Körmenet köszönti a magyar nemzeti és katolikus ereklyét

Történelem

A Szent Jobb Magyarország egyik legfontosabb ereklyéje, ami az államalapító Szent István király, állítólag önmagától mumifikálódott jobb kézfejét jelenti.

Raguza – Dubrovnik

Régi magyar nevén Raguza, város és kikötő Horvátországban, az ország déli részén, az Adria partján. Ma Dubrovnik megyeszékhely, lakosainak száma meghaladja a 43 ezret. Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban, a Délszláv Athénnek is titulálták. A Ragusa elnevezést a Lau szóból eredeztetik, ami ógörögül meredeket jelent. Más elképzelés szerint a lava vagy lau, ami görögül sziklát, a laus pedig latinul lejtőt, szakadékot jelent, és ezekből eredeztethető az elnevezés. Az biztos, hogy ez a korai településnév és a sziklazátony, amelyre épült, adta az alapját a város további elnevezéseinek. Dubrovnik a szláv dub (tölgy) főnévből származik. A dubrovnikiak szó először Kulin bán levelében szerepel 1189-ben, a város neve pedig 1215-ben kelt levélben olvasható, amely Stefan szerb ispáné volt. A XI. századból ránk maradt okmányban írnak arról, hogy Ragusa szláv neve Dubrovnik, a Dubravi szó után, amely a dubrava, azaz tölgyes szóból ered. 1358-ban a zárai békével lett a Magyar Királyság része, hűbérura és királya pedig Nagy Lajos volt. A Raguzai Köztársaság 168 évig tartozott magyar fennhatóság alá. A fennhatóság elismerésének jeléül a raguzaiak harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, 500 aranyforintot fizettek Mátyás királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket tartottak. A dubrovniki domonkos kolostor a magyar egyháztörténetben elsősorban arról lett híres, hogy innen szerezte meg Mária Terézia a híres Szent Jobbot. A kolostor múzeuma ma is őriz egy másik Szent István-fejereklyét, állítólag első királyunk állkapcsát.

A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven keresztül ismeretlen volt

A híres jobb kéz

Az ereklyéről először 1116-ban tesznek említést a krónikák, itt olvasható, hogy az 1083-as szentté avatási procedúra során, amikor Szent László király jelenlétében felnyitották Szent István sírját, annak földi maradványai között jobb kezét csodálatos módon épségben találták. Egy másik monda szerint a király akkori kincstartója, egy bizonyos Merkúr nevű tisztségviselő egyszerűen ellopta a Szent Jobbot, majd saját bihari birtokán rejtette el. Szent László ezt követően állítólag személyesen felkereste az illetőt, megbocsátott az elkövetőnek, és visszaszerezte az ereklyét, tiszteletéről még az 1222-es Aranybulla is törvényben rendelkezett. Ekkor még a jobb kézfejhez a felső kar is hozzátartozott, így együtt számított felbecsülhetetlen értéknek.

A lengyel–magyar perszo­nálunió (két vagy több független állam olyan szövetsége, amelyet a közös uralkodó személye kapcsol össze) megpecsételésére Nagy Lajos király a kar felső részét eladományozta. Hasonlóan cselekedett Luxemburgi Zsigmond király is, aki a kar alsó részének egy részét adta át veje és örököse, Habsburg Albert számára. Ma a bécsi császári kincstárban őrzik.

Talán ez volt a szerencse, mert a 150 évig tartó török uralom idején, az ereklye itthon maradt részéről kevés információ maradt. Egyes kutatók azt mondják, hogy az ereklyét a tatárok elől menekülő IV. Béla király vitte el Dalmáciába. A történészek többsége viszont azt állítja, hogy a kézfejet szerzetesek, kereskedők közreműködésével menekítették Bosznián keresztül Raguzába, a kalandos út során a kézről viszont eltűnt a király gyűrűje, ami azért volt fontos, mert a jobb kéz azonosítási jele, István király gyűrűje volt. Az ökölbe szoruló szent Jobbot a raguzai domonkos kolostorba szállították, ahol a szerzetesek ereklyeként tisztelték és őrizték, sőt 1618-ban egy díszes ereklyetartóba helyezték át. 1862-ben a magyar püspöki kar egy új ereklyetartót készíttetett, az eredeti az esztergomi bazilikában látható.

A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven keresztül ismeretlen volt, később magyar főurak véletlenül akadtak rá, majd mindezt jelezték I. Lipót császárnak is, de ez ügyben egy ideig nem történt semmi.

