Pazar családi nappal köszöntek el a nyártól a dunaföldváriak

Szembenéztek a rossz idővel: a köszöntőket mondók már szakadó esőben érkeztek a színpadra. A jó idő csinálásának súlyos terhét Simon István nyugalmazott református lelkészre testálták. Jól döntöttek.

Mire az időjárás minden sátort, esernyőt, az erre a napra könnyelműen kiválasztott nyári öltözéket és lábbelit eláztatott, az alkalmas helyeket pocsolyává változtatta, föl is adta a küzdelmet a földváriak rendíthetetlen jókedvével.

A Löfan Mazsorett csoport dacolt a nehéz körülményekkel. Megérdemelt, nagy sikert arattak.

A vendéglátáshoz szükséges eszközök, a híresen finom itteni ételek nyersanyagai, nem különben a poharakba valók, a helyükön várták az érkezőket. A legügyesebbek reggelit is készítettek. A főző emberek noszogatás helyett az ilyen munkákhoz passzoló energiaitalokat kapták, hogy aztán további biztatás nélkül a dolgukhoz lássanak.

A nagymamák receptjeivel készült sült oldalasok, tarják és káposzták mellett a különlegességek is az asztalokra kerültek. A mesteri szarvas- és vaddisznópörköltek mellett, egy NASA szintű készségen, kiváló paella, a tradicionális spanyol rizsétel is készült. Szólni kell az isteni házi sütik imponáló soráról és a gazdag gyümölcsválasztékról is.

Az itteni pincéket az egyesület tagjai az évről évre javuló színvonalú boraik készítésére és tárolására használják. Ahogy az ilyen gazdáknál szokás, az ajtó nyitva állt, és a betérő kíváncsi, pláne a szomjazó barátokat, illendő és irigyelhető módon kínálták.

Elsőként a „nagyra nőtt” gólyaembert süvegeljük, mert az érkezése hozta meg a kellemes időjárást. A népszerűségi listán vele vetekedett egy jól felkészített kettes fogat, a nagyon türelmes hajtójával, aki megszámlálhatatlan kört tett meg az erre kapható boldog gyerekekkel.

És ha már a boldog gyerekeknél tartunk, hinné-e valaki, hogy 2019-ben a legnagyobb önfeledt sikítozást egy méregdrága játék készség: néhány stabil szalmabáláról való, az egyik kibontásából nyert friss, illatos, vastag és puha szőnyegbe való ugrálás és nadrágféken való lecsúszás jelentette?!

A színpadnál a délután során már volt miért tapsolni. Elsőként a profi Staféta együttesnek és a vele érkezett élő mesefiguráknak. Ezt követően a helyi Ördögszekér néptáncegyüttes villantotta meg a felkészültségét. A sort egy szintén itteni kedvenc: Szávolovics Gabriella zárta.

Eshet az eső, fújhat a szél kedvére, ha a földváriak egymás baráti társaságában akarják múlatni az időt. Az utóbbiak fognak győzni. Jól szervezett hibátlan rendezvény volt!

Horváth Zsolt az ünnepi megnyitó beszédét kivéve, amit a város polgármestereként mondott el, a nap további részét, mint pecsenyesütő töltötte el:

– Nincs ebben semmi különleges, szívesen csinálom a krumplipucolást, ahogy a sütés-főzést is. Szeretem finom falatokkal várni a vendégeket, akikhez persze szívesen csatlakozok – tette hozzá nevetve. – Az ebéd a kedvünk szerinti: oldalast és tarját sütök hasábburgonyával.

Kuti Vali, a vöröskereszt helyi titkára és az esemény koordinátora:

– Nagy felkészüléssel és szeretettel vártuk a hozzánk érkezőket. Úgy érzem, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert nem sok, de nagyon szorgalmas és elhivatott ember vesz körül. A gyermekvédelmi és családsegítő szolgálattal együttműködve rendszeresen dolgozunk a segélyosztásokban és a véradásokban is. A szakadó esőben is a helyünkön maradtunk , mert ha csak két gyerek arcára csaltunk mosolyt, akkor is megérte.

Frutti és Veggi, a két mesefigura ezen a rendezvényen is megjelent, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztásra ösztönözze a gyermekeket és családokat. Gacné Rivnyák Erika, aki civilben egyéni gazdálkodó, aktivistája ennek a mozgalomnak:

– Főként a gyerekeket vártuk ezzel a szép gyümölcsös ünnepi asztallal. Az ő figyelmüket szeretnénk ráirányítani ezekre a finom és egészséges terményekre, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás fontosságára. Hazánkban sajnos folyamatosan csökken ezek fogyasztása, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.

Dávid István, a Kele csárda tulajdonosa: – Felkerestem az összes pincés gazdát, jól elbeszélgettem velük, és megkóstoltuk a boraikat. Tisztelem a tevékenységüket és az eredményeiket. Sajnos nincs rá időm, hogy én is átvegyem a kedvenc időtöltésüket. Megnéztem a sütő-főző embereket is, hiszen akár tanulhatok is tőlük. Úgy érzem, hogy befogadtak maguk közé.

Oláh István, a Sárga-Pincésgödör Egyesület elnöke: – Sok munkával készültünk erre a napra, de sajnos egy kicsit mostoha volt hozzánk az időjárás. Ennek ellenére megőriztük a jókedvünket, hiszen a vendégeink így is megérkeztek. A tagságunk többsége a saját borával kínálja az odalátogatókat. Nem vallottunk szégyent.

Az esemény főrendezője Bajnok József: – Mindenki szívesen látja a kíváncsiskodókat, nem számoljuk a kínált pohár borok mennyiségét, hiszen aki így gondolkodik, ne is nyissa ki a pinceajtót! Nekem a hobbim lett a borkészítés. Legutóbb az enyém lett a Város bora, amire büszke vagyok. Folyamatosan tanulunk, és ez meg is látszik a borainkon.

Kövics Sándor nem hiába várakozott: – Tisztelem a szőlőtermesztés és a borkészítés szabályait, és mivel tudom, hogy abban a határidőket a természet írja, a kevés időm miatt inkább a kész termést vásárolom meg. A mai napra a közvetlen barátaimat és a család tagjait várom vendégségbe. Körülbelül nyolc éve foglalkozok a pincével, mert előtte, a fiatalabb éveimben nem szerettem vele bajlódni. Ma már megtalálom benne az örömömet.

Magyar János és felesége, Gyöngyi ismét a nemzetközi konyhából vett egy ötletet: paellat, egy spanyol rizsételt készítettek.

A Sárga-Pincésgödörről Horváth Zsolt polgármester mesélt nekünk...

A mintegy kétszáz méter átmérőjű kör alakú gödör a környékbeli, vert falú házak építésekor az itt kitermelt agyagos föld helyén keletkezett. A szélén található függőleges falakba kezdetben jégvermeket vájtak, amiket a korabeli élelmiszer- és vendéglátó ipari hűtésre használtak. Borospinceként körülbelül az ötvenes évektől funkcionálnak. Mára a legtöbb pince felújított. A környezet rehabilitációja rengeteg önkéntes munkával, a város és a helyi vállalkozók segítségével valósult meg. A terület közművesítése megtörtént, de még vannak elvégzésre váró feladataink. A róla elnevezett egyesület célja, hogy ezt a különleges helyszínt jó színvonalon, a boros irányzatnak megfelelően, a város közösségi helyszíneként őrizze meg.