Rendhagyó megemlékezés

Csíkkozmás, az erdélyi testvértelepülés polgármestere, Szántó László azzal az ötlettel lepte meg az előszállásiakat, hogy a százéves évfordulón, a vírusjárvány okozta nehézségek miatt virtuálisan tartsanak egymással kapcsolatot, és úgy emlékezzenek meg a szörnyű döntésről.

Digitális találkozás

– Romániában jelenleg a miénknél sokkal szigorúbb szabályozás szab gátat az utazásoknak és a közösségi kapcsolattartásnak, mint nálunk. Ezért sem ők, sem mi nem tudtunk személyesen látogatóba indulni. – mondja Rauf Norbert. – A vírushelyzet okozta nehézségeket, akár az oktatásban, vagy a home office-ban végzett távmunkákban, az internetes kapcsolat segítségével a modern számítástechnikai eszközök felhasználásával győztük le. Ennek a különleges „digitális találkozásunknak” állítottak egy különleges emléket a csíkkozmási templomkertben. Minden testvértelepülésük neve elhelyezésre került az ott a megemlékezés estéjén felállított, keresztre emlékeztető installáción.

A daruszentmiklósi üzenet

– Egy kis videós anyagot készítettünk. Arról mesélünk benne, és azt mutatjuk meg, hogy mi hogy éljük meg a százéves gyászos évfordulót. A falunk azon lakóit kérdeztük erről a dologról, akik különösen fontosak voltak számunkra az eseményhez kapcsolódóan.

Elsőként a háziorvosunkat, dr. Fekete Borbálát kerestük fel, hiszen ő valóban mélyen érintett ebben a tragédiában, hiszen Erdélyből származik.

– A doktornő dédszülei Farkaslakáról származnak, de Debrecenben ismerkedtek meg egymással. A nagymamája 1912-ben született, az édesapját, a dédipapát ’14-ben elvitték katonának. A felesége a karon ülő gyermekkel a Debrecen mellett élő családjához költözött. A háború végén Trianon miatt közéjük és a szülőföldjük közé került a határ. A dédipapa a szülőfalujában rekedt, a mama pedig Hajdúhadházán nevelte egyedül a gyermekét. Így változtatta meg a családjuk életét ez a döntés.

– A másik fontos szereplőnk Dukai Mária tanárnő, aki ihletett, szinte önéletrajzi elbeszélésében beszél arról, hogy miként ismerte meg Trianon teljes történetét, és hogyan került hozzá közel Erdély és vele a külhoni magyarság.

Koronczai Edit, az iskola magyar szakos tanárja, Babics Mihály Csonka Magyarország című költeményének egy részletét mondta el. A legfiatalabb korosztályból Molnár Zétény, szintén egy verssel kapott lehetőséget a bemutatkozásra.

– A stáblistánkat egy láthatatlan szereplő Sziliné, Czeiner Renáta szerkesztőként segítette. Én magam is kipróbálhattam ezt a különleges lehetőséget, hiszen természetesen a falunk vezetőjeként én is üdvözöltem a testvértelepüléseken élőket, valamint azokat, akik az internet nyilvánosságát élvezve megismerkedtek velünk.

Az újszerű feladat rövid határidőn belüli végrehajtása nagy kihívást, jelentős izgalmakat és természetesen siker­élményt is jelentett.

A film útnak indult

– Az elkészült anyagot átküldtük a testvértelepülésünkre, és ott az emlékmű átadásakor, a templom falán került kivetítésre. Este nyolckor száz emlékgyertya gyújtásával tették még ünnepélyesebbé a hangulatot, amiben az apró lángok csodálatos látványosságot varázsoltak az emlékező közösségnek. Az egész esti programot az ottani barátaink videóra rögzítették. Az elkészült komplett anyag tartalmazza a más települések által kiküldött anyagokat, és az ottaniak élő hozzászólásait is. Ezt elküldték a többi testvértelepüléseiknek, így nekünk is, hogy ezzel a módszerrel ők is – mindannyian – részesei lehessenek az eseménynek. Nagy örömünkre szolgált, hogy ha még ilyen különleges módon is, de közösen emlékezhettünk mi, a testvértelepülések lakói. Legyőztük az akadályokat!