Személyes darab a múltból

A tábor kényelmes, négyágyas faházai szolgálták a város korabeli idegenforgalmát. Néhány évvel később ezek a kis faházak Alsóörsre kerültek, ahol 1971-es selejtezésükig táboroztak bennük dunaújvárosi gyerekek. A Dunai Vasmű, a Dunaújvárosi és a Várpalotai Tanács által társadalmi összefogásban épült Alsóörsi Úttörő Tábor 1972. június 15-én fogadta első látogatóit, és generációk számára vált fogalommá. A tábor megnyitása előtt a lengyel gyártású faházakat leselejtezték, és ezer forintos áron értékesítették, ami az akkori fizetésekhez képest nem volt olcsó.

A selejtezést követő megvásárlás után került egy ilyen kis faház, vagy ahogy néhai anyai nagyapám nevezte „bungi” a nagyszüleim alsóörsi kertjébe. A tető felújítását követően néhány évig szerszámtárolóként használta a családunk a házikót, később pedig alsóörsi pihenésünk során gyakran szálltunk meg benne.

Sok-sok kedves emlék fűz ehhez néhány négyzetméteres kis faházhoz. A belső elrendezése nagyon egyszerű: két alsó ágy, két lehajtható felső ágy, egy magas, keskeny szekrény, valamint egy kis eltolható ajtós alacsony szekrény volt. Utóbbira lehetett tenni egy lavórt a tisztálkodáshoz. Nem volt víz, gázlámpával világítottunk benne, és a szél is átfújt rajta, de szerettük.

A későbbi évek során többször is felvetődött a lebontása, de sohasem volt szívünk hozzá, sőt Gábor fiamnak annyira megtetszett, hogy bevezette a villanyt, kívülről leszigetelte, és egy hetvenes évekbeli szovjet klímával is felszerelte. Jövőre lesz hatvanesztendős és korához képest jó állapotban van. Első felállítási helyétől 108 kilométerre, a másodiktól pedig mindössze 580 méterre őrzi közelmúltunk egy apró darabját.