Az oroszok eladták – Az USA 49. tagállamává vált Alaszka

Történelem - Alaszka akárcsak korábban az orosz telepeseknek, úgy eleinte az amerikaiaknak sem volt túl vonzó. A földje nem volt jól művelhető és más különösebb adottsága nem akadt. Az új tagállam területe a legnagyobb, ennek ellenére lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam. Neve az Alyeska „nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld” jelentésű aleut szóból származik. Az Aleut elnevezést az oroszok adták a XVIII. században az alaszkai Aleut-szigetek és az oroszországi Kamcsatka őslakosainak, akik prémkereskedésből éltek. 

A hajósok évszázadokon át keresték az úgynevezett északkeleti átjárót, amely Szibéria északi partvidéke mentén vezet az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra és hosszú ideig még azt sem tudták, van-e szárazföldi összeköttetés Ázsia és Amerika között. A kutatásban a XVII. századtól, amikor a saját érdekeit féltő Oroszország többé nem engedett idegen hajósokat Arhangelszknél tovább, 1728-ban az orosz szolgálatban álló Vitus Bering megállapította, hogy a két kontinens között nincs szárazföldi összeköttetés (a két földrészt elválasztó szoros ma az ő nevét viseli), ennek ellenére 1732-ben egy orosz hajó feltérképezte Alaszka északnyugati partjait. Bering ezután egy újabb expedíció során 1741-ben partra szállt egy alaszkai öbölben, ezzel megkezdődött a terület orosz birtokba vétele. 

Az oroszok nem tudtak mit kezdeni vele 

Az orosz kormányt képviselő Orosz-Amerikai Társaság a XIX. század első felében Alaszka gyarmatosítását irányította. Ők alapították meg 1784-ben az első állandó települést a Kodiak-szigeten. I. Pál cár 1799-ben kormányzót nevezett ki, akinek székhelye a mai Sitka város helyén lévő Novo-Arhangelszk lett. A XIX. század végéig mindössze néhány ezer telepes próbálta ott megvetni a lábát, és elsősorban szőrmekereskedelmet folytattak az őslakosokkal. 

Alaszka azonban sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az orosz államkincstár nem tudta finanszírozni. 

Az Orosz Birodalom fennhatósága alatt lévő terület sokáig érdektelen volt a cári udvar számára, értéktelennek tartották és Szentpéterváron nem voltak érte hajlandók komolyabb áldozatot hozni. A helyzetet csak bonyolította, hogy az oroszok súlyos vereséget szenvedtek a krími háborúban a franciáktól és a britektől, valamint megnőtt annak az esélye, hogy az amerikai kontinensen is konfliktusba kerülnek az angolokkal, akik már akkor is a kezükben tartották a szomszédos Kanadát. Az oroszokban már az 1850-es években felmerült a gondolat, hogy eladják Alaszkát, de Nagy-Britanniát akkor nem érdekelte az ajánlat. 

Az amerikaiak érdeklődését viszont felkeltette a vétel lehetősége, elsősorban William Henry Seward szenátor – aki egyébként Andrew Johnson elnök külügyminisztere is volt – mellette érvelt. 

Az adásvétel – hektáronként 5 centért 

Az amerikai polgárháború évekre visszavetette az üzlet megkötését. Seward erőfeszítései nyomán 1867-ben az orosz és az amerikai fél azonban ismét tárgyalóasztalhoz ült, az oroszok washingtoni nagykövetüket, Eduard de Stoeckl bárót bízták meg a tárgyalásokkal. Az amerikai közvélemény kedvezően ítélte meg Alaszka megvételét, de a kongresszust már nehéz volt meggyőzni, mert a vételár akkor hatalmasnak számított. 

Andrew Johnson elnök ellenzéke az adásvétel végett Seward külügyminisztert bolondnak nevezte, a szerintük értéktelen területet pedig „John­son jegesmedve-kertjének” titulálták. Ezek a támadások elsősorban az amerikai vezetésnek szóltak, de az adásvétel kongresszusi ratifikálását alaposan késleltette. A szenátus viszont harminchét szavazattal, kettő ellenében támogatta az alaszkai vásárlási megállapodás ratifikálását, amelyre 1867. május 3-án került sor. 

Az adásvételi szerződést angol és francia nyelven írták alá, ezt követően 1867. május 3-án a dokumentumot maga II. Sándor cár látta el kézjegyével. A szerződés kimondta, hogy a félsziget teljes területe, valamint a déli irányban tíz mérföld hosszú tengerpart az Egyesült Államok tulajdonába került. Érdekes, hogy a dokumentum orosz változata nem létezik. 

1868. július 14-én megkötötték hivatalosan is az üzletet. Az USA hétmillió 200 ezer dollárért vásárolta meg az oroszoktól Alaszkát, tehát hektáronként öt centért. 

Alaszka így az USA-hoz került 

A vételár kifizetésére csak 1868 augusztusában került sor, Alaszka hivatalos átadása Sitka városában, már tíz hónappal korábban, 1867. október 18-án lezajlott, egy katonai ceremónia keretén belül. Ezen a napon Novo-Arhangelszkben Lovell Rousseau amerikai tábornok és ­Alekszej Pescsurov orosz fregattkapitány jelenlétében ágyúk sortüzétől kísérve levonták az orosz, majd felvonták az amerikai zászlót, és felszámolták az Orosz-Amerikai Társaságot. Bevezették az Oroszországban használatos Julián-naptár helyett a Gergely-naptárt, és megváltozott a nemzetközi dátumvonal is. A területen élő mintegy hétszáz orosznak felajánlották az amerikai állampolgárságot, de többségük nem élhetett ezzel, mert a bevonuló amerikaiak elüldözték őket. 

