Szülői minta a siker útján az életben, vállalkozásban

Dunaújváros – Az édesapa 1972-ben indította a vállalkozást: virágokat termeltek és árultak először a helyi piacon, aztán 1989-ben már saját üzletben. 1995-ben pedig megkezdték a temetkezési szolgáltatást.

– Folyamatosan szerepet vállaltunk szüleink vállalkozásában, az iskola után mindig a virágboltba mentem segíteni. Tulajdonképpen belecsöppentünk ebbe a világba. Megtanultam, hogy a munka nemesít, és azt becsüljem meg, amiért megdolgoztam – mondta az idősebbik testvér, Katalin.

Ő tudta, hogy munkájában emberekkel szeretne foglalkozni, jó nyelvérzéke volt (németül, hollandul, angolul tanult), így idegenforgalmi főiskolára jelentkezett, és német nyelvű idegenvezetőként végzett.

Négy évvel fiatalabb testvére, Milán szintén kivette a részét a családi vállalkozásból.

– Mi abban szocializálódtunk, hogy hetente hét napot dolgozunk. Volt egy üvegházunk, ott le kellett szedni a virágokat, rendbe kellett tartani az udvart, a farmon pedig el kellett látni az állatokat. Édesapám a városi parkok karbantartásán is dolgozott, így ott is segítettem. A munkabírást, a kitartást tanultam meg szüleimtől, és azt, hogy valósítsuk meg a célokat – mesélte Milán.

Ő a kertészeti szakközépiskola után kertészmérnöknek tanult. A két testvér együtt költözött fel Budapestre tanulni, de még ez idő alatt is mindig hazajártak besegíteni a családi vállalkozásba. A saját szakmájukban kezdtek el dolgozni.

Kata igazi lokálpatrióta, és a számára ridegebb fővárosi morált hátrahagyva Dunaújvárosban munkálkodott tovább. Milánnak is lett volna feladata a családi üzletben, ám ő úgy döntött, saját vállalkozásba kezd.

– Mondhatni, egyfajta öntudatra ébredtem, a fiatalokra jellemző túlzott önbizalommal voltam felvértezve, és szerettem volna fejlődni is. Természetesen egy amolyan klasszikus apa-fia vita volt emiatt, de édesanyám mindenben támogatott. Kertépítést vállaltam, az első munkám 2005-ben volt, és húszezer forintot kaptam érte. Konok és kitartó voltam, akárcsak édesapám, „visszaütött” az az önállóság, amit éppen ő tanított nekünk. Nem volt könnyű, rengeteg lemondással járt, de sosem adtam fel, a nyereséget mindig visszaforgattam a cégbe. 2006-ban kaptam egy megkeresést, hogy szálljak be az építőiparba egy hozzám hasonló agilis hozzáállású társsal. Mindenki tudja, hogy ez a terület olyan, aminek egy-két sikeres vállalkozói évét egyetlen rossz munka vállalása tönkre is teheti. Álltuk a sarat, haladtunk előre, és az építőanyag-kereskedelem felé is elindultunk – mondta Milán.

Aztán a 2011-es esztendő fordulópont volt, amely elsősorban lelkileg viselte meg az egyébként rendkívül összetartó családot.

– Apu korai halálával át kellett venni a céget. Nem akartuk veszni hagyni azt, amit 20–30 év alatt felépítettek anyuval – mondta Kata.

A temetkezési céget a testvérével együtt vezetik, a virágboltot pedig ma már Milán párja, Timi, aki hozzájuk hasonlóan nagy munkabírású és feladat­orientált. A temetkezési cégben a napi operatív teendőket Kata végzi, de Milánnal minden nagyobb, fontosabb kérdésben közösen határoznak.

– Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk a hobbijuk is, mert itt az emberekkel foglalkozom, segíthetek nekik. A mi munkánk hitet, türelmet, toleranciát, empátiát és együttérzést kíván meg. Számtalan emberi sorsot, tragédiát ismerünk meg, ami lelkileg megterhelő, de megerősít is, mert számomra ma már nincs probléma, csak megoldandó feladat – mondta Kata, aki a cég sikeres vezetésének titkát abban is látja, hogy testvérével kiegészítik egymást: amíg ő emocionális oldalról közelíti meg a kérdéseket, Milán a realitás mentén gondolkodik. Viszont ez a kettősség csak úgy működik, hogy bár ismerik egymást, de sosem veszekednek.

– Apu halálakor megfogadtam, hogy húzok egy határvonalat, és legkésőbb este 6 órára hazaérek, hogy a párommal és a gyermekeimmel lehessek. Van, amikor egy-egy tárgyalás elhúzódik, de a család a legfontosabb. Rendkívül hálás vagyok Timinek, hogy az elmúlt évek nehézségei ellenére végig támogatott, és segítette a munkámat amellett, hogy ő is kiveszi a részét a vállalkozás feladataiból – mondta Milán.

A család iránti szoros kötelék, a munkában nyújtott szorgalom és kitartás mellett van még egy örökölt jellemvonásuk a testvéreknek, ez pedig a társadalmi szerepvállalás. A szüleik azt tanították nekik, hogy amíg van miből, addig adjanak is, főként a helyi közösségnek.

Mindezen szülői minták és aztán a testvérek egyéni munkája, innovációja eredményezi azt, hogy a Dunaújvárosi Kegyelet Kft. és az ÉPDUFERR Zrt. mára országos ismertségre is szert tett. Kata a legnagyobb taglétszámú temetkezési szakmai szervezet, a ­MATESZSZ elnöke, Milán pedig a legnagyobb dunaújvárosi építőipari cég egyik tulajdonosa és vezetője.

(Ezt a cikket olvashatják lapunk népszerű, Férfiak ­fókuszban című mellékletében is.)