Remekül telnek a földvári nyári táborozó gyermekek napjai

Jákli Viktor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dunaföldvári Önkéntes Csoportja vezetője a jótékonysági szokásairól is ismert személyiség Dunaföldváron. Ezúttal az árnyas fái alatt a nyári táborozókat látta vendégül.

A már hagyományos gesz­tusával a saját gazdaságába egy valódi élménytúrára invitálta, a terített asztalához pedig egy finom ebédre hívta meg a ­földvári gyerekeket. A méretes bogrács­ban a gulyást ő maga készítette, a rengeteg palacsintát pedig az önkéntes csapat hölgytagjai varázsolták az asztalra.

– Úgy tűnik, hogy boldog és büszke a vendéglátó!

– Szép vendégsereg érkezett ide hozzám, huszonöt gyerek és a kísérőik, hozzá még mi, és a vendéglátásban segédkezők, az önkénteseink, ezért legalább negyvenen ültünk majd az asztalokhoz.

– Két fontos dolgot adtál a gyerekeknek: élményt és utána egy finom ebédet.

– Nekik élményt ad ez a major, nekünk, a családunknak pedig a munkánk egyik helyszínét. Úgy is tekinthetjük, hogy ez a hely a négyszáz holdas gazdálkodásunk központja. A táborozó gyerekek megnézhették a komplex sertéstelepünket, ahol megszületnek a kismalacok, amiket később majd hízóként fogunk értékesíteni. Egy másik helyen pedig láthatták a száz hízóbikánkat. Nem volt ugyan a programban, de még egy látványosságot megnéztek: a második kaszálásból származó lucernabáláink beszállítását.

– Adtak-e örömöt ezek a gyerekek a mai napon?

– Abszolút, hiszen nagyon szeretni való az egész társaság. A kicsiktől a kamaszokig minden korú gyerekből áll. Az ebéd biztosítása, ahogy az elkészítése is az én feladatom volt, a menüt Lipták Tamás, a tanoda vezetője választotta ki. Én legszívesebben egy pörköltet főztem volna, de a kívánság szerint gulyás készült helyette.– Palacsintával is nagyon jól álltunk, hiszen szerintem a tálalásra körülbelül kétszázötvenet rakhattunk a vendégeink elé. Ebből egy részt az önkéntes lányok hazulról hozták, majd a végén itt az én konyhámban is sütöttek még egy jó szériát, hogy biztosan elég legyen. Nagyon örülök, hogy jó étvággyal ebédeltek, mindenkinek jutott bőven.

– A gyerekek most indulnak a következő helyszínre, a Duna-partra, én pedig a határba tartok, hogy megnézzem, hogy is állunk az aratással. Egy műszaki problémáról már tudok, amit sürgősen el kell hárítani, és persze a holnapi feladatokat is meg kell határoznunk. Lipták Tamás sok más egyéb elfoglaltsága mellett a Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott Dunaföldvári Tanoda és az ottani székhelyű Nyári Napközi Tábor vezetője. Nem mondhatnánk, hogy unalmasan telnek a napjai. Az általa szervezett programokkal bearanyozza az odatartozó gyerekek napjait.

– Kikből áll ez a jókedvű társaság?

– A gyerekek nyolc hétig, hetente váltakozó összetételű csoportban vendégeskednek nálunk a tanodában. Naponta nyolctól négyig van közös programunk. A törzsgárdát a tanodások képezik, és hozzájuk azok a gyerekek csatlakoznak, akiket a szüleik az elfoglaltságaik miatt nem tudnak ellátni. Örömmel vesszük, hogy megbíznak az önkormányzatban és azokban a civil szervezetekben, amelyek a programokat segítik.

– Mivel telik az idő?

– Színes a programkínálatunk palettája. Több napon keresztül vendégeskedtünk a helyi vadásztársaságnál, ahol fantasztikus kiránduláson vettünk részt. Megnézték a magaslest és az etetőket is. A vendéglátóink sokat meséltek a szakmájukról. Az elhangzottakhoz ismeretterjesztő filmet is vetítettek nekik. Mindenki alaposan figyelt, mert tudták, hogy a végén egy, a friss tudásukat felmérő totót is ki kellett tölteniük. Igazán jó eredményeket produkáltak a gyerekek.

– A Vízi Sportkör Egyesület csónakáztatja a tábor lakóit. A Levendula Művészeti Egyesület kézműves foglalkozásokra várt bennünket. Nagyon fontos, hogy minden gyerek kipróbálhatta magát, és nagyon szép dolgok készültek.

– Sok-sok segítséget kapunk! A Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei több alkalommal is ebéddel várják a csoportunkat. A vöröskereszt helyi önkéntesei egy héten keresztül felügyelték a gyerekeket, és kirándulni is elvitték őket. Az AztaKeservit értékőr Egyesület tagjai is ellátogatnak hozzánk, a természet- és környezetvédelemről mesélnek nekik.

– Ebben a nagy munkában a Művelődési Ház is a segítségünkre volt. A Várat és az ottani kiállításokat is megnézhettük. Ezek mellett, ahogy a családsegítők is teszik, egy-egy hetet bevállaltak a gyerekek felügyeletéből. A közös tevékenységből a cserkészek és az íjászok is szerepet vállaltak. Az előbbiek a „magyar baseballt”, a métát gyakorolják velük, az utóbbiak természetesen az íjászatot. Változatos foglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek.

– A gazdaságbeli program után mi várja őket?

– Valószínűleg a szieszta is emlékes marad a táborozóknak. Az útjuk a rekkenő hőségben a Duna partjára vezetett, ahol a nemrégen alakult Dunaföldvári Poszeidon Vízi Természet és Környezetvédők Egyesülete Vajai Zsuzsi vezetésével, és lelkes tagjaival, egy villám kenus kiképzésre várták őket, ami után haladéktalanul vízre is szálltak!

– Ez a programsorozat augusztus közepéig tart. Gondolom az elmondottakból is kitűnik, hogy széles körű összefogással álltunk a gyerekek mellé, hogy tartalmasan és élményekben gazdagon teljen az idejük. A tábor költségeit a városunk fedezi. Az ellátásuk tízóraiból, ebédből és uzsonnából áll.