Kapcsolattartás

2022.08.06. 14:00

Dunaföldvári méhésztalálkozó családi nappal is összekötve

Az évi rendszerességgel megrendezésre kerülő családi napra gyűltek össze a Dunaújváros és Környéke Méhész Egyesület tagjai Dunaföldváron.

Balogh Tamás

A dunaföldvári művelődési központban gyűltek össze a méhészegyesület tagjai

Fotós: Balogh Tamás

Az egyesület vezetőjével, ifjabb Jenei Ferenc elnökkel arról beszélgettünk, hogy évente egy alkalom kevés a kapcsolattartásra, de ősztől tavaszig szakmai előadásokat rendeznek a tagjaiknak, ezeken megbeszélhetik az egyéb aktuális témákat is. Tavasztól őszig viszont rengeteg a tennivaló, ilyenkor még ez az egy találkozó is csak nehezen oldható meg. 
 

Ifjabb Jenei Ferenc, a méhészegyesület elnöke Fotók: Balogh Tamás

Nagyok és egészségesek 
– Külön kell választani a méhészkedést és a méztermelést. Rosszul, egy nagy (körülbelül huszonöt–harminc százalékos) téli méhpusztulással kezdődött az idei tavasz. A méztermeléshez nagy és egészséges méhcsaládokra van szükség, a kis kolóniák nem alkalmasak rá. Például száz példány önmagát sem tudná eltartani. Ebben az időszakban egy kaptárban mintegy ötvenezer méh található. Két huszonötezres még a felét sem tudja megtermelni, mint az előbb említett. 
– A népesség mellett fontos, hogy jó legyen a méhlegelő, tehát virágporban dús legyen, mert akkor erősödik tovább a családjuk. A jó erőben lévők lényegesen nagyobb mennyiségű mézet állítottak elő, mint az előző, fagyos tavaszú években. 
– A méhek méztermelése a legkisebb haszon. Sokkal jelentősebb a virágzó kultúrnövények megporzásával végzett munkájuk. Ez már a nemzetgazdaság, sőt az emberiség szempontjából is nélkülözhetetlen. Az élelmiszereink egyharmada a beporzó rovarok nélkül nem lenne. 
 

A nagykarácsonyi méhész, Papp László aggódva gondol a méhek jövőjére 
– A külső jelek ellenére mindenünk megvolt ahhoz, hogy nagyon szépen tudjunk pörgetni a rendelkezésünkre álló méhlegelőkből, tehát ezzel nem volt bajunk. A méhecskék viszont állandóan küszködnek, aminek az oka elsősorban a mezőgazdasági talajművelés és a kemikália. Most az őszi időszakban próbáljuk megalapozni a következő évünket. Ami szakmailag lehetséges, azt el fogjuk végezni. Azon túl már a Jóistenen (lásd az időjárást), illetve a külső tényezőkön, a természetvédelmen múlik minden. Az elmúlt húsz év tapasztalata mondatja velem, hogy évről évre egyre gyengébb állapotú méhcsaládok telelnek át. A környezeti hatások elleni küzdelemben meg­gyengült immunrendszerükkel előbb-utóbb fel fogják adni a harcot. 
 

Papp László nagykarácsonyi méhész

Egyre könnyebben megy 
A méhészszakmában pályakezdő kulcsi Lőkös Árpád már túl van a tűzkeresztségen. 
– Mindig is érdekelt a méhészet, de nem mertem belevágni. Most már három éve alaposan belekezdtem. Autodidakta módon képzem magamat, mert az látható, hogy nagy elméleti tudás is kell hozzá. Persze volt félős időszakom is, többször is megcsíptek a méhek, de most már egyre könnyebben megy a munka. Még az elején, hat családnál tartok. A nyári hőségben végzett itatásokat leszámítva heti egy alkalmat kell rájuk szánnom. Célom, hogy élvezettel végezhessem ezt a tevékenységet. A megtermelt mézet a családommal fogyasztjuk. 
 

Egy pálya drámai lezárása 
A méhészkedés egy alázattal, komoly szakmai ismeretekkel végezhető veszélyes és fizikailag is nagyon nehéz munka. Boda Albert és felesége egy sikeres méhészkarriert kényszerült lezárni a férj sajnálatosan súlyos gerincbetegsége miatt. 
– Harminc éve méhészkedünk. Enyingen kezdtük, majd Székesfehérvárra, és az elmúlt tizennégy évben Németkérre kerültünk. Az egész eddigi életünket ennek szenteltük. Az összes létező felszerelést, az eszközöket, mind magunk készítettük. Egymás segítői voltunk. 
– Egy ilyen jelentős állománynak megfelelő méhlegelőre van szüksége, ami a mi környékünkön nem biztosított. Ilyenkor egyértelmű lehetőségnek látszik a vándorlás, amihez megbízható segítségre, gondos munkáskezekre lenne szükség. A gyermekeink felnőttek, távol jutottak megfelelő álláshoz, nem várhatjuk el tőlük, hogy hazatelepüljenek. Mint sok szakmában, úgy mi sem találtunk a vidékünkön olyat, aki megfelelő segítség tudott volna lenni. Amíg az egészség engedte megküzdöttük a magunkét. Végül eladtuk a teljes állományunkat – négyszáz családot! Hatalmas szakirodalommal, rengeteg külföldi videóanyaggal rendelkezünk, elméleti síkon is felkészültünk erre a feladatra. Talán majd lesz alkalmunk arra, hogy a tudásunkat tovább adjuk az utánunk következő nemzedéknek! 
 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában