Kellemes családi nap lett a horgászjuniális a Kis-Dunán

Az biztos, hogy Kis Lajos Csaba a hétköznapokon is elfoglalt ember, de azon a napon meg nem állt, szinte egy percre sem. 
– Sokféle tisztséget töltöttem be ezen a napon. Első helyen, mint házigazda tettem a dolgomat, aztán sorrend nélkül a Burgundiai Pincesor Egyesület lelkes tagjaként dolgom volt a Fröccsteraszunkon, a színpadra műsorvezetőként és játékvezetőként is felléptem. Na jó, halászlét is főztem, mint bárki más, egy kis családi segítséggel. 

A tanítómesterem az öregapám volt, aki igazi dunai halászlét készített. Nálunk ehhez egy jó félórányi idő kell, ahogy azt az Al-Dunán csinálták. A város civil szervezetei mellett sok más vendéget is meghívtunk, akik segítenek nekünk a hétköznapok során. Az egyesületünk tagjai nagyon sok településről csatlakoztak hozzánk, és közülük mára is szép számmal érkeztek. Hagyományosan és jó szívvel emlegetjük, hogy a rendezvényeinken soha nincs kapu, és az egész környékről szívesen látjuk az ideérkező érdeklődőket. Most is így történt. 

A zsűri elnöke 
Dávid Istvánt a régióban is jól ismerik a fesztiválok, vásárok, a szerencsésebbek a Kele csárda vagy az Aranyfácán étteremből, hiszen ő menedzseli ezeket. Ezúttal a halászléfőző verseny zsűritagjaival együtt nagy feladatot kapott. 
– A korábbi évekhez képest a mostani mintákkal nagyon meg voltam elégedve (persze egy-két kivételtől eltekintve). Ezt az ételt nem szabad túlbonyolítani. Mindenképpen be kell tartani azt a szabályt, hogy az öt alapelemen, tehát a halon, a vízen, a són, a paprikán és a szakértelmen kívül óvatosan bánjunk a többivel. 
A legjobb az lenne, ha tűzifa lángján főhetnének az ételek, és nem a gázzsámolyokon, mert a füstből olyan illat- és ízanyagok juthatnak bele, amik nagyban emelik az élvezeti értékét. Egy erdő szélére települve belátható, hogy itt nem engedélyezik a használatát. Az egy külön öröm, hogy így is sok kifogástalan halászlét kóstolhattunk. Előfordultak vitás esetek, de akkor visszarendeltük a mintát, és még alaposabban vetettük össze az észrevételeinket. Végül konszenzussal zártuk a bírálatot. Az élmezőnyben többször is nagyon szoros volt a pontverseny, ami a főző embereket dicséri, hiszen magas színvonalon dolgoztak. 
Azt láttam, hogy mindenütt szívesen fogyasztották a saját főzetüket, még akkor is, ha egy kicsit odaégett, vagy éppen besokallt benne a paradicsom. Ezen a napon mindenki finomat főzött! 
 

Halászléhez sört? 
Egy kis pihenőt hagyva a finom ebéd után, miért ne?! Kiss Lajos Csaba, mint főrendező ismét a kezében vette a dolgokat. A szkander mellett sörivó versenyekre kapacitálta a gyanútlan nézelődőket. Az előbbinél nagy csáberőt jelentett a topmodell küllemű Bazsó Henriett Európa-bajnok bemutatkozása. Két olyan férfival szemben volt kiváló, akikkel szemben senkinek sem akaródzott kiállni. Ahogy mondták, „az a két fickó a legnagyobb ász a környéken”. A többi ellenfelét mattolta. 
 

Elbűvölte a közönséget 
Délután Barzsó Henriett szkander-Európa-bajnok és vb-ezüstérmes is a közönség elé lépett. – Mindenkinek köszönöm a címeimhez adott segítségüket – a szurkolást és persze a gratulációkat! Nehéz menetelés volt. Rengeteget edzettem és fogyóztam a sikeremért. Sok más sportághoz hasonlóan nálunk is vannak súlykategóriák, amikbe szó szerint bele kell férnünk. Eddig a hatvan kilogrammban versenyeztem, de az októberi vb-n eggyel följebb próbálok szerencsét, és ahhoz sokat kell erősödjek. Ez egy veszedelmes, de nagyon kedves helyszín, amerre a szem ellát, mindenütt finom ételeket készítettek. Azok aztán ritkán vannak összhangban a súlykontrollal. Nagyon izgalmasnak tűnik, mert a halászlé egy nagyon finom étel. A tésztát és a kenyeret majd szigorúan mellőzöm, úgy aztán nem lehet vele baj.