Családi vonásként István is örökölte a lovakkal való barátságot

A csapatot alkotó família három férfitagja közül a legfiatalabbal, ifj. Fazekas Istvánnal beszélgettünk. Elmondta:

– A mi csapatunk minden tekintetben egy családi vállalkozás. Egyelőre ezt a sportot egy komoly játékként kezeljük, de vannak távlati elképzeléseink is. Igaz, hogy külön-külön indulunk, de nem azért, mintha a fogathajtásban már saját stílusunk lenne. Persze azon vagyunk, hogy az legyen.

– Családi vonásként én is örököltem a lovakkal való barátságot, ami remélem, hogy a véremben van. Ehhez az elfoglaltsághoz rengeteg időre van szükség, ezért egyelőre az idősebb Fazekasok viselik a lovak és a felszerelések gondját. A lovaink Mezőhegyesi Nóniuszok. Hét- és tízéves, jó természetű herélt lovak. Nálunk lettek összefogva egy párba, azóta együtt hajtjuk őket. Mellette mindkettő be van lovagolva. Ez az itteni az első versenyük, amin abszolút várakozáson felül teljesítettek. Reggel egy kicsit idegesek voltak, de azóta megnyugodtak és jól dolgoztak. A hajtókkal is elégedett vagyok, főleg azért, mert nekik is ez volt az első versenyük – tette hozzá mosolyogva. Nehéz lenne eldönteni, hogy a kezdésnél ki izgult jobban, a hajtók, vagy a lovak?!

– Nagyon régóta járunk nézőként a versenyekre, főleg jóval magasabb színvonalúakra, A kategóriájúakra, nemzetköziekre és világbajnokságokra. Eddig csak elképzelni tudtuk, hogy milyen lehet fönt ülni a bakon, hát most kipróbáltuk. Tetszett, nagy örömöt adott.