A magyarság legfontosabb küldetése: kultúrája megőrzése

Az esemény alkalmából beszélgettünk Koltay Gergellyel, a Kormorán zenekar alapítójával, vezetőjével a paksi koncertjük előtt.

– Az idén már százegy éve annak, hogy az első világháború után a győztes felek a vesztesekre ráerőszakolták a trianoni békediktátumot. Magyarország területének kétharmadát vesztette el. Trianon fájdalma örök, de tapasztalni lehet azt, hogy ez a fájdalom egyre enyhül, pedig ennyire szem előtt sohasem volt Trianon. Nem véletlenül június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja…

– Sajnos ez így van, egyetértek önnel. De ez nemcsak Trianon esetében igaz, hanem generációk nőttek már fel, amelyeknek az 1956-os forradalom, sőt, az 1990-es rendszerváltás sem jelent semmit. A mostani fiatal felnőttek alapvetően az egész magyar történelemről alig tudnak valamit, annak ellenére sem, hogy rendelkezünk remek iskolákkal, remek történelemtanárokkal. Trianonról pedig egyáltalán nincs tudásuk, mert az nagyon-nagyon régen volt. Ez nekem nagyon fáj. De azért ne felejtsük el azt sem, volt itt egy negyvenéves kommunista uralom, kiirtottak mindent, amit csak lehetett, és többször átírták a történelmet. Mi járjuk a zenekarral a Kárpát-medencét, éneklünk a határon túli magyaroknak, és Antall József egykori miniszterelnökünket plagizálva azt vallom, tizenötmillió magyarnak szeretnénk zenélni. A határon túli magyaroknak a mai napig szívbe markoló a trianoni döntés.

– Milyen jövője lehet a magyarságnak az elcsatolt területeken, amikor az erdélyi székelyek nagyon őrzik magyarságukat, de a Felvidéken és a Délvidéken egyre többen asszimilálódnak, egyre több a vegyes házasság, egyre több magyar már szlováknak vagy szerbnek tartja magát. Elképzelhető-e, hogy a határon túl rekedt magyarság a kisebbségi léte miatt egyszer csak eltűnik, mint ami annyiszor előfordult már más népekkel a történelem során?

– Ha a magyarság problémáját nézzük, láthatjuk, egyre romlik a magyar nyelv helyzete is. Nem vagyok nyelvész, de a magyar nyelv tízszer annyi szót használ, mint az angol. A magyar nyelv nagyon szép, árnyalt, izgalmas. A másik része a dolognak, hogy olyan szavak türemkednek be a nyelvünkbe, amit nem szabadna hagyni. A székelyekben és a felvidékiekben megvan a tartás, jobban őrzik a magyar nyelvet, mint az anyaországban. Egészen másképpen mondják el a meséket, egészen másképp énekelnek és ez fontos. A kultúrának ez a fajta megmaradása számukra lényeges. A kisebbségek helyzete Európának általános problémája. Valljuk meg őszintén, Európa ma a haláltáncát járja. A migrációs folyamatok sem tesznek jót, olyan fajta kultúrát hoznak be, ami nem része az európai civilizációnak, az európai kultúrának. A magyarság legfontosabb küldetése, hogy a kultúráját megmentse. Ez küldetés, felelősség és szolgálat. Mind a három nagyon fontos. Felelőssége van minden zenésznek, színésznek, írónak. Szolgálni kell ezt az országot, szolgálni kell ezt a népet.

– Említette a migrációt, amely most a kontinens legnagyobb problémája, de nemcsak Európa iszlamizálódása a gond, hanem a nemiség kérdése is, az úgynevezett gender, és sorolhatnánk még az eszementségeket. Meddig tarthat ez a folyamat, mikor kap végre észbe Európa? Bár a franciáknál és a németeknél mintha kezdenék belátni, hogy ami az elmúlt években történt Európában, az sehova sem vezet.

– Az a baj, nemcsak Európa, hanem Észak-Amerika is a haláltáncát járja. Olyan dolgok történnek, amit George Orwell vagy Aldous Huxley nem tudott megírni. Az 1984-et vagy a Szép új világot nagyon sokan olvasták. Amit Orwell az 1984-ben megírt, az a világ kezd kialakulni. Ami van, azzal szemben csak akkor tudsz valamit tenni, ha megmaradnak a szuverén nemzeti államok, megmaradnak a nyelvek, a nemzetek hagyományai. Nem akarom belevinni a politikát, de amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, ezzel kapcsolatban sok minden történt, mentik, ami menthető. Magyarország mindig is ütközőpont volt kelet és nyugat között, most is az. A nyugati, az amerikai kultúra haldoklik, szobrokat döntenek le, templomokat tüntetnek el. Olyan szinten van a világ, mint amikor Rákosi pártvezér az ötvenes években a Regnum Marianum templomot Budapesten felrobbantotta. Az is nagy baj, hogy univerzálódik a világ, most már egy magyar fiatalnak nem kell nyugatra mennie azért, hogy ott vásároljon, mert mindent megvehet az itteni plázákban. Nem érdekli őket sem London, sem Párizs, sem Róma.

– Nagy probléma a globalizáció, de azért nem kenhetünk mindent a multikra. Azt, hogy sokakat nem érdekel semmi, és jól elvannak az okostelefonjaikkal, abban vastagon benne van az is, hogy egyre gyengébb a magyaroktatás, felkészületlenebbnek tűnnek a pedagógusok, mint korábban.

– Ez sajnos igaz. Én is, a tőlem két évvel idősebb bátyám is (Koltay Gábor filmrendező – a szerk.) a Szent István Gimnáziumba jártunk. Nekünk olyan tanáraink voltak, akik tanították a földrajzot, a történelmet és a többi tantárgyat. A tanárainknak köszönhetően lettünk intelligensek, lett tudásunk, lettünk elkötelezettek a magyar nemzettel, a család intézményével kapcsolatosan. Az is baj, hogy a mai fiatalság közömbös, bizonyos szempontból érdektelen. Ez rettenetesen nagy probléma, mert ők lesznek a holnapnak a szülei, nagyszülei. Mind a három gyerekem művészeti főiskolára járt, láttam, milyen tanáraik voltak, hogy azok milyen könyveket ajánlottak nekik, és milyen módon próbálták már ebben a korban átmosni az agyukat. A leglényegesebb dolog, hogy a mai generációk úgy nőnek fel, hogy folyamatosan mossák az agyukat. A mi apáinknak nem tudták átmosni az agyukat, még akkor sem, amikor Rákosi- és Kádár-uralom volt. Lehet, hogy otthon halkan kellett beszélni, és bizonyos dolgokat, amik otthon szóba kerültek, nem lehetett elmondani az iskolában. A mai gyerekek azt a fajta diktatúrát nem ismerik, ami volt, azt nem értik. Egy nagyon okos ember mondta, aki nem ismeri a történelmet, az újra át fogja élni. Ettől félek.

– Végezetül: a Nemzeti Összetartozás Napján beszélgetünk Pakson, ahol elég gyakran szerepelnek. A Gastroblues Fesztivál a határon túli magyarsággal való kapcsolattartásban, a határon túli magyar települések megsegítésében élen jár az országban. Mi a véleménye arról, amit itt Gárdai György már több mint két évtizede elkezdett?

– Amit Gyuri csinál, az egy hősi küzdelem. Ő nem kezdte el a külföldi fesztiválokat másolni, hanem olyan nemzetközi, humánus fesztivált hozott létre, amiben a humánus tartalom benne van. Ő elkötelezett, küldetéses ember. Amit ő tesz a magyarságért és a magyarság megmaradásáért, az hallatlanul értékes dolog.