Hosszú hónapok után végre ismét együtt tölthették az időt

– Kiböjtöltük! – mondta örömmel Lipták Tamás, az egyesület elnöke, a mögöttük hagyott nehéz időszakra utalva. Hozzátette:

– A városunk egyik legnagyobb létszámú és múltú civil szervezete vagyunk. Ez az első alkalmunk, hogy a járványt követően egy felszabadult, jó hangulatú közös eseményen vehessen részt a közösségünk. A járványos időszak előtti záró eseményünk a borverseny volt, aminek az eredményhirdetését csak most tudtuk megrendezni. Az elmaradt díjátadó ceremóniát Horváth Zsolt polgármester közreműködésével most le tudtuk bonyolítani. Mindenki nagy örömmel érkezett, az időjárás is kitett magáért. Nagy Gábor a főzésben is igazolta a jó hírét, és kellemesen töltöttük együtt az időt.

Gyorsan fogyott a vacsora

Nagy Gábornak már a vacsoraidő felénél többen is sóhajtoztak, hogy nem lett elég az általa erre az alkalomra főzött kiváló halászlé! Az egyébként hibátlanul célzó séf egy kicsit bent tartotta a levegőt, és nevetve csak annyit kérdezett: „az nem lehet, hogy torkosok vagytok?”. Majd jó hangulatban folytatta:

– Persze, csodák nincsenek, csak jó étvágyú vendégek, hiszen bár száz adagot főztem, már az első körben elfogyott a finomság java része, pedig a tervezettnél kevesebben érkeztek… Erre az alkalomra pontyhalászlével készültem, de az alaplébe más, fehér húsú dunai halak is belekerültek. Mindent összevetve, a tálalásig egy erős fél napba került az elkészítése.

– Boros szakemberként is megünnepeltek – említettük meg Nagy Gáborral beszélgetve, aki erre így válaszolt:

– Ezzel növeltem a chardonnay-m hírnevét. Ez a fajta immár harmadszorra nyerte el a város bora címet. Ezúttal egy sárga muskotállyal párosítva is az első lett. Ez úgy alakult ki, hogy az öreg tőkéket egyetlen odakerült sárgamuskotály-tőkével igyekeztem pótolni. Mostanra ott tartok, hogy fele-fele arányban adják ki a mennyiséget, és emiatt a prés alá is így, akár egy különleges cuvée kerültek. Nehéz dönteni a két remek passzióm között, hiszen horgászni is szeretek, de a szőlészet és a borászat is a kedvenc időtöltéseim közé számolható. Ma mindkettő sok örömöt hozott a számomra.

Apad a díjnyertes rosé

Sűrű János a családi pincészetük képviseletében egy rangos díjat vehetett át:

– A rosé kategóriában egy cabernet sauvignonnal nyertük el a város bora címet, amire nagyon büszkék vagyunk. Ebből a fajtából is egy nagyon szép, kerek bor készült a pincészetünkben. A legfontosabb ültetvényünkön ezt a fajtát termeljük, amiből minden évben készítünk rosét is. Legutóbb úgy látszik, hogy nagyon sikeresen. Elmondhatjuk róla, hogy vörösborként is nagyon kedvelt fajta, amit sokakkal együtt, mi is szeretünk.

– Ebben az időszakban azért izgulunk, hogy van-e még?! – vetettük közbe.

– Normál esetben ilyenkor már nem nagyon találnánk belőle, de most a karanténos időszakban elmaradtak a rendezvényeink, ezért maradt, de mivel egy kedvelt fajta, reméljük, hogy az új termést már nem éri meg!

