Komoly probléma, éppen ezért jelentős feladat is

Dunaújváros

Bár messze nem volt jelen minden érintett – hiszen ezúttal a felügyeleti szervvel cserélték ki gondolataikat elsősorban –, a közgyűlési terem nem kongott az ürességtől. Hogy milyen sok az érintett intézmény, az leginkább abból az anyagból derült ki, amit Kissné Korsós Ágnes, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Dunaújvárosi Tagintézményének vezetője állított össze „A sajátos nevelési igényű (SNI) és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermekek ellátása Dunaújvárosban” címmel, és bocsátott a résztvevők rendelkezésére. Az anyag tartalmazza az együttműködésbe már bevont és rövidebben a bevonható intézményeket, civil szervezeteket. Jól jelzi a probléma nagyságát, hogy egy három gépelt oldalas dokumentumról beszélünk, és érintett az egészségügy, a szociális/gyermekvédelem, és a köznevelés egyaránt.

Nem véletlenül fogalmazott úgy nyitó beszédében Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester – aki Molnár-Osztrocska Diána, az önkormányzati humán szolgáltatási osztályvezetővel együtt a kerekasztalt összehívta –, hogy úgy tűnik, darázsfészekbe nyúltak, és lesz vele munka bőven, de szándék és energia bőven van a résztvevőkben. Az eddigi egyeztetésekből már látszanak részeredmények, és az, hogy két-három év múlva hová szeretnének eljutni, de látszik, hogy akadnak olyan problémák is, amelyek azonnali megoldást követelnek.

Bizakodásra ad okot, hogy a székesfehérvári székhelyű Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat két vezető szakembere is részt vett a megbeszélésen, Hargitai Enikő Éva, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat székhelyintézményért felelős főigazgató-helyettese és Ulicza Henriette, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat általános főigazgató-helyettese is meghallgatta a terület szakembereinek álláspontját, és kifejtették, hogyan, milyen szigorú protokoll szerint működnek a vizsgálatok náluk.

Nem könnyű egy bő másfél órás szakmai megbeszélést összefoglalni, pláne nem úgy, hogy az közérthető is legyen. Ez semmiképpen nem megy a teljesség igényével.

Az egyik leggyakrabban elhangzott kifejezés a szakemberhiány volt, láthatóan komoly túlterheltség mutatkozik az ellátórendszer több pontján is. Mindjárt az elején, a védőnői hálózatnál megjelennek, jól láthatók a gondok – derült ki Kleinné Németh Judit, az Egészségmegőrzési Központ intézményvezetőjének hozzászólásából – rendszerint jelzik is, várhatóan mely gyerekeknek lesz szükségük a fejlesztésre, ám a szülők sokszor el sem viszik a gyereket vizsgálatra, fejlesztésre. És, igen, itt ismét elhangzik a szakemberhiány kifejezés, hosszú a várólista, a fejlesztés magán­úton pedig költséges.

A gyermekvédelem ilyen esetekben hatósági intézkedések meghozatalát is kezdeményezheti

Mészárosné Libor Ágnes pszichológus, az Útkeresés Segítő Szolgálat intézményvezetője elmondta, ez már csak azért is figyelemre méltó jelenség, mert a gyermek súlyos veszélyeztetésének számít, ha a szülő nem küldi el fejlesztésre a gyereket. Ám a szülő vagy nem érti meg a problémát, vagy észszerűtlenül ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Pedig a fenyegetettség nagy, hiszen a gyermekvédelem ilyen esetekben hatósági intézkedés meghozatalát is kezdeményezheti.

A bölcsődékben már markánsan megjelenik az igény, ott adják a második jelzést, és igyekeznek a szakszolgálat felé irányítani vizsgálatra a rászoruló kicsiket, pontosabban azok szüleit, ahogyan az Varga Anna Éva, a Bölcsődék Igazgatóság Dunaújváros igazgatójának elmondásából kitűnik. Ezen a ponton érdemes kiemelni a Hétszínvirág bölcsőde meglétét, ahol szükség esetén egészen hat esztendős korukig tudják fejleszteni a gyerekeket. Ám sokszor vagy a szülők gondolják másként, vagy a szakvélemény későn érkezik meg, és a fejlesztendő gyermek az óvodában találja magát. Ez azért is egy hangsúlyos részlet, ugyanis ebben az időszakban nagy hatékonysággal működhet a fejlesztés, és nem ritkán utólag derül ki, hogy korai fejlesztésre lett volna szükség a szakember szerint.

A folyamat (túl)szabályozása is gond, sokszor a különféle részhatáridők leteltének összeadódása miatt már középsős a gyermek, mire papírja lesz róla, hogy szükséges gyógypedagógusok irányításával az intenzív, korai fejlesztés. Vagyis, bár alapos és körültekintő, szakmailag megalapozott, ám nagyon lassú a rendszer.

Gyenes Józsefné, a Dunaújvárosi Óvoda vezetője ugyancsak a szakemberhiányt emelte ki. Mert náluk csapódik le a legmarkánsabban a probléma. Nekik kell azt a nagyszámú, fejlesztésre szoruló gyermeket az integrált csoportokban „kezelni”. Merthogy már most is 104 SNI, vagy BTMN gyermek van az óvodában, és ez a szám a közeljövőben 25-tel bővülni fog. Úgy fogalmazott, hogy már most ki lehetne tenni a megtelt táblát az óvodákra. A nehézség nagyságát úgy szemléltette, hogy jelenleg 19 olyan gyerek van, akik mellé külön egész napra egy gyógypedagógiai asszisztenst kell beosztani, és ehhez mindössze hatan vannak. Akkora a súly az óvodapedagógusokon, hogy rendre mondanak fel, akik pedig maradnak, szép lassan (vagy épp gyorsan) kiégnek. Meglátása szerint sok szülő kijátssza a rendszert, mert szégyelli, hogy a gyereke fejlesztésre szorul, és esetleg tovább kellene az egyébként kiválóan működő bölcsődei fejlesztésben maradnia. És előkerült az évtizedek óta nem hallott kérdés, ki segít a segítőkön?

Elhangzottak olyan elképesztő kijelentések is a szakmai fórumon, mint hogy nagyon sok gyereknél a probléma gyökere nem organikus természetű, fontos lenne a szülői kompetenciákat fejleszteni, elképesztően nagy a „digitális autista”, valamint, hogy az összes SNI gyermek fele autizmus spektrumzavarral küzd a helyi intézményben.

A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai elmondták, sok múlik azon is, hogy milyen a közeg. Székesfehérváron a korai ellátásban éppen hogy túl sok szülő szeretné fejlesztésre vinni a gyermekét. Kifejtették, ők milyen szigorú feltételrendszer mentén adják ki a megkülönböztetett tanulói státuszról szóló határozatokat. Véleményük szerint az országos átlag alatt van az SNI gyermekek száma (az elhangzott számadatok alapján). Az látszik, hogy nagyon komoly a helyzet, ám bizakodásra ad okot, hogy a párbeszéd folytatódik, immár majd kisebb szakmai csoportokban. Kissné Korsós Ágnes arra kérte az érintetteket, gyűjtsék össze a problémákat, amit majd egyesével, mindenkivel megbeszélnek, és a megyei szakemberek is szívesen részt vesznek az együttgondolkodásban.