Fontos a küzdelem; becsülettel, emelt fővel végezze a munkáját

Mint már arról beszámoltunk, nyugdíjba vonul Kissné Fekete Éva, az Útkeresés Segítő Szolgálat vezetője. Jelenleg felmentési idejét tölti, ez idő alatt Mészárosné Libor Ágnes intézményvezető-helyettes látja el a vezetői feladatokat. Ágnes megpályázta időközben a megüresedő pozíciót, és a közgyűlés döntése értelmében december 16-tól hivatalosan is ő irányítja az intézményt. A kinevezése apropóján beszélgettünk vele.

Mészárosné Libor Ágnes óvónőként kezdett dolgozni. Érdekelte a pszichopedagógia és a gyógypedagógiai tanári szak, el is végezte ezt a képzést. Mint mondta, akkoriban még szűk mezsgyének számított ez a terület, nem kapott olyan nagy hangsúlyt az óvodai munkában, mint manapság. Akkoriban alakult meg a gyermekjóléti szolgálat a városban. Jelentkezett, és mosolyogva felidézte, hogy Kissné Fekete Éva azt mondta neki, ne is menjen sehova, szükség van rá. Bűncselekményes fiatalokkal foglalkozott, nevelte, támogatta őket a helyes út megtalálásában, esetenként bírósági tárgyalásokra járt ügyükben. Mint mondta, akkoriban egészen más, kevésbé súlyos tetteket követtek el a fiatalok, mint manapság, például kisebb bolti lopás, kocsirongálás vagy éppen téves bombariadó szerepelt a bűnlajstromukban.

– Sajnos napjainkban több a problémás gyerek, úgy gondolom, ez össztársadalmi problémából adódik. Súlyosodnak az esetek is, egyre több a gyermekbántalmazás, a családon belüli erőszak, nem feltétlen a gyermekkel, hanem akár szülő-szülő között, de a gyermek mindig elszenvedője lesz testileg-lelkileg. Fontos, hogy mi nem vagyunk hatóság, segíteni szeretnénk a magunk eszközeivel, de ha olyan súlyos esetről van szó, akkor a Fejér Megyei Kormányhivatal gyámügyi osztályát, és a rendőrséget is be kell vonni a gyermek érdekében – mondta a pszichológus.

Az, hogy milyenné válik egy gyermek, nagyrészt a szülői neveléstől, az otthonról hozott mintáktól függ. Ágnes munkássága során nemcsak a problémás fiatalokkal, hanem szüleikkel, gondviselőjükkel is egyre többet beszélgetett, tanácsokkal látta el őket. Kiderült, hogy sok esetben a szülők is pszichés problémákkal küszködnek, innen pedig egyenesen következett a továbbtanulás gondolata, és 2008-tól, az egyetem elvégzése után már a felnőttek pszichológiájával is foglalkozott.

Megbízást kapott arra, hogy szakmai egységvezetőként munkálkodjon a gyermekjóléti szolgálatnál. 2016-ban törvényi változás miatt a szolgálatból központ lett, ennek kialakítása is az ő feladata volt, ahogy 2018-ban az óvoda és iskolai szakmai segítők feladatainak koordinálása. Sokrétű volt a munkája, időközben intézményvezető-helyettesi megbízatást kapott. Aztán jött a pályázat…

– Támogattak a kollégáim, azt szerették volna, hogy olyan személy legyen az új vezető, aki folytatja Éva tevékenységét. Hiszem és jó szívvel mondom, hogy az Útkeresés Segítő Szolgálat az Éva életművének tekinthető. Ugyanolyan magas szakmai színvonalon szeretném tovább vinni a munkát, amilyen eddig volt. Megbízásom idejében igyekszem fókuszálni a befejezésre váró feladatokra. Például arra, hogy felújítjuk az udvaron lévő kosárlabdapályát, ehhez már megérkeztek az építési anyagok. Törvényi változás miatt át kell alakítanunk az iktatási rendszert, ezen is dolgozunk. Szeretnénk saját alapítványt létrehozni, mert több támogatástól estünk el amiatt, hogy nem civil szervezetként vagyunk jegyezve. Az alapítvány létrehozásához pénz kell, több támogatónk jelezte már, hogy segít nekünk a forrást biztosítani – tette hozzá.

Mint mondta, azon szerencsések közé tartozik, akiknek a munkájuk a hobbijuk is. Arról is beszélt, hogy nem véletlenül választotta a gyógypedagógiát, majd a pszichológiát annak idején.

– Egyfajta hívást érez az ember, hogy van még más dolga, feladata. Most itt vagyok, mert itt van az én dolgom. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy a Rudas középiskolában vajon miért tanultam a vállalati tervező, könyvelő és statisztika szakon. Most már ezt is tudom, hiszen az ott tanultak emlékeit tudom kamatoztatni a vezetői feladatokban. Mindig is arra tanított anyukám, hogy fontos a küzdelem, hogy becsülettel, emelt fővel végezzem a dolgom, és hogy soha ne adjam fel. Ezen útravalókra szükség is van, hiszen a szociális területen kevés a sikerélmény. A hit az, amiből erőt meríthetek, hogy jobbá tehetjük, előre vihetjük az emberi sorsokat. A kollégák szeretete, rendkívül magas szakmaisága nélkül ez egyébként nem menne. Jó csapat van nálunk, és mivel érzelmileg megterhelő a munkánk, figyelünk egymásra, segítjük a másikat – mesélte Ágnes.

A járványügyi helyzet miatt higiéniai okokból ruhaadományt nem tudnak fogadni, de gondot jelentene a raktározás is. A rendelkezésre álló helyiségekben tartós élelmiszereket tárolnak, ezeket nap mint nap osztják ki a rászorulók között. Ágnes arról is beszélt, hogy sok ellátottjuknak megszűnt vagy jelentősen csökkent a munkából származó bevétele, így az élelmezésben kell segítséget nyújtani elsősorban. Kapcsolatban vannak az Élelmiszerbankon keresztül a Tesco nagyáruházzal, hajnalban szoktak fuvarozni tőlük adományokat. A vezető elmondta, aki teheti és úgy gondolja, tartós élelmiszerrel tudja segíteni munkájukat, ezeket nagyon szívesen fogadják az adományozóktól.