Két szervezetben jeleskedik

Dukai István a Szent Rókus Borlovagrend nagymestereként és a Kertbarátok tagjaként is szívesen látott vendég:

– Talán nem meglepő, hogy mindkét szervezet tagja vagyok, ha elfogadjuk, hogy ez úgy van, mint általában a szeretet: nincsenek határai, és jut belőle minden arra érdemesnek. A céljaink nagyon sok dologban egy irányba mutatnak. Mellettem Nagy Gábor lovagtársam is tagja mindkét társaságnak. Mindkettőben remek embereket találunk, így abból a szempontból is könnyű mindkettőben barátokat találni.

– A kertbarátok nem kis szerencsével az utolsó pillanatban még le tudták bonyolítani a borversenyüket, a borlovagok azonban nem. Végleg elmarad? – kérdeztük tőle.

– A vírus miatt nagyon sok borlovagrendnél elmaradtak a versenyek, ezért a tavalyi borok egy kicsit a háttérbe fognak szorulni. A rendszeres társasági életünket mi is megpróbáljuk újraindítani. Közülünk jó páran a „70+-os klub” tagjai, így aztán ők érthető óvatossággal lépnek ki az önkéntes karanténjukból. Muszáj találkoznunk, hiszen azért lettünk a tagjai ennek a közösségnek.

– Hogy áll az ültetvény?

– Volt olyan időszak tavasszal, amikor a kedvem szerint, akár egy mintagazdaság, egy szál gaz nélkül dicsekedhettem volna vele, de a nagy esők mára egy kicsit lerombolták a dicsőségemet. Hamarosan megnézheted újra, hiszen utol fogom érni magamat, mert háklis vagyok a rendre – nyugtatott meg nevetve.

Otellós gazda

Széles Ferenc szerényen, csak hobbiszinten alkotó szőlész-borásznak mondja magát, hiszen főállásban most már negyvenedik éve ugyanazon a helyen műszerész, a Dunaferrnél. Legutóbb azonban már nagyon ráérzett a dologra: nyert az otellójával!

– Mondjuk rá, hogy ma már a szőlőben és a pincében is nagyon igyekszem jó eredményeket elérni, azt a szakmát is kitanultam. Az otelló Földvár boros nevezetessége, nagy harcok árán maradt meg az itt termelt remek fajták mellett. Sokan ki is vágták a magukét, én viszont még az idén is inkább telepítettem a régi tőkék mellé – mondta el Széles Ferenc, s hozzátette:

– A borversenyen fehérrel, vegyes vörössel és a győztes othellóval indultam. Az idén és tavaly is mindenféle színű érmeket nyertem velük. A fehérboraim nem ilyen sikeresek, mert azok nem a mai divatos fajtákból készültek, de nem ültetek helyette újakat. Erre a nehéz munkára már csak a szűk családom maradt. Sajnos én nem akkor végzem el a feladatokat, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, hanem amikor időm marad rá. Egy biztos, hogy az unatkozás nálunk ismeretlen, van tennivalónk a szőlőben bőséggel! Szeretem a díjnyertes boromat, és a barátaim is szívesen fogyasztják. Ez az egy oka van annak, hogy máig foglalkozom vele!

A kihagyhatatlan

Kelemen Róbert elismerése nélkül ritkán zárul olyan borverseny, amelyen elindul a biogazdálkodással készült italaival. Ezúttal is kitüntették.

– Ezúttal egy merlot-val végeztem a rangsor elején. Ez egy kellemes, kedvenc fajtája a fogyasztóknak. A nagyborok között ez egy viszonylag könnyen iható fajta, ami már a korai időszakában is fogyaszthatóvá válik. (A 2019-es borok versenye márciusban zajlott). Persze a fogyasztás céljából még nem nyúltunk hozzá, az igazi formájáról majd egy év múlva tudunk beszélgetni és véleményt alkotni, hiszen még pihennie, érnie, finomodnia kell. Nem maradunk szomjasak, hiszen az előző évjáratból tudunk még kóstolni. Mindenesetre a 2019-es borokról nagyon jókat mondhatunk, az idei terméssel kapcsolatban pedig bizakodóak vagyunk, de még sok munka vár ránk.