A Vince-napi vesszővágás az idén sajnos elmarad

Az adonyi borászkodás, az adonyi borrend működése nem új keletű, de igazán az utóbbi években indultak el a fejlődés útján.

Kialakult egy új generáció, amely nagyon komolyan gondolkodik a szőlészetről, borászatról, és évről évre jobb minőségű borokkal tudják megkínálni a vendégeket. A hazai borversenyeken is eredményesek, vagyis adonyi borásznak lenni ma már rangot jelent.

Az adonyi Szent Orbán Borrend is szerves része már a magyar borkultúrának (működési területük Adony, Iváncsa, Perkáta, Kulcs, Pusztaszabolcs, Besnyő, Beloiannisz, Szabadegyháza és Dunaújváros), sok komoly eseménynek a házigazdája. Ebből kiindulva beszélgettünk Schmidt Attilával, a borrend nagymesterével.

– A józan ész diktált tavaly, betartottuk a kormány előírásait. Évente minden hónapra szokott jutni egy programunk, tavaly csak hármat tartottunk meg. Azt nem mondom, hogy nem voltak önszerveződő összejövetelek, amikor például Orbán-napkor családok gyűltek össze kis beszélgetésre. Ezek a találkozások belső késztetések voltak. Volt, aki megjegyezte, talán jobb is volt ez a bensőséges randevú, mint amikor százszámra kell a poharakat mosogatni. Az egyik gazda úgy fogalmazott, most azok vannak itt, akikre szüretkor is lehet számítani.

Igaz, az Orbán-nap a legnagyobb esemény az adonyi szőlőhegyen, de ott van még az újbor ünnepe, a Koccintás hétvégéje, vagy a Vince-napi vesszővágás, ami pont most hétvégén lett volna.

Ezzel kapcsolatban Schmidt Attila elmondta, ez az esemény nemcsak úgymond szezonnyitó, hanem az egyik legjobb, csapategységet kovácsoló esemény. Ezalatt azt érti, hogy év elején a borrend tagjai meglátogatják egymás pincéit, ahol mindenki befűt, remek ételekkel, forralt borral várja a vendégeket, nagyszerű beszélgetések zajlanak, és vágnak egy-egy vesszőt a tőkékről, mert ugye Vince-napja dönti el azt, milyen is lesz a termés néhány hónap múlva. Szent Vincéhez kötődő hagyomány a Vince-napi vesszővágás, egyébként a villányi borvidékhez közeli Drávaszögből terjedt el.

A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a metszett Vince-vesszők állapotából jósolták a szüret gazdagságát. A vesszőket üvegbe, melegbe tették, s várták, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor szomjúhozás várható...

Sok helyen papot is hívtak, és a tőkékre Isten áldását kérték. A szőlő négy sarkát borral vagy szentelt vízzel öntözték meg. A biztonság kedvéért még babonás fortélyokat is bevetettek, például a bekapáláskor bort rejtettek a föld alá, vagy a szőlősorok végére hurkát, disznósajtot, „gömböcöt” kötöztek, ezzel ösztönözve a szőlőfürtöket a növekedésre.

A legáltalánosabb azonban a pincejárás hagyománya, a borászok egyik pincéből a másikba járva kóstolták egymás borait, és áldomást mondtak/énekeltek a jó termésért.

Legyen itt a mondókák közül egy:

„Hogyha szépen fénylik Vince,

Megtelik borral a pince.

Fényes Vince, tele pince.

Ködös Vince, üres pince.

Ha fénylik Vince, megtelik a pince.

Ha csepeg, csurog, kevés lesz borod.”

Schmidt Attilával némi egyenleget is vontunk, amiből kiderült, hogy nem panaszkodhatnak a 2020-as esztendőre az adonyi szőlőhegy gazdái.

– Januárban már készre kezelt borokról beszélhetünk, és azt mondhatom, kimondottan jó a tavalyi évjárat. Nagyon jó volt a mustfok, és a savtartalmak is megmaradtak, ez nagyon fontos, mert a sav a bor gerince.