Napfény Európa és Dunaújváros egén

A három éven át tartó munkában hat iskola – belga, német, lengyel, török, magyar és olasz – működik együtt úgy, hogy féléves projekttalálkozók alkalmával bemutatják az addig elvégzett munkát. A projekt kezdetekor az iskola egy fórum keretében toborozta a csatlakozni vágyó gépész-informatikus tanulókat, akik így, egy 10-15 fős csapatot alkotva dolgoznak együtt a hajóépítéssel járó feladatokon. Amellett, hogy minden ország saját makettet készít a napelemes csónakról, a partnerországok felosztották a munkát: Magyarországhoz került a tervezés fázisa, amelynek során 3D-s nyomtatóval hoztak létre egy A4-es lap hosszúságú, körülbelül 30 cm magas programozható robot egységet.

A munkálatokban természetesen az iskola informatikában jártas kollégái is segítették a diákokat, akik így rögtön láthatták tanulmányaik és a programozás kézzelfogható eredményét. A napelemekhez tartozó anyag meghatározását is a tanulók végezték, amelyről előadást is tartottak. Az intézmény makettje a végső fázisban tart már, a prototípus az iskolában tekinthető meg, és nemcsak egy makett, hanem egy működőképes modell. A szerdai workshopon a részt vevő országok a Németországban, Regensburgban elvégzendő munkát készítik elő, ahol életnagyságban is megépítik majd az úszóképes hajót, amit versenyeken is elindítanak majd. Az utolsó projekttalálkozó keretében Belgiumban Worrikenben szervezett versenyen indítják először, de Hollandiában, Németországban és Európa több országában is megversenyeztetik majd.

Hartwig Grasse, a német projektkoordinátor, aki már harmadszor járt Magyarországon. Elmondta, számára mindig az a fontos, hogy az adott országban jól tudjon együttműködni az ottani tanárokkal, diákokkal, és ez a magyarokkal is kiválóan működik. Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb kihívás ebben a hajóépítő projektben, azt a választ adta, hogy a költségek fedezetét előteremteni. Eredetileg azt szerették volna, ha minden partnerországban életnagyságban meg tudták volna építeni a napelemmel működő hajókat, de végül meg kellett elégedniük azzal, hogy Regensburgban építenek egy működő hajót. A cél az volt, hogy miközben minden résztvevő megépíti a saját modelljét, a diákok testközelből megismerjék ezt a technológiát, és a megszerzett elméleti tudást a gyakorlatban, működés közben is láthassák. Mindemellett minden ország el is készíti a végleges hajó egy-egy alkatrészét, így mindenki hozzájárul egy kicsit.

A projekt kiemelt célja volt, hogy a diákok valamit tegyenek az energiatakarékos, környezettudatos jövőért, a megújuló energiaforrások minél nagyobb elterjedéséért. Mindezek mellett nagy hangsúlyt kaptak a nemzetek közti kulturális kapcsolatok fejlesztései is. A részt vevő országok képviselői természetesen nem csak a munkában vettek részt, múlt szombat óta folyamatosan számukra szervezett programokon jártak szerte az országban. Gyárlátogatásokon, városnézésen vettek részt Székesfehérvárott, Budapesten és természetesen Dunaújvárosban is.

Hartwig Grasse elmondta, bár nyilván nem lehet Dunaújvárost összehasonlítani Budapesttel vagy Székesfehérvárral, hiszen ez egy tervezett város, de éppen emiatt, létrejöttének történelmi háttere miatt különleges ez a város. A Németországból vele érkezett tanítványainak is azt javasolta, hogy ezt lássák benne.