Módszeres újvárosi közkiszerzés

Április 8-án megjelent a közbeszerzés hivatalos kiírása is. Érdekes kettősség alakult ki a mostani városvezetéshez tartozó „potentátok” nyilatkozatai és magában a kiírásban foglaltak között. Véleményezni nem kívánjuk ezt a dolgot, csupán bemutatni ennek a kettősségnek a tetten érhető bizonyítékait.

Mennyi az annyi?

A márciusi rendkívüli közgyűlési döntés értelmében a város az idei év második félévére erre a feladatra a költségvetésben, már annak ez év februári elfogadásakor elkülönített 100 millió forint + áfa összeget. Továbbá az elfogadott, tárgyat taglaló napirendi pontban azt is ratifikálták, hogy „Dunaújváros MJV Önkormányzatának 2021–2024. évi költségvetésben betervezésre kerül 200 000 000 Ft + áfa/ év, azaz a szerződés teljes időszakát tekintve 700 000 000 Ft + áfa, mindösszesen bruttó 889 000 000 Ft”, mint kötelezettségvállalási fedezet. Ezek szerint vagy külön értendő az idei bruttó 127 millió és a további bruttó 889 millió forint, vagy csúszik a mérleg, mert a közbeszerzés hirdetményében 48 hónap, azaz négy év áll, mint a feladatellátás időintervalluma. Az pedig 4x200 millió forint + áfa, azaz bruttó 1,016 milliárd forint. Vagy csak 42 hónappal számoltak, mint ahogy arról Medgyesi Miklós önkormányzati sajtószóvivő beszélt a dunaonline.hu internetes portál témában feltett (és publikált) kérdéseire adott válaszában egy helyütt: „Érdekes adalék a 889 millió forint mellé, hogy ebből 42 hónapon keresztül működnek a fent említett médiumok”. Inkább az a valószínű, hogy az egész összeg megugorja a milliárdot, csak akkor a közgyűlési határozatban ellentmondás van vagy az évenkénti erre szánt és rögzített összegek mértékében vagy abban, amit írnak, hogy a „szerződés teljes időszakát tekintve”. Az a kiírás szerint nem 42, hanem 48 hónap. A matek sehogy nem jön ki a nyilvánosan olvasható adatok alapján, de nem kizárt, hogy ezzel a kérdéssel a közgyűlésnek még foglalkoznia kell a jövőben. Ami nem meglepő, mivel a közgyűlési döntések nem minden esetben felelnek meg a törvényességi előírásoknak.

Bekerül, nem kerül be?

Medgyesi Miklós önkormányzati sajtószóvivő szintén a dunaonline.hu portálnak azon feltett kérdésre miszerint „Készült-e pontos szakmai kutatás a bekerült felületek ismertségéről, nézettségéről, olvasottságáról?” azt a választ adta, hogy „A közbeszerzés folyamatban van, így nem tudhatjuk, melyek lesznek a bekerült felületek.” Ehhez képest ugyanennek a hírportálnak az egy nappal korábban, szintén a témában feltett kérdésére, miszerint: „Milyen médiafelületeket kívánnak beletenni ezen közbeszerzésbe?” ez a válasz érkezett Medgyesitől: „A közbeszerzési kiírás tartalma kiterjed: Dunaújvárosi Hetilap – ingyenes közéleti újság, Dunaújváros Online (dunaujvaros.com) – internetes portál, DSTV Dunaújváros Helyi Televízió, dunaujvaros.hu – (műszaki üzemeltetés és karbantartás)”. Majd április 4-én a szóvivő Szabó Zsolt alpolgármester hivatalos Facebook-oldalán megjelent egyik poszt alatt szintén a témát firtató beszélgetésben a következőket bírta leírni: „...az előző közbeszerzéssel ellentétben most nem lesznek konkrét médiumok nevesítve, a megjelent termékek pedig nem a helyi ellenzék érkezéséről szólnak”. A Dunaújváros Közéleti Hetilap, mert hogy annak ez a neve konkrétan nincs nevesítve, de a többi betűre pontosan igen. Aztán megjelent a hivatalos kiírás, ahol persze a médiumok nevesítve vannak. A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal?

