Folytatódik az új ezüst hárs facsemeték ültetése a Vasmű úton

Dunaújváros

A hajdani Vasmű úti platánsor kálváriájának története már mindenki előtt ismert, ezúttal nem is ejtenénk szót a fák kivágásához vezető útról, szakmaiságról vagy annak ellenkezőjéről, engedélyekről, döntésről, felelősségről. És bővebben arról sem, hogy mi lett volna, ha Vasmű úti háztömbönként meghagynak mondjuk három vagy négy platánfát, kicsit visszavágva. Köréjük pedig pihenőhelyeket, kis szigeteket alakítottak volna ki, ahol az arra sétálók megpihenhettek volna.

A tarvágás sajnos megtörtént, és ez már visszafordíthatatlan. Ezek után eldőlt, hogy milyen típusú fák kerülnek a régiek helyére, és kezdődhetett volna az ültetésük. 2020 februárjában Mezei Zsolt alpolgármester a témában tartott sajtótájékoztatón azt mondta, „az eltávolított fák gyökerét az év elején (2020 év elején – a szerk.) visszamarták, gombával beoltották. Ezeket sem gépi, sem kézi erővel kiszedni nem lehet, meg kell várni, amíg a gomba ezeket „lebontja”. Már akkor jeleztük itt, a Hírlap hasábjain, hogy „egy-egy tuskó lebontásához szükséges idő viszonylag nagy intervallumban is mozoghat, függően a lebontandó tuskó méretétől, a gombafonalak növekedéséhez szükséges optimális környezeti tényezők meglététől, avagy annak hiányától.”

Hiába állt ki tehát az „illetékes” és magyarázta a tézist egy szakavatott hordószónok svádájával, a gombázás nem jött be. Legalábbis a fent említett formájában nem. Erre az enged következtetni, hogy alig egy év múltán, ez év elején elkezdték a földben maradt platántuskókat kézi erővel kibányászni. Az elmúlt bő egy évben mutatóba sikerült pár új facsemetét elültetni, ezek úgy néz ki, meg is maradtak új helyükön.

A fák adta árnyékra még évekig várhatunk

Ezt a munkát folytatják csütörtöktől a munkások a Vasmű úton. Még az autósokat is megkérték, hogy vigyék el onnan gépkocsijukat, hogy biztosan elegendő hely legyen a művelet elvégzéséhez. A napokban kiderül, hogy sikerül-e az összes üres fahelyre ültetni vagy ismét közbejön valami, ami megakasztja a folyamatot.

Kívánjuk, hogy ne legyen így, és ültessék el, amit el akartak ültetni. Hogy aztán az ott lakók, az arra járók reménykedve várhassák, hogy ezek a facsemeték megerősödnek, megnőnek és ismét hűs árnyékot adnak az ott élőknek vagy az éppen alattuk sétáló városlakóknak majd a nyári, kánikulai melegben, mikor a járda is ontja magából a forróságot. Csak éljük meg még mi is, hogy ez bekövetkezik húsz év múlva...