Az ötven éve végzett kohászok, gépészek találkoztak a parkban

A résztvevők, harmincöt egykori végzős és tizenhat vendég, az egyetem bejáratánál találkoztak, majd a szemben lévő, dr. Molnár Lászlóról elnevezett – az egyetem jogelődjének alapító-igazgatója volt – emlékparkba vonultak, ahol dr. Nagy András, az egyetem tudományos és kutatási rektorhelyettese fogadta őket. Nagy András beszédében utalt az intézmény múltjára, hogy 2016-ban egyetemi rangot kapott az addigi főiskola. Kiemelte, jó végig tekinteni most az ötven évvel ezelőtt végzetteken, és jó tudni azt, hogy az egykori diákok a mai napig tartják a kapcsolatot egymással.

Ezután dr. Széles Ottó főszervező szólt az egybegyűltekhez, majd felavatták a kopjafát, amit a selmeci hagyományoknak megfelelően háromszoros „viváttal” köszöntöttek a résztvevők. (A selmeci hagyományokról: 1735-ben Selmecbányán alakult meg az első magyar Bányászati és Erdészeti Akadémia, ennek egyik utódintézménye a Dunaújvárosi Egyetem.)

Széles Ottó beszédében elmondta, a kopjafa Esztány Zsolt, Erdélyben élő fafaragó népi iparművész alkotása. Széles Ottó egy érdekes történetet osztott meg a kopjafa készítése kapcsán: „Amikor Esztány Zsolt elkezdte a fát megmunkálni, egyszer csak egy vasdarabbal találkozott, nem tette bele senki, úgy volt belenőve, mivel kohászoknak, gépészeknek készítette az emlék­oszlopot, úgy döntött, benne hagyja a vasdarabot.”

”Emlékeztessen ez az emlék­oszlop arra, hogy nem feledtük a vidám diákéveket és a selmeci hagyományokat. Hálás szívvel emlékezünk volt tanárainkra és diáktársainkra, valamint Dunaújvárosra, amelynek három évig a polgárai voltunk” – fejezte be beszédét a főszervező. A protokoll után pedig jöhetett az ünnepi szakestélyi, az ilyenkor elmaradhatatlan anekdotázásokkal.