Az alfa generáció lehet a leginkább magányos korosztály?

A hat évvel ezelőtt készült tanulmány – melyről Bíró Gyula egyetemi docens, egyben egy iskola és óvoda igazgatója beszélt fehérvári előadásán – viszonylag sok negatív adatot tartalmaz: a gyermekek 16 százaléka élt már át fenyegető és veszélyes dolgot az okostelefonján keresztül, 50 százalékuk fél az online, offline bántalmazástól. A gyerekek 30 százaléka gyengébb iskolai eredményeket produkált a túlzott telefonhasználat miatt, 25 százalékuk szerint az online bántalmazás hatására nyugtalanná vált az alvásuk. A megkérdezett szülők 37 százaléka figyelte meg gyermeke önértékelésének csökkenését a túlzott telefonhasználat kapcsán. A megkérdezett szülők gyermekeinek 26 százaléka kerüli a társas kapcsolatokat, és 20 százalék anorexiáról is beszámol. Mindezek alapján készek lehetünk azt mondani, a digitális világ rossz irányba viszi a gyermekek fejlődését. De ennek is két oldala van, írja a feol.hu. 

Természetes technika

A mai gyerekek szüleinek a szülei a második világháború után születtek, a digitalizációról még szó sem volt abban az időben. 
A következő korosztály már lázadónak bizonyult, és elindult a korábbi korok rendszerével szemben, de a hierarchikus nevelés éreztette a hatását. Ez a korosztály még nem született bele ebbe a világba, digitális bevándorlók. A következő generációk, és különösen az alfa generáció viszont már a digitalizáció valamilyen formájába csöppentek bele. Már kiskoruk óta körbevette őket ez a fajta technika, számukra természetes. Ők a digitális bennszülöttek. A mobiltelefon és az internet használata számukra alapképesség, a járással és a beszéddel szinte egy időben sajátítják el. Ha egy háromévesnek odaadunk egy tabletet, néhány perc alatt képes feloldani annak zárolását és már nézi is a kedvenc meséjét. 

Változó megoldások

Egyes pszichológusok szerint – habár az alfa generáció tagjai az okoseszközökön keresztül minden korábbi generációhoz képest sokkal jobban „össze lesznek kapcsolva egymással”, mégis ők lehetnek majd a leginkább elmagányosodott generáció, ugyanis az érintőképernyők világában nagyon könnyen nagyon egyedül érezhetik magukat. 

Az élet folyása persze nem áll meg, és könnyű az éppen aktuális fiatalságot okolni a világ romlásáért. Az ókorban és a történelem során egyszer sem vélekedtek elnézőbben a kibontakozó, új generációval szemben, a civilizáció mégsem halt ki, most is itt vagyunk. 

– Ha egy csoportot megkérdezünk, hogy ki szeretne változást, mindenki felteszi a kezét. Ellenben, ha a vezető megkérdezi a kollégákat, hogy ki az, aki meg akar változni, akkor olyan csend támad, hogy még a légy zümmögését is meg lehet hallani – vélekedik Bíró Gyula. 

A változó világ változó megoldásokat kíván. Előreláthatólag a most használt szakmák 40 százaléka a jövőben eltűnik. Békés megyében az egyetemen végeztek egy kutatást. Megnézték az 50 legkompetensebb céget, interjút készítettek a vezetőkkel, mit várnak az elkövetkezendő 10 évben. Semmire nem tudtak válaszolni, de azt már látták, hogy digitális paneleket kell majd beépíteni a képzésbe, hogy megfeleljenek a piac által diktált kihívásoknak. 
Ha megnézzük, hogy ehhez képest az oktatás hol tart és a munkaerőpiac hol van, akkor már az iskolai és az otthoni környezetben is szem előtt kell tartani a digitalizáció fontosságát – vélekedett az előadó.

Tekintsük normálisnak

Az új generációval valami új kezdődik. Bár ők még nagyon fiatalok, de a kamaszok és fiatal felnőttek körében is megfigyelhető, mennyire előttünk járnak a technológia használatában. Nem ritka, hogy a gyerek vagy a diák segíti ki a felnőttet egy-egy digitális kihívással szemben. Ezt tekintsük normálisnak – javasolta az előadó. Gondoljunk arra, a nagyapánk negyvenévesen tanult meg autót vezetni, mert nem ebbe született bele. Korunk embere meg már el sem tudja képzelni, hogy valaki ne tudná használni a „körforgót”, és lássuk be, az autóvezetésnek is vannak veszélyei. Az élet nem áll meg, és a fiatalok képesek lépést tartani vele. És mi a fiatalokkal?