Földön, vízen és levegőben egyaránt otthon érzi magát

Amikor a mezőgazdaság kerül szóba, kiderül, hogy traktort is tud hajtani, és azt is megmondja, hogy éppen milyen munkába kell belefogni. Mellette gazdálkodni is tud, amit a családi csemegeszőlészetükkel is bizonyíthat. És, ha jól tudom, nem mellékesen pilóta is?!

– Igen, ez is igaz. Hivatásszerűen tizenhét évig űztem azt a tevékenységet a Magyar Honvédség keretein belül. Nagy szerencsémre, amikor a repülős iskolát végeztem a Szovjetunióban, akkor egy tengeralattjáróra is felléphettem. Igaz akkor azt mondtam, hogy inkább bányász lennék, de amikor egy bányába is lemehettem, akkor azonnal visszavontam mindent, és inkább megmaradtam az eredeti szakmámnál: repülőmérnök és vezető maradtam.

Legutóbb kiderült, hogy a Vízisport-kör Egyesület életét is belülről ismeri.

– Elég régóta tagja vagyok ennek az egyesületnek, a fegyelmi bizottság vezetői tisztjét töltöm be vagy tíz éve. Alföldi gyerek voltam, de ahogy idekerültem, nagy szerelmese lettem a Dunának. A feleségemet is itt ismertem meg, a szívem mindkettőjükhöz ideköt. Azt is szokták mondani, hogy „kiskőrösi létedre elég jól megtelepedtél nálunk”! Ez így is van, és annak örülök, hogy az itteniek be is fogadtak.

Hajója is van?

– Igen, egy negyvenlovas motorral felszerelt kis rocsóm, amihez persze van vízi jártassági vizsgám is. Azt még szegény Jumónál szereztem. Ő sajnos már nincs közöttünk, de akkor ő volt itt a vizek egyik nagy szerelmese, aki hivatalos motorcsónakos képzést is szervezett. Az Adriát is megszerettem. Az ottani hajókra is megvan a vizsgám. Amikor ott járunk és lehetőségem van rá, szívesen járom be a szigetek világát. Az ottani fortélyokra Varga János barátom tanított meg, aki jó ismerője a tengernek.

A hangsebességgel repülő géphez legalább egy F1-es hajó illene….

– Nem minden a sebesség. A táj szépségével nem vetekszik semmi. Ahhoz, hogy a Dunát élvezhessük, szépen lassan kell hajózni, mert a szemünknek át kell adnia az élményeket a lelkünknek. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy jöjjön ide, próbálja ki a dunai vízi életet, és garantálom, hogy élvezni fogja. Aki máshol, a nagyobb vizektől távol él, annak gyakran hihetetlen ez a varázslat. Mindenkire jó hatást gyakorolva fog hatni. Ez már egy egyszerű csónakkal, a környéken megtett, a fölfelé és lefelé elérhető települések partjainál elhaladva, egy rövid kirándulásnál is működni fog. Akkor pedig, ha valaki olyan szerencsés lesz, hogy a Dunán délről érkezve is megpillanthatja a városunkat, felejthetetlen emléket fog vele szerezni magának.

Vízisport-kör Egyesület tagjaként mire büszke?

– Büszkék vagyunk a bázisunkra, amit a Vízisport-kör tagjai kemény munkával alakítottak ki. Amikor a régitől elbúcsúztunk, talán voltak, akik nem nagyon hittek az új létrehozásában, de szerencsére van egy olyan magja a társaságnak, amely magával ragadta a többieket. Büszke vagyok rá, hogy én is közöttük voltam. A Stefánia állóhajó magunknak és a városnak is készült, hiszen nem vagyunk egymástól elválaszthatók. Amikor Dunaföldvár értékeit szeretnénk bemutatni az ideérkezőknek, akkor a rakpart környékén található összes létesítményünket sorra vehetjük, mert mindegyik érdemes rá. Szeretnénk minden ideérkezőnek megmutatni a víz barátságos arcát! Persze nagyon nehéz, árvizes időszakok is előfordultak már, de a hétköznapok a természettel való harmóniát jelentik. Csodálatos az itteni élővilág a folyóval, a vízi állatokkal és köztük persze a halakkal, valamint az egészet körülvevő növényzettel. Egy nap alatt kellemesen feltöltődhetünk tőle. Családi programként is örömmel ajánljuk az itteni időtöltést.

Az örökség őrzése is fontos...

– Ezeken a találkozásokon azt is szeretnénk bemutatni, hogy miként tudunk ezekre az értékeinkre közösen úgy vigyázni, hogy majd a jövő nemzedéknek is sok öröme legyen benne. Mi az idősebb Süveges Józsi és a Kiss Lajos bácsiktól (akik sajnos már nincsenek közöttünk), valamint a szerencsére nyolcvanévesen még mindig fiatalosan aktív Weiszgáber Jánostól vettük át a stafétát, de már itt van közöttünk a következő nemzedék, amely majd tovább viszik a hagyományainkat.