Sopron méltán érdemelte ki „A leghűségesebb város” címet

Történelem - A szavazók 65 százaléka Magyarország mellett voksolt, a város ezért megkapja a Civitas Fidelissima (A leghűségesebb város) címet. 

Sokan feltették a kérdést, hogy az I. világháború győztes antant hatalmai miért juttattak jelentős magyar területeket a szintén vesztes Ausztriának. Erre az a magyarázat: a szövetségesek célja az volt, hogy miután a trianoni békeszerződéssel jelentősen megcsonkították hazánkat, a későbbiek során ne legyen egyetlenegy olyan szomszédos ország sem, amellyel hazánknak ne lenne területi vitája. Így került be a képbe Ausztria is, ezért Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati határrészeit egyszerűen Ausztriához csatolták, amely később Burgenland néven osztrák tartománnyá szerveződött. Bécs malmára az a körülmény is hajtotta a vizet, hogy Belgrád és Prága Magyarország kárára egy úgynevezett „szláv korridorban” gondolkodott, amely összekötötte volna az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot (a későbbi Jugoszlávia) Csehszlovákiával. Ez viszont ütközött a nagyhatalmak érdekeivel, így támogatták az osztrák területszerzést. 

Sopron akkor még a többi nyugati területtel együtt Ausztriához került. Az új osztrák állam politikusai természetesen támogatták ezt a tervet, sőt annak helyességét, a terület német jellegével támasztották alá. Fontos tényező volt viszont az, hogy a hasonló sorsra jutott országrészek közül Nyugat-Magyarország volt az egyetlen olyan terület, amely nem állt a szomszédos utódállamok megszállása alatt. Ez a tény némi manőverezési lehetőséget adott a nagyon szorult helyzetben lévő magyar kormánynak. 

Sopron Magyarország egyik legrégebbi városa, műemlékekben pedig hazánk második leggazdagabb települése. A Bécstől 70, még Budapesttől 210 km-re, a Fertő-tótól délnyugatra fekvő város, a határhoz való közelsége ma is komoly kapcsolatot eredményez hazánk és Nyugat-Európa között. 

Előtérbe kerültek az antant érdekei 

Első látásra tehát úgy tűnt, hogy Sopron, Felsőőr, vagy Kismarton ugyanúgy elveszett Magyarország számára, mint Kolozsvár, Kassa, Pozsony, vagy Szabadka, ám egy jelentős eltérés mégis akadt. A szerződéskötés pillanatában a nyugat-magyarországi területek a Nemzeti Hadsereg (az első világháború után a Tanácsköztársaság idején, a „vörös terror” leküzdésére létrejött jobboldali tiszti csoport) ellenőrzése alatt álltak. 

Ennek függvényében Budapestnek lehetősége nyílt a kiürítés elodázására, amit a Bethlen-kormány végül a Baranyában és Bácskában állomásozó délszláv csapatok kivonásától tett függővé. Miután erre 1921 nyarán sor került, az antant hatalmak felszólították Magyarországot az Ausztriának ítélt területek átadására. A Nemzeti Hadsereg a nyár végére ki is ürítette Burgenland túlnyomó részét, de augusztus 28-án Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy és gróf Sigray Antal kormánybiztos megtagadta Sopron és a környező falvak osztrák kézre adását, majd visszaverték a város felé igyekvő ausztriai csendőrséget. Ezzel kezdetét vette egy másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi felkelés. A Rongyos Gárda (az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Had­osztály maradványaiból álló katonai szervezet) különítményesei a történelmi országhatáron kívülre szorították az osztrák egységeket, majd október elején, Felsőőrön kikiáltották a független Lajta bánságot. A budapesti kormánynak érdekében állt a krízis elhúzódása, mert azt remélték, hogy az események kedvezőtlen fordulatai sértik a győztes nagyhatalmak érdekeit, így előbb-utóbb lépni fognak. A terv bevált, ugyanis október elején Olaszország közvetítőnek ajánl­kozott a két ország konfliktusában, majd Velencében tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. A háromnapos konferencián a Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette magyar delegáció elérte, hogy Sopronban és a város vonzáskörzetében fekvő további 8 faluban – Ágfalva, Nagycenk, Kóp­háza, Sopronbánfalva, Balf, Fertőrákos, Harka, Fertőboz – népszavazáson döntsenek a hovatartozás kérdéséről. Ezért cserébe a magyar kormány kötelezettséget vállalt a felkelők lefegyverzésében és az említett területek kiürítésére, ahol 8 nappal az evakuálás után kerülhetett sor a szavazásra. 

