Nem kell hazudnunk a gyermekeinknek

A legtöbb gyerek számára az ünnep egyet jelent a körülölelő hagyományokkal, legendákkal, különböző történetekkel, amelyek nélkül már akkor sem az igazi a hangulat, ha az ajándékozás szokása megmarad.

Ezért fontos nekünk, szülőknek, hogy minél tovább megőrizzük ezeket a boldog gyermeki illúziókat. Találkozunk lehetséges válaszokkal a családi szokásokon túl is a mindennapi életben. De vajon mit mondjunk az ünnepekről, és arról, hogy kitől kapják az ajándékokat, és mit ne, ha a legjobbat szeretnénk a csemetének? A kulcsi Százholdas Pagony óvoda és bölcsőde intézményvezetője, Rendné Pocsai Izabella intézményvezetőt kérdeztük a témáról.

Szerinte nincs általános recept. A személyes tapasztalatai alapján a gyerekek megtalálják a számukra optimális magyarázatot az ünnepekkel kapcsolatban, ezt érdemes támogatni. Abban biztos volt szülőként, és most szakemberként is, hogy nem kell hazudni a gyerekeknek, ezt tanácsolja a szülőknek is.

– Ahány család, annyi szokás, ami a kulturális és vallási meggyőződés alapján változik, és ennek megfelelően ugyanennyi értelmezés létezik minderről. Nálunk a család egyik fele nagyon vallásos, a másik azonban egyáltalán nem. A gyerekek így kialakítottak a két értelmezés alapján maguknak egy saját magyarázatot arra, hogy kitől érkezik az ajándék, és én ebben támogattam őket. Fontos, hogy a szülők és a rokonság ugyanazt a hagyományt vagy történetet ismerjék, és fogadják el, amit a gyermek kicsi kora óta hall és megismert.

Számoljunk azzal, hogy a gyerek kérdezni fog! Ezekre a helyzetekre legtöbbször előre fel lehet készülni, de mindenképpen olyan választ adjunk, ami nem áll ellentétben az ünnephez kapcsolódó, bevett történetekkel.

Ami pedig az óvodában vagy más családoknál történik, könnyen magyarázható akár úgy is, hogy náluk egyszerűen ez a szokás, másoknál meg más hagyományok vannak.

Van, amit egyáltalán nem kell racionálisan megmagyarázni! Nem feltétlenül kell belebonyolódnunk abba, hogy az amerikai filmekben miért a Mikulás hozza a karácsonyfát, amikor nálunk ez a legtöbbször a Jézuska feladata. A gyerek általában előbb-utóbb magától is rájön – vagy ha nem, hát a kortársaitól értesül róla –, hogy bizony a szüleitől kapja az ajándékokat.

Az a lényeg, hogy ilyenkor bízzuk a gyerekre, mi legyen. Ha egy év múlva is következetesen elutasítja a korábbi mítoszokat, akkor mi se erőltessük a dolgot. A legtöbben azonban még szeretnék a korábbiaknak megfelelően folytatni a tradíciókat, tovább hinni a mesékben. Nem baj, ha ilyenkor mi is belemegyünk a játékba – egyre nyilvánvalóbb módon „csak” játékba –, ahogy növekszik a gyermek, úgyis eltűnik majd ez a hangulat.

Ha szép emlékeink vannak az ünnepekról, karácsonyról, szülőként nyilván igyekszünk a lurkóknak ugyanezt a mesevilágot megteremteni, még akkor is, ha felelős szülőként felmerülhet a kérdés, hogy mit érdemes mondani a Jézuskáról – mondta el Rendné Pocsai Izabella, a kulcsi Százholdas Pagony óvoda és bölcsőde intézményvezetője.

A fenyegetés nem lelki szükséglet

A gyermekpszichológus szerint egyáltalán nincs szükség a fenyegetésre, mert semmi köze a gyerek lelki szükségletéhez, mi több, hiábavaló és káros is lehet, a Mikulással, Jézuskával, krampuszokkal való fenyegetés. „Ha nem viselkedsz rendesen, akkor megnézheted magad, neked semmit sem hoz a Mikulás!” „Szerinted nem látja a Jézuska, hogy milyen rossz vagy?” – halljuk olykor anyukáktól.

A szakemberek szerint erre semmi szükség. Hiszen a Jézuska jön, és a karácsonyt is mindenképp megünnepeljük, ha szót fogad a gyerek, ha nem. Akkor is a szeretet ünnepét üljük, ha nem fogad szót, mert gyerek, és hol így, hol úgy viselkedik, ezek tények. Amit szülőként hozzá tudunk tenni vagy épp elvenni, az mindenkinek a saját felelőssége, még ebben a rohanó világban is.