65 éves osztálytalálkozót tartottak az egykori Sztálinvárosi Gimnázium diákjai

Jól tudjuk, életünk meghatározó időszaka a középiskola, hiszen kamaszként ekkor nyílik meg a világ előttünk, és nemcsak szép emlékekkel, hanem örök barátságokkal is gazdagodhatunk általa. Sajnos nem mindegyik, de az erős osztályközösségek ápolják és fenntartják azt a hagyományt, hogy a jubileumi évfordulókon összegyűlnek; megvitatják, kivel-mi történt, és persze nosztalgiáznak a fiatalkori élményeikről. Így tett szombaton dél időben egy kedves társaság, akik a Kiskohász étteremben találkoztak újra: immáron a 65 éves osztálytalálkozójukra! 

Ők a Sztálinvárosi Gimnázium első érettségiző évfolyamának egykori diákjai. Dr.  Rutai István, Nyul Gyula és dr. Vadász István szívesen mesélt nekünk közösségükről. 1953 és 1957 között jártak a mai nevén Széchenyi Gimnáziumba. Akkor indult az első gimnáziumi képzés, két osztályban összesen negyvennyolc ifjú tanulóval. Bár a sikeres vizsgákat követően szétszéledt a csapat, és máshol telepedtek le (például Keszthelyen, Fóton, Budapesten, van, aki Ausztriában), minden jeles évfordulón összegyűlnek. – Nagyon szép négy évet töltöttünk együtt, és utána is jóban maradtunk, nem szakítottuk meg egymással a kapcsolatot. István a padtársam volt, azóta pedig az egyik legjobb barátom a mai napig is- mondta mosolyogva Rutai István.  

65 év hosszú idő, sajnos nem lehet teljes az évfolyam, de aki csak tud, mindig eljön. Most is sorra érkeztek a jubiláló osztálytársak és boldogan, vidáman üdvözölték egymást – egy hölgy humorosan odasúgta nekünk, „ugye tudják, hogy ifjúsági találkozóra érkeztek?”. 

Ami még rendkívülivé tette ezt a rendezvényt, hogy eljött rá egykori testnevelő tanáruk, Hammerl Ferenc is. Ő idén márciusban töltötte be a 92. életévét. Számára azért emlékezetes ez az évfolyam, mert pedagógusi pályáját éppen velük kezdte. Magyaróváron (Mosonmagyaróváron) született, és nagyon szerette a sportot, legfőképpen a vizes sportágakat. Miután 1954-ben megszerezte testnevelői diplomáját, Sztálinvárost ajánlották neki, mondván, hogy itt fejlődésben van a sport, a Duna part pedig számos lehetőséget nyújthat. Így került aztán városunkba, és mint mondta, jó szívvel emlékszik vissza a jubiláló évfolyammal töltött időre. Hammerl Ferenc egyébként kilenc évig igazgatóhelyettesként, kilenc évig igazgatóként vezette a gimnáziumot. Időközben elvégezte a képzőművészeti egyetemet, és miután 63 évesen nyugdíjba ment, komolyabban kezdett foglalkozni a festészettel. Még most is szívesen jár a Duna partra, vázlatokat készít. Örömmel fogadta az évfolyam meghívásait, nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy együtt ünnepelhessen velük.