László uralkodása alatt került sor az első szentté avatásokra

Történelem - Fehérvár kiválasztása nem volt véletlen, ugyanis áthaladt a városon egy nagyon fontos, Szentföldre vezető zarándokút. Középkori forrásokban megemlítik Szent István székesfehérvári sírját, a király temetkezési helyéről és magáról a temetkezésről azonban csak egyetlen írás szól, mégpedig Hartvik püspöknek Könyves Kálmán király uralkodása idején szerzett legendája: „Szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték.” 
István király Fehérváron egy birodalmi méretű királyi kápolnát építtetett, ahová el is temették. Végakaratának nincs írott nyoma, de nyilvánvaló, hogy környezete az idős és beteg uralkodót, aki nem váratlanul hunyt el, kívánságának megfelelően temette el. 
A templom a török hódoltság idején teljesen megsemmisült, tornya 1601-ben felrobbant, így a királyi sírok egyszerűen eltűntek. 

Szent László felnyittatta Szent István sírját 

1083. április 20-án, Szent László magyar király jelenlétében felnyitották Fehérváron I. István király sírját. 
Attól a naptól kezdve szentként tisztelik az államalapító királyt, noha hivatalos szentté avatása majd csak Könyves Kálmán idejében lesz. 
I. László király ezzel a gesztussal megbocsájtott nagyapja, Vazul herceg szenvedéséért, akit Szent István vakíttatott meg, továbbá azért, hogy apját és nagybátyjait elüldözte az országból. Mivel Vazul nem volt elégedett István kiválasztott örökösével, az 1030-as években fellázadt ellene. Az engedetlenséget István keményen megtorolta, Vazult megvakíttatta, majd az egész családot száműzte. A rokoni megbocsájtás következő lépését Vazul dédunokája, Könyves Kálmán tette meg, elsőként ő nevezte el egyik fiát Istvánról, majd ő temetkezett elsőként István és Imre mellé Székesfehérvárra. 
István halála után 45 évvel és 5 nappal kezdődött el utóéletének a felemeltetéssel szentesített nyilvános szakasza, ami Szent László királynak köszönhető, ezzel megvalósult az úgynevezett Szent István-i életmű, amelynek lényege a kereszténység jegyében létrehozott jogfolytonos magyar állam. 

Mindez alátámasztotta László király nagylelkűségét, hiszen Istvánnal egyetemben fiát, Imre herceget és Gellért püspököt is szentek közzé emelte. Eljárása erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint Magyarországot szentjei révén méltó hely illeti meg a keresztény európai államok közösségében. Nem sokkal korábban alapított apátságban helyeztette el István király ereklyéjét, a csodálatos módon épen maradt Szent Jobbot. A legenda szerint a sír felnyitásakor szabadon bocsátotta unokatestvérét, Salamont, a korábbi uralkodót, mert anélkül István király koporsója nem nyílt fel. 

Szent László magyar király 

A magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója volt I. László, vagy ahogyan a mai napig a köztudatban él, Szent László király. Jeruzsálembe kívánt elzarándokolni, tervét azonban nem valósíthatta meg, mert 1095. július 29-én Nyitrán váratlanul meghalt. 
Szent László kultuszát a másik lovagkirály, III. Béla teremtette meg. Nevéhez rengeteg legenda is kötődik, egy biztos, a középkori Magyar Királyság stabilitását ő teremtette meg. 18 éves uralkodása során kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés, valamint hadászati téren is. A korabeli források szerint Szent László nagyon erős és hatalmas termetű volt, nagy testi erejét élete végéig megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a fokozatosan vált népszerűvé. Kiemelkedő fizikai adottságai miatt, Isten atlétájának is hívták. László hű volt az egyházhoz, de a pápaságnak nem volt hajlandó engedményeket tenni. Őt magát 1192-ben avatták szentté. Nevéhez fűződik még a magántulajdon sérthetetlensége, valamint Horvátország elfoglalása is. Önálló bel- és külpolitikát kezdett kiépíteni. A sorozatos belviszályok után Lászlónak helyre kellett állítania a közbiztonságot, a rablást csonkítással vagy halállal büntette. Három törvénykönyvet is megalkotott, amelyek egyrészt a keresztény vallás helyzetének megszilárdítására, valamint a magántulajdon védelmére törekedtek. Ebben a törvénykönyvben szerepelt első ízben a nemes (nobilis) kifejezés, továbbá I. László foglalkozott a királyi sómonopóliummal is. Az egyházat érintő törvények szabályozták a tized szedését, rendelkeztek a külföldről érkező klerikusokról (egyházi rendbe tartozó pap vagy katolikus papnövendék), továbbá az ünnepekről, és a zsidók, valamint az iszlám hitűek helyzetéről is. I. László tehát már országlása elején a törvényhozás révén megszilárdította a trónját, helyreállította az ország belső rendjét. A nádort a király általános helyettesévé, valamint az udvari pecsét őrzőjévé tette, ő volt az a személy, aki az uralkodó helyett és nevében bíráskodhatott. Ezzel megkezdődött a magyar bíráskodás szerkezeti rendszerének kiépítése. Utódjának, Álmos herceget, testvérének, Gézának a fiát jelölte ki, ennek ellenére egy újabb testvérháború következtében Szent Lászlót nem Álmos, hanem bátyja, Könyves Kálmán követte a magyar trónon. A későbbi nagy magyar királyok, mint Károly Róbert, valamint fia, Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond is Szent Lászlót tekintették példaképüknek, többször is ellátogattak sírjához, sőt Luxemburgi Zsigmond meghagyta, hogy halála után László mellé temessék el. 