Az eseményt a franciák is élénken figyelték 

Időközben más szelek kezdtek el fújdogálni a nemzetközi életben is. Az európai színtéren főszereplővé vált franciák szerettek volna némi befolyásra szert tenni a magyar politikai és gazdasági életben, miközben figyelték, hogy Ausztriában sokan, annak ellenére, hogy Bécs jelentős magyar területeket kapott, továbbra is egységes német birodalomban gondolkodtak (ezt használta ki 1938-ban Hitler az Anschluss megvalósításával). Párizsban ezért úgy döntöttek, hogy bizonyos engedményeket adnak a magyar kormánynak, növelve ezzel Budapestnek a franciák iránti szimpátiáját, de ugyanakkor mindez ne keltsen felháborodást Belgrádban, Prágában és Bukarestben. Erre alkalmasnak mutatkozott a Sopron és környékének a visszajuttatása Magyarországnak. A francia diplomaták voltak olyan rutinosak, hogy erre ugyan nyíltan nem biztatták a magyar felet, de bizonyos diplomáciai csatornákon „megszellőztettek” egy esetleges népszavazásnak a tervét, amit az olasz külpolitika bevonásával meg is valósítottak. Az sem volt elhanyagolható, hogy a népszavazás elképzelését támogatta a brit külügyminisztérium is. 

Egy váratlan esemény viszont hátráltatta ezt a tervet, ugyanis a színen megjelent IV. Károly utolsó magyar király, aki megpróbálta visszaszerezni elveszett trónját (nemrég foglalkoztunk a témával), de a sikertelen ­„királypuccs” után már semmi sem veszélyeztette a velencei konferencia sikerét. November 23-án kiadták a 12 pontból álló Népszavazási Szabályzatot, aminek értelmében a hovatartozás kérdéséről azok a 20. életévüket betöltött állampolgárok szavazhattak, akik 1919. január 1-je előtt, vagy 1921. január 1-je óta az érintett területen állandó lakóhellyel rendelkeztek. A Népszavazási Szabályzat titkos voksolást írt elő, amit először, 1921. december 14-én Sopronban, majd két nappal később a környező 8 faluban bonyolítottak le. 

A népszavazás és eredménye 

A sorsdöntő esemény előtt mindkét fél erőteljes propagandatevékenységet folytatott, a visszaélések és a tisztességtelen praktikák sem maradtak el, mind a magyar, de az osztrák fél is nagy hangsúlyt fektetett a választói névjegyzék összeállítására, majd annak ellenőrzésére. Ausztria a Népszavazási Központi Bizottságból való kivonulással igyekezett szabotálni az előkészületeket, sőt, egy számára kedvezőtlen eredmény esetén, a fegyveres konfliktus gondolatát sem zárta ki, tervei között szerepelt Sopron erőszakos megszállása is. A felfokozott hangulat ellenére a három napig tartó voksolás végül is rendezett körülmények közepette játszódott le. 

Az eredményeket december 17-én, a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki. Az összesen 26 879 jogosultból 24 063 fős (89,52%) részvétel mellett, 23 561 szavazóból 15 334 fő (65,08%) szavazott Magyarországra, 8227 fő (34,92%) Ausztriára, és 502 (2,09%) szavazat érvénytelen volt. Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra. A nyolc faluban a 7900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben. 

A magyar győzelemnél kulcsszerepet játszott az is, hogy a város polgársága majdnem 73 százalékos arányban Magyarország mellett szavazott, ez azt jelenti, hogy a német anyanyelvű lakosság jelentős része is ezt választotta, tehát az 1922-ben az ország­gyűlés által adományozott „Civitas Fidelissima” cím kétszeresen is megillette Sopront. 

A soproni népszavazás után tiltakozások kezdődtek további tíz faluban

A nyugat-magyarországi város ettől fogva, mint „A leghűségesebb város” vonult be a köztudatba. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen olyan komolyabb területi revíziója, amit a győztes nagyhatalmak tartósan is elfogadtak. 

Az Ausztriának ítélt területeken a soproni népszavazás után tiltakozások kezdődtek, aminek következtében további tíz faluban szintén népszavazást írtak ki, majd az 1923-as év elején megrendezett voksolás eredményeként, ezek a helyiségek is visszakerültek Magyarországhoz. 

A soproni népszavazás mindenesetre az egyetlen olyan esemény volt, amely módosította a trianoni megalázó szerződést, ezért nem csoda, hogy 2001-ben a népszavazás emlékére az akkori magyar kormány december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította. 

Felhasznált irodalom - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés 1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két világháború között. Dissertationes Sopronienses 2. Sopron, 2006. ; Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában. Századok, 2004. ; Ifj. Sarkady Sándor: A nyugat-magyarországi felkelés és a soproni népszavazás.; https://mult-kor.hu/igy-tert-haza-sopron-es-kornyeke-1921-decembereben-20191214.  Somorjai Ferenc: Magyarország, ötödik, javított kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest: Panoráma, 2013.; A város hivatalos honlapja – www.sopron.hu.; Magyar Katolikus Lexikon.