Együtt ünnepeltek a szüreti felvonuláson

A program tennivalóit a Nagykarácsonyi Ifjúsági Klub tagjai látták el. A főszervező a vezetőjük, Pinke Kata örömmel beszélt a történtekről: – Már az utcai megjelenésében is jelentős volt ez az eseményünk, hiszen a menetet fölvezető tizenhat lovas, az őket követő huszonkettő fogat, a rajtuk utazó zenésszel és táncosokkal, látványos ajándék volt a bennünket fogadó közönségnek. Az egész környékről érkeztek a résztvevők. Hál’ Istennek mindenki fegyelmezetten vett részt a fölvonuláson, és ezért balesetmentesen zártuk a napot.

A rendezvényünk költségeit a tavalyi évben a Magyar Falu Programban megnyert pályázatunkkal tudtuk fedezni. Abból az összegből a takarékosságunk miatt jutott a korábban megvalósított horgászversenyünkre és az azt követő bálra, a családi napunk egész napos eseményeire, valamint a mostanira is. Jelentős segítséget kaptunk a községünk önkormányzatától is. Figyeltünk arra, hogy a felvonulásunkon mindenki népviseletben jelenjen meg. A központi helyszínünket, ahol gyülekeztünk, s ahová visszatértünk és az esti programot is lebonyolítottuk, a lehetőségeknek megfelelően feldíszítettük, ami erősítette az ünnepi hangulatot. Számomra az volt a legnagyobb öröm, hogy egész úton mosolygós, tapsoló, integető emberekkel találkoztunk. Megtisztelő volt, hogy szinte minden utcasarkon egy kis frissítő ponttal vártak bennünket. Az ilyen alkalmakon, a sok tánc és éneklés közben, egy-egy pohár víz is jólesik a résztvevőknek, de a lehetőségeiknek megfelelően mindenütt gazdagon terítettek. Az asztalokra szendvicsek, sütemények és italok kerültek, szívesen kínáltak mindenkit.

– Amikor fáradtan visszatértünk, már terített asztalokkal várt bennünket Mergl István és családja, finom ebédet készítettek a számunkra. Az elfogyasztása után mindenki hazatért, hogy felfrissítse magát a hajnalig tartó bálra, amit szabadtéren rendeztünk meg a számukra. A talpalávalót a Szamaras zenekar játszotta. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, ezért remélem, legközelebb ismét velünk tartanak!

A Bíróék

A hagyományoknak megfelelően (még, ha csak jelképesen is), de az erre a napra a megválasztott Bíró, Tóth Zoltán, és párja, Sárosi Viki vette át a falu kulcsát, és vele a település kormányzását Scheier Zsolt polgármestertől.

– A pozíció megszerzése a Viki érdeme, mivel meglepetésnek szánva elvállalta. Most nálam a város kulcsa, rendesen belehúzok. Lesz itt minden, metró, tízemeletes épületek és pláza is. Közben persze rengeteg bulit tartunk – mondták egyetértőn, nevetve.

Táncos és vendéglátó is volt

Szekeres-Orova Erzsébet a NA-TE elnöke örömmel újságolta: – A Dunavecsei Levendula Táncegyüttes tagjai a vendégeink, akikkel a nyári táncházunkban ismerkedtünk meg, és baráti kapcsolatba kerültünk velük. A szándékaink szerint végigtáncoljuk velük az egész felvonulást. A fiatalabb koromban ez valahogy kimaradt az életemből, ezért most pótolom a lemaradásomat. A tagságunkat sem kell győzködni, mert a táncban is szívesen velünk tartanak.

Újjászülettek a tánctól

Gömbösné Vas Éva egyike az imént emlegetett dunavecsei táncosoknak: – Meghívtak bennünket, és örömmel jöttünk. Nálunk élő szokások szerint, akinek nincs párja, vagy már nem fiatal, az nem vehet részt a hasonló felvonuláson. Itt viszont szabad, és ezt ki is használtuk, végigtáncoltuk az egész falut. Vannak közöttünk, akik már évtizedek óta vártak egy ilyen alkalomra, ezért most boldogok vagyunk.

Az első közös táncot a falu központjában mutatták be. Az ott található kisáruház és a söröző személyzete is megvendégelte a felvonulókat.

A vendéglátók

A Kelcz ABC képviseletében Szakácsné Margittól ezt hallottuk: – Általában itt előttünk állnak meg első alkalommal, mi pedig szívesen látjuk őket, és ezért hagyományosan örömmel kínálunk frissítőt, édességet a táncért. Ma is elég sokan voltak, szépen kiöltöztek. Bizony, nekünk is jókedvünk lett tőlük.

Dudás Vilmos és felesége, Marika Szőlőhegyen a kisboltnál várta a fölvonulókat.

– Szívesen látjuk, s kínáljuk őket, mert örülünk, ha ezzel is hozzá tudunk járulni a rendezvényük sikeréhez. Én is táncos gyerek voltam, de ahogy telnek az évek, úgy fogy a hozzá való lendületem. Mindenesetre jó felidézni azokat az időket.

– Mindig vannak, akik meglepődnek, hogy milyen gyönyörű helyre érkeztek. A csend, a nyugalom és a természet közelsége miatt nincs az a pénz, amiért elköltöznénk innét. A vendéglátás sikeréért pedig a Tringer Dodi, a Turancsikék, valamint a levendulás Boni Linda is szívesen áll mellénk a vendéglátás biztosítására.