Alaszka nem csupán 1,5 millió négyzetkilométerrel gyarapította az Egyesült Államok területét, hanem mérhetetlen mennyiségű természeti kincset is adott az amerikai gazdaságnak. Alaszka az első évtizedekben valóban csak kiadást jelentett az Egyesült Államoknak is, de 1896-ban a Klondike folyó mentén aranyat találtak, amivel új aranyláz kezdődött, majd Alaszkába elkezdtek özönleni a kalandorok és a különböző szerencsevadászok. Ekkoriban éleződött ki egy hosszú ideig tartó területi vita a Kanadát ellenőrző Nagy-Britanniával, amely igényt tartott Alaszka délkeleti, aranyban gazdag lelőhelyeire. A viszályt 1903-ban választott nemzetközi bírósági döntés zárta le, amely az amerikai félnek adott igazat. 

1867–1884 között Alaszka a hadsereg, a pénzügyminisztérium, majd a tengerészet igazgatása alatt állt, 1884-től viszont a közigazgatásilag még szervezetlen terület civil vezetés alá került. 1912-ben Alaszka territórium státuszt kapott, vagyis korlátozott önkormányzattal rendelkezett, de nem volt alkotmánya, és irányítása a kongresszus hatáskörébe tartozott. 

A cári udvar Alaszkát értéktelennek tartotta, a költségvetést terhelte

Majd fél évszázaddal később, 1958. július 7-én népszavazást tartottak, amelynek nyomán a helyi lakosság túlnyomó többsége kérte a terület felvételét az amerikai szövetségi államok közé, a többi államéval, azonos jogkörrel. A helyi kérésnek és a népszavazás eredményének köszönhetően Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1959. január 3-án aláírta azt a törvényt, amely Alaszkát az Egyesült Államok 49. tagállamává nyilvánította. Első kormányzóját, két szenátusi tagját és egy kongresszusi képviselőjét ugyanabban az évben választották meg. Érdekesség, hogy a közvélekedéssel ellentétben a szövetségi állam fővárosa nem Anchorage, ahol a lakosság több mint fele él, hanem az alig több mint 30 ezres Juneau. 

Az oroszok később megbánták? 

Az adásvétel idején csak néhány orosz újságban jelentették meg ezt az eseményt, mégpedig az utolsó oldalakon tették közzé, ezért Oroszországban senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget neki. Sok orosz ember, tudatlansága és írástudatlansága miatt még azt sem tudta, hogy vannak távoli északi területek, amelyek az Orosz Birodalomhoz tartoztak. A cári udvarnak sem volt fogalma arról, hogy milyen értékes ásványkincseket rejt az alaszkai föld, ezért tartották akkor jó üzletnek az oroszok Alaszka eladását. Az 1896-os aranyláz viszont mindent megváltoztatott, miután tízezrek özönlöttek Alaszkába a gyors meggazdagodás reményében, így az emberek hamar rájöttek, hogy Alaszka valójában egy kincsesbánya. Az oroszok azután az adásvételi szerződés felülvizsgálatát szorgalmazták, amelyről az Amerikai Egyesült Államok természetesen hallani sem akart. 1917 óta az Amerikai Egyesült Államokban október 18-át (a hivatalos átadás napja) Alaszka-napként ünneplik. Az állami dolgozók számára ma is fizetett munkaszüneti nap. 

Ma is sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy Alaszkát eladták, vagy, mint azt egyes orosz körök állítják, csak 99 évre bérbe adták, jó üzletet kötöttek-e akkor az oroszok, vagy egyszerűen átverték őket. Mivel a szerződés előkészítése titokban zajlott, így felerősödnek azok a hangok, hogy az amerikaiak valójában bagóért – annak ellenére, hogy az akkor kifizetett vételár nagyon magas volt – jutottak Alaszkához. Érdekes, hogy a hidegháború időszakában a Szovjetunió diplomatáinak hivatalosan is be kellett jelenteniük, hogy országuknak nincs területi követelése Alaszkával kapcsolatban. 

Az adásvételi szerződés körüli tények megállapítása viszont már a történészek feladata, egy biztos, hogy Alaszka, egy fejlett, jól működő szövetségi állam, lakóit pedig egyáltalán nem zavarja az, hogy amerikai útlevéllel rendelkeznek. 

Felhasznált irodalom 

– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1867_oktober_18_az_egyesult_allamok_megszerzi_alaszkat/. 

– https://www.nepujsag.ro/articles/alaszka-60-eve-lett-az-egyesuelt-allamok-49-tagallama. 

– alaszka.lap.hu (linkgyűjtemény) magyar nyelven. 

– https://www.origo.hu/tudomany/20170328-az-egyesult-allamok-150-eve-vette-meg-alaszkat-oroszorszagtol.html. 

– Dömötör Attila, Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Bt., Budapest. 

– Andor László: Amerikai politika a XX. században (Változó Világ 21. Budapest, 1999). 

– Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Mítosz és valóság: érdekek és értékek. Bp., 2014.