Boldoggá, illetve szenté avatás 

László uralkodása alatt, 1083-ban került sor az első magyarországi szentté avatásokra. Az egyház tanítása szerint a szentek földi életükkel kiérdemelték, hogy a menny­országban Isten közvetlen környezetében éljenek. Egyszerre avatták szentté I. István királyt és Imre herceget, a mártírhalált halt Gellért püspököt és még két remetét. Istvánnak szentté avatása politikai tett is volt, László ezzel kívánta jelezni, hogy Magyarország a Szent István halála óta is keresztény ország maradt, amelynek mindenkori királya a Szent István-i politikát fogja folytatni. A boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonisatio) egyházjogi fogalmak a római katolikus egyházban. Ez annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunytat Isten felvette a szentek, illetve boldogok seregébe, az elhunyt „Isten színe látására jutott”. Természetesen nélküle is lehet valaki boldog vagy szent, az a rítus ennek csupán az egyház általi elismerését jelenti. A boldoggá avatás megelőzi a szentté avatást. A boldoggá avatottat az egyház már hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe, de a hívek a boldoggá avatott személy ereklyéit még nem tehetik ki nyilvános tiszteletre, és templomot sem szentelhetnek neki, viszont kápolnát és harangot már igen. 

Kiemelkedő fizikai adottságai miatt Isten atlétájának is hívták

A boldoggá, illetve szentté avatások jelenlegi rendjét – amely egyes részekben eltér a Szent László idejében alkalmazottaktól – két szentszéki dokumentum szabályozza. A „Divinus Perfectionis Magister” kezdetű 1983-as apostoli rendelkezés és a 2007-ben kiadott „Sanctorum Mater” kezdetű instrukció. A hatályos egyházjog hosszan és igen részletesen szabályozza, miként kell eljárni a szentté avatás során. Az eljárás egymást követően két szinten zajlik, először egyházmegyein, majd azt követően Rómában, a szentté avatások ügyében illetékes kongregációban. A Vatikánban ellenőrzik és elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, majd utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot és végül döntenek. Mint az látható, a szentté avatás egy nagyon hosszú folyamat, egyedül a keresztény vértanúknak adatik meg, hogy minden további követelményt figyelmen kívül hagyva a katolikus egyház szentjei közé emelkedhessenek. Mindenki másnak először is szent és feddhetetlen életet kell élnie, ahol az evangéliumi erények nagyon magas fokon jelennek meg. Halála után pedig, nagyon egyszerűen fogalmazva, csodáknak kell történniük, vagyis bizonyítani kell, hogy a szentnek tartott személy közbenjárását kérő imák meghallgatásra találnak. 

Hartvik püspök Könyves Kálmán király rendelésére készítette el a maga Szent István legendáját, amit 1201-ben III. Ince pápa István hivatalos életrajzává nyilvánított. Az írás a szentté avatáskor egy kényes legitimációs kérdést érintett, és egy ki nem mondott üzenetet is tartalmazott, I. László – Vazul herceg unokája – megbocsájtott nagyapja megvakíttatójának, I. Istvánnak. A legenda szerint László István halála napjára, augusztus 15-ére országgyűlést hívott össze sírjához Székesfehérvárra, majd a püspökökkel és a főurakkal egyeztetve, egy háromnapos böjt után parancsot adott állam­alapító királyunk sírjának felnyitására. Az igazsághoz viszont az is hozzá tartozik, hogy az akkori pápának, VII. Gergelynek nagy szüksége volt egy erős szövetségesre, mint Magyarország volt László uralkodása alatt, így ezért történhetett meg az, hogy 1083-ban István napján, a magyar király kezdeményezésére sor kerülhetett István szentté avatása folyamatának elindítására. 

Felhasznált irodalom:
– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1046_junius_27_szent_laszlo_kiraly_szuletese/ 
– Glatz Ferenc: A keresztény királyság 1000–1241. Budapest: Officina Nova – Magyar Könyvklub, 1995. 
– https://archiv.katolikus.hu/szentek/0627-92.html 
– Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerkesztő: Berei Andor és 11 tagú szerkesztő bizottsága ­Budapest: Akadémiai kiadó, 1961. 
– Dümmerth Dezső. Az új Fehérvár: Szent László király és az Árpád-házi királyeszme tovább fejlődése. Budapest: Panoráma Kiadó, 1977. 
– Györffy György. László király emlékezete. Magyar Helikon (1977). 
– Romsics Ignác: Magyarország története. Budapest: Kossuth, 2017. 
– Kuminetz Géza: A boldoggá- és szenttéavatási eljárás kézikönyve, Szent István Társulat, Budapest, 2012.