A papír ezer arcát mutatták meg

Csütörtök lévén, a könyvek birodalma csak délután nyitotta ki kapuját a betűk szerelmesei előtt, így aztán az új homlokzati fal elől már kora délelőtt elindult huszonhárom könyvtári dolgozó, hogy alaposan megismerjék Dunaújváros egyik méltán büszkeségre okot adó értékét. Mit is választhattak volna stílusosabb kezdésként, mint hivatásuk hordozóját, alapanyagát, a papírt, pontosabban a Magyar Papírmúzeumot a Hamburger Hungária látogatóközpontjában.

A könyvtári dolgozók szakértő tárlatvezetéssel barangolták végig a mintegy 1000 négyzetméteren elterülő Kalandos papírtörténet című állandó kiállítást, amely 2016 szeptemberében óriási érdeklődés mellett nyitotta meg kapuit. El is kelt a szakértő magyarázat, annak ellenére, hogy a terek és a termek egy-egy híres papírtörténeti személyiségről vannak elnevezve, és mindegyik bejáratánál egy tömör mondat jelzi, hogy mire számíthatunk oda belépve. Ugyanis hihetetlen információhalmaz zúdul az emberre, már ha csak a papír történetét tekinti is át a kínai manufakturális kezdetektől napjainkig. De már csak egy olyan aprócska témakörben is lényegében el lehet veszni, mint a vízjelek sokfélesége, alkalmazásuk sokszínűsége.

Persze a papírgyártás fejlődéstörténete az egyszerű halandó számára kevésbé érdekfeszítőnek tűnhet, ám egészen biztosan magába szippantják azok a termek, amelyekben számtalan korábbi és mai felhasználási formáját fedezhetjük fel a papír alapanyagnak. Talán bele sem gondolunk a hétköznapokban, milyen szerteágazóan átszövi életünket a papír. Hogy csak a leghétköznapibbat említsük, ott van például a pénz, és annak izgalmas múltja. De ne feledkezzünk meg a reklámokról, iratokról, árucímkékről, csomagolópapírokról sem! Ha nem kötne le a vizsolyi biblia replikája, biztosan elbámészkodunk a gyufacímkék sokasága előtt vagy szellemes reklámfeliratok mellett. De sorolhatnánk soká! A könyvtárosok még saját merített papírt is készíthettek.