Nagyon várták már helyben is a nyitást

Első utam a fodrászhoz vezetett, nagyon vártam már, hogy végre befessük az egyre őszülő hajamat. A fodrászom, Pölöskeiné Zeleszkó Ágnes is nagyon örült ennek a napnak. – A március 8-i bezárás előtt egy maratoni hétvégét tartottunk, szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Aztán az első hetet pihenésként éltem meg. A második héten is elvoltam még, az elmaradt otthoni munkákat befejeztem. A harmadik és a negyedik héten elfogott az unalom és a pánik, mert olyan kilátástalannak tűnt a helyzet mind a betegek számát, mind a megélhetési helyzetemet illetően – mesélte Ági. Az újranyitás híre éppen ezért hatalmas örömet jelentett. – Talán túlzásnak hangzik, de húsz éve nem jöttem ilyen boldogan dolgozni, mint ma, én ezt szeretem csinálni. Amikor kiderült kedden, hogy másnap nyithatunk, kölcsönösen telefonálgattunk, és körülbelül 20 perc alatt betelt a naptáram három napra.

A vendégek toleránsak voltak, várták ők is, hogy javuljon a helyzet – mondta Ági. Családi vállalkozás az övék, a testvérével felváltva dolgoznak, aki ugyanolyan örömmel jött dolgozni. Beszéltünk arról is, hogy az elmúlt időszakot túlélni egyedülállóként megpróbáltatás volt. Értetlenül állt azelőtt, hogy miért a kisebb, egyéni vállalkozóknak kellett bezárni, mert náluk egyébként is egyszerre egy-két vendég van, és a kozmetikusokhoz, manikűrösökhöz hasonlóan folyamatosan fertőtlenítik az eszközeiket, berendezéseiket. Fodrászatukat minden nap ózongenerátorral is tisztítják.

– A családban nem kapta el senki a fertőzést. Megmondom őszintén, nem vettem addig komolyan a pandémiát, amíg az ismerőseim között nem volt haláleset. Azt gondolom, hogy fegyelmezetten, a szabályokat, előírásokat betartva, odafigyelve, egymás egészségét szem előtt tartva kell élni a mindennapokban- hangsúlyozta.

Miután végeztünk, tettünk egy sétát a Dózsa György úti butiksoron. Az üzletek többsége nyitva volt, a bejáratnál pedig feltüntették azt is, hogy egyszerre hányan tartózkodhatnak bent (a butiksori üzletekben átlagosan két-három vevő).

Betértünk az egyik cipőboltba a Tojásházban. Kovács Ágnes arról beszélt nekünk, hogyan élték meg az elmúlt időszakot. Két hétre számított, hogy úgy lesz, mint tavaly, és aztán újra dolgozhatnak.

– Örülök, hogy ennyien bevállalták az oltást. Köztük vagyok én is, ezért kaptam is megjegyzést olyanoktól, akik sosem tennék meg. Vannak olyan emberek, akiknek negatív a hozzáállása. Én azért oltattam be magam, hogy újra dolgozhassunk. Bár nem vagyok vakcinaimádó, de ez egy társadalmi elvárás volt, ezt el kell fogadni, meg kell tenni azért, hogy tovább mehessünk, nyithassunk. Sajnos több vállalkozás véglegesen bezárt. A mi boltunk már több mint húsz éve működik a városban, minőségi áruval szolgáljuk ki a vevőinket. Szerintem a négyzetméter alapú szabályozással nincs baj, hiszen tavaly is volt ilyen, és türelmesek voltak akkor is a vásárlóink, pedig egy cipővásárlás nem kétperces folyamat – mesélte Ági. Hozzátette, azt furcsállta, hogy a kis üzletek zártak be, mert úgy véli, a járvány­ügyi szabályokat ők tudják a legjobban tartani.

A március 8-i szigorítás éppen nőnapra esett, ezért arra a napra a virágboltok kivételt kaptak, utána nekik is be kellett zárniuk. Esetükben nem teljes szünetről volt szó, hiszen rendelésre készítettek csokrokat, koszorúkat, amiket kiszállítottak. Viszont szerdától ők is teljes üzemmódra állhattak, és ismét megtölthették gyönyörű, színpompás virágokkal a vendégteret.