Mária Terézia visszaszerezte

Mária Terézia császárnő 1760-ban szerzett tudomást az ereklye hollétéről, majd hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie a Szent Jobbot, igaz ezt először a maga számára tervezte. Végül meggondolta magát a bölcs uralkodó, és miután Bécsben, 1771 áprilisában meg lehetett csodálni az ereklyét, azt követően június 21-én hatalmas pompával átszállították Budára. Magyarország ősi fővárosában a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja, aki egyben udvari plébános is volt, a Szent Jobb őrzését az angolkisasszonyok zárdájának főnöknőjére bízta, majd a visszaszerzés emlékére pénzt is veretett.

A Szent Jobb megtalálásának emléknapja május 30., azonban Mária Terézia elrendelte, augusztus 20-ának, a király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Fia, II. József, a „kalapos király” parancsára az ereklye őrzéséről többnyire cseh „vörös csillagos” vitézek gondoskodtak, majd 1865-ben az esztergomi érsekség vehette azt magához.

A Szent Jobb viszontagságai

Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a bécsi hatalom 1860-ig nem engedélyezte a magyar nemzeti ünnepeket. A kiegyezés után viszont Ferenc József, Szent István napját 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította.

Az ereklye 1900-ban került vissza ismét Budapestre, és a nyilasok hatalomra jutásáig az államiságot leginkább szimbolizáló kegytárgy lett, amelyet Magyarország mindenkori prímása az augusztus 20-i körmenetek idején rendszeresen körbevitt a fővárosban. A Szent Jobbot 1900 és 1944 között ismét a Zsigmond-kápolnában őrizték. 1938-ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbevitték az egész országban. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után.

A Szent Jobbot, Szálasi Ferenc nyilas vezető, a koronázási ékszerekkel együtt nyugatra menekítette, de ott az amerikaiak lefoglalták, majd átadták a salzburgi érseknek. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az augusztus 20-i körmeneten már be is mutatták. A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték.

A kommunista diktatúra éveiben a körmeneteket betiltották, Szent István ünnepéből alkotmányünnep lett, az ereklyét pedig a Szent István-bazilika páncéltermébe helyezték el.

Az egyház veszélyes ellenségnek számított a Rákosi-, majd később a Kádár-rendszereknek, konkurenciát jelentett számukra minden, ami nem a marxista-leninista ideológiából származott. A Szent Jobb kultusza nem illett bele abba a képbe!

A nyolcvanas években már gyengült a kommunista hatalom szorítása, ezt használta ki Paskai László érsek-bíboros, akinek erőfeszítései során 1987. augusztus 20-án ismét bemutathatták az ereklyét. Paskai Lászlónak köszönhetően elkészült a Szent Jobb-kápolna is, ahol Magyarország egyik legszentebb ereklyéje a mai napig megtekinthető.

Szent István halálának 950. évfordulóján, a Szent Jobbot ismét körbehordozták az országban, eljutott minden érseki és püspöki székhelyre – Székesfehérvár valahogy akkor kimaradt – valamint Pannonhalmára. Hazánkban 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.

2013-ban a Szent István-emlékév keretein belül Székesfehérvárra is elvitték az ereklyét, ahol előtte több ezren rótták le tiszteletüket.

A Szent Jobb több egy egyszerű kegytárgynál, valami olyan régiség, amely magyar államiságunkra, történelmünkre utal, és arra, hogy nemzetünknek csak akkor lesz biztos jövője, ha azt a keresztény értékrendekre építjük.

Felhasznált irodalom

Szent István király jobbja, Formatív Kiadó, Budapest, 1991;

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1771 junius 21 budara erkezik a szent jobb/;

Györffy György: István király és műve; Budapest, 1977. Gondolat Könyvkiadó;

Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000;

Annabel Barber: Vendégváró Dubrovnik (Kirándulások könyve). Budapest: Well-Press Kiadó Kft. 2002.;

A Pallas nagy lexikona;

Marczali Henrik: Mária Terézia 1717–1780, Franklin-Társulat, Budapest, 1891.;

Megtalálták a Szent Jobbot – történetek az ereklyéről, delmagyar.hu.

Az ereklyét három bizottság vizsgálta

„A mumifikálódás kérdéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megvizsgálta a jobbot. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze és a meleg levegőben mumifikálódhatott.”

„1988-ban, Szentágothai János anatómusprofesszor és Nemeskéri János antropológus közreműködésével egy huszonötszörös nagyítású preparálómikroszkópot használva” újravizsgálták az ereklyét.

1999-ben Réthelyi Miklós egyetemi tanár vezetésével röntgen- és endoszkópos vizsgálat is készült a Szent Jobbról, amely vizsgálat után a szakértőkben „a genetikai vizsgálatok elvégzésének a gondolata is felmerült.”