A megkerülhetetlen „szakember”

Nézzük a DSTV-t. Medgyesi szintén a dunaonline.hu portálon publikált kérdezz-felelekben ezt mondta: „Ez a városvezetés nem szab konkrét cég(ek)re közbeszerzési kiírást”. A DSTV márpedig a jelenleg hozzáférhető, nyilvános cég­adatok szerint egy magáncég. De jure elképzelhető, hogy nem, de de fac­to a DVG Zrt. igazgatósági tagjának, Varga Richárdnak, aki a Dunaújváros Közéleti Hetilap impresszumának tanúsága szerint az orgánumnál főszerkesztő is, annak a szüleménye, sőt ő maga a – a kiírás szerinti – DSTV ügyvezetője. Ezek fényében nehéz értelmezni Medgyesi szavait, miszerint konkrét cégekkel ők nem foglalkoznak. Megkerülhetetlenné tették a kiírással ezt az embert, hisz bárki nyeri is a milliárdos projektet, a DSTV-t kell ringbe állítania, ehhez viszont annak ügyvezetőjével kell megegyezni a feltételekről, azaz a technikai, humán erőforrást érintő kérdéseken túl valószínűleg az anyagi vonzatokról is. Hogy a DSTV nem egyenlő az azt működtető DS Média Kft.-vel és hogy ez a kft. nincsen nevesítve az anyagban és hogy a DSTV Dunaújváros Helyi televízió megnevezés nem egy konkrét médiumot jelöl, hanem általános megnevezés egy dunaújvárosi TV-re? A DSTV mozaikszót nehéz másképp értelmezni, minthogy az maga a DSTV, amelynek adása ezzel a mozaikszót tartalmazó logóval jelenik meg, honlapja a dstv.hu és még a műsoraik gyártásánál használatos mikrofonokon is a DSTV betűk szerepelnek ilyen sorrendben. Azzal védekezni, hogy a közbeszerzési anyagot az önkormányzat által megbízott cég készítette el, felesleges, mert a kiírásban világosan szerepel: „Az ajánlattevő felelősséggel tartozik az ajánlatban közölt adatok és nyilatkozatok, valamint a becsatolt igazolások, okiratok tartalmának valódiságáért”. Az ajánlattevő pedig nem más, mint Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata. Nem mellesleg a Médiahatóság szerint a DSTV igenis egyezik a DS Média Kft.-vel, tekintve, hogy a műsorszolgáltatási jog nem átruházható. Az meg már csak hab a tortán, hogy a részletes kiírásba iránymutatóként pont a DSTV aktuális műsorrendjét tették be példaként. A korábban a Lokál hetilapnál is feltűnő Vargáról, majd, mint a jobbikos Pintér Tamás választási kampány kiadványának szerkesztőjéről, illetve a vasmű magazinjának egykori beszállítójáról az önkormányzati választás éjszakáján Barta Endre, azóta kinevezett jobbikos humán alpolgármester arról értekezett a Facebook-profilján, hogy ez az ember a helyi média nagy szakértője, a remény, a megváltó, akiben ennek az önkormányzati szegmensnek a megtisztító, feddhetetlen garanciáját látja.

Miért jó, ami nem jó?

A nyílt közbeszerzési kiírás szövegét tovább olvasva jön a következő passzus: „Dunaújváros Megyei Jogú Város az elmúlt években Médiaház néven sikeresen üzemeltette az önkormányzat és a hozzá kapcsolódó intézmények, vállalatok kommunikációjának összehangolását. A médiaház fogalomként értelmezhető, mely a kommunikáció, továbbá a lentebb megjelölt médiarendszerben részt vevő médiafelületek összehangolását jelenti”. A közbeszerzés elindítója az önkormányzat, fizeti majd az egészet, így nem hinnénk, hogy ezt a szöveget tartalmilag nem hagyták jóvá a döntéshozók. Azok az emberek, akik korábban az ellenzék soraiban ülve kígyót-békát hánytak erre a Médiaházra, de azt sosem ejtették ki a szájukon, hogy sikeresen működött. Még most sem, amikor már ők irányítják. Jó példa erre, hogy egyik hozzájuk tartozó médium sem számolt be erről a közbeszerzési eljárásról, a felületek nagyszerűségéről és az odaítélendő összeg adekvátságáról.

Te, kell ez nekünk?

„Egykoron” a sokkal komplexebb önkormányzati médiahálózat bölcsőjénél Pintér Tamás, akkor még mint önkormányzati képviselő egy viccnek aposztrofálta a kezdeményezést, felesleges pénzkidobásról beszélt, és nem értette az egész szükségességét. Az új hasonló anyagi feltételekkel bíró, ámbár spektrumát tekintve keskenyebb volumenű rendszerre pedig a névvel szóló szavazáson székéből csak felállva, de igennel voksolt. Felmerül a jogos kérdés, hogy ebben a pandémia sújtotta időben a városvezetésnek tényleg a milliárdba kerülő lakájmédia gründolása az egyik legszükségesebben elvégzendő feladata? Sajnálja a koronavírus elleni védekezéshez a kormányzat részére – egyébként minden önkormányzattól – átcsoportosított gépjárműadót – ez Dunaújváros esetében 120 millió forint –, miközben annak többszörösét költi propagandára.

A választ fogalmazza meg mindenki magában...