Lelőhely, amely csak alacsony vízállásnál mutatja meg magát

Holczer Tibor szenvedélyes fotós, aki gyakran kísérletezik. A közelmúltban speciális technikával készített drónfelvételeket a Duna felett – meglehetősen alacsony vízállás mellett. Mint a fenti fotón is jól látható, a Szalki-szigettől északra, a part mellett egy szabályos alakzat látható. Hogy mit is rejthet a Duna medre, erről beszélgettünk két, a témát jól ismerő szakemberrel Buza Andreával, az Intercisa Múzeum régészével és dr. Tóth János Attila búvárrégésszel, aki 2017 nyarán csapatával többször is merült a víz alatti lelőhelynél.

Mint az muemlekem.hu oldalon is olvasható: „Szent Pantaleon monostor első biztos említése a 13. század első feléből származik, azonban a történészek többségének véleménye szerint ennél sokkal korábbi, Szent István-kori alapítású volt. A védőszent a keleti egyházban volt népszerű, így görög alapításúnak tartják. A későbbiekben feltehetően többször gazdát cserélt, a tatárjárás során felégették, de később újjáépítették. Még a 16. századi térképeken is szerepel – igaz, nem tudjuk, hogy ekkor is kolostorként működött-e vagy rom volt csupán. A pusztulására 1903-ban került sor, amikor a hajózást akadályozó zátonyon álló romfalakat felrobbantották, majd elkotorták.”

– Lehet, ezek a romok részben kapcsolódhatnak a monostorhoz, de az egészet nem adhatja ki, hiszen azt a területet 1903-ban felrobbantották. 1983-ban egy nagyon alacsony vízállásnál próbáltak egy hitelesítő ásatást végezni, ám nem találtak érdemi leletanyagot. Maga a monostor minden bizonnyal a tatárjárás során pusztult el, s nem valószínű, hogy újjáépült. Érdemes hozzátenni, hogy ez egy kőben, építőanyagban nagyon szegény vidéknek számított, így a különböző korokban a köveket, visszamaradt romokat többször is felhasználták. Az is biztosan állítható, hogy méreteit tekintve átlagos monostornak számított, tehát azon feltételezés, amely egy grandiózusabb épületet sejtetnek, vélhetően messze járnak a valóságtól – mondta el lapunknak Buza Andrea régész.2017 nyarán a Szalki-szigettől északra végzett víz alatti feltárást dr. Tóth János Attila vezetésével az Argonauta Kutatócsoport. A Dunaújvárosi Hírlap akkor így írt feltárásól: „Az említett szakaszon egy kősziget található, egy 6-szor 30 méteres platformot kell elképzelni, egy kőszerkezetet, amibe 25-30 méter hosszú vaskos fa gerendákat ékeltek.”

Az egyik kiemelt gerendát 2017-ben elküldték vizsgálatra ez pedig kimutatta, hogy a faanyagok időszámításunk után 1123-ból származnak, tehát vélhetően Árpád-kori romok találhatók a Duna medrében.

Az Andornok nemzetség

A monostor első biztos említése 1238-ból származik, amikor is a birtokos – talán a monostort is alapító – Andornok nemzetség tagjai, pert indítanak a szomszédos birtokos ellen, mert az jogtalanul elfoglalt területeket az ő földjeikből. Az Andornok nemzetségről Györffy György történész azt állapította meg, hogy a nemzetség névadó őse, egy görög földről bevándorolt és a magyar király (Szent István) szolgálatában álló hospes, vagyis vendég lehetett, aki az államalapító királyunktól földet kapott a Duna jobb partján. A görög Andronikosz név magyaros változata az Andornok lehetett.

(Forrás: Wikipédia)

Nagyon jó áttekintést nyújt

A fotókat elküldtük dr. Tóth János Attila búvárrégésznek is. Aki válaszában elmondta: E területen zajlott 2017-ben a feltárás, ott Árpád-kori romok vannak. 2018-ban, alacsony vízállásnál még ennél is jobban látszottak. Ez a kép nagyon jó áttekintést ad, különösen a meder felé eső részek fontosak, mert ott még nem merültünk – és mélyen van, tehát felszíni képek nem is készülhetnek róla, de vízállástól, vízminőségtől, fénytől függően alkalmanként látszik nyoma a mélyben lévő objektumoknak – mint itt is. A közösségi régészet egyik formája lehetne, hogy a fotós rendszeresen készít drónfelvételt a területről.