ahogy itt, Dunaföldváron is történt, a polgármesteri hivatallal közösen helyeztük ki. Nem túl szerencsés rá a kifejezés, de mi örömmel segítünk az emlékek megnyugtató rendezésében. Az is egy öröm, hogy egy egyszerű vasárnap délelőtt ebben a kisvárosban ennyi ember összegyűlik erre az alkalomra. Senkitől sem kérdeztük a származását, hogy miért érkezett, de az látszik, hogy az emberek szeretnék ezáltal a nehéz emlékeiket rendezni.