A temetkezés egy szakma: fejleszteni kell!

Országos kampányfelhívásra készül a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete (MATESZSZ) a temetkezéssel összefüggő sajtóvisszhang és a temetkezési vállalkozások társadalmi megítélésének pozitív befolyásolása érdekében – hangzott el a múlt év végén az Országház felsőházi termében rendezett XVII. Országos Kegyelet és Emlékezet Konferencián Palkovics Katalin, a MATESZSZ elnöke részéről. Az elnök asszony egyben a dunaújvárosi temetőt is üzemeltető Kegyelet Kft. ügyvezetője.

Ám felszólalásában, ami egyben a hazai temetkezési szokásoknak és azok gazdasági környezetének átfogó felmérésének és ismertetésének is beillett, nem csak erről volt szó. Ez a tervezett kampány inkább következménye volt mindannak, ami a felszólalásban elhangzott.

Anélkül, hogy a kutatásokkal és statisztikai adatokkal bőségesen alátámasztott előadás részletes ismertetésére vállalkoznánk, annyit mindenképpen el kell mondanunk, hogy a temetkezés a XX. század végén, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján került ki a családi körből, és attól kezdve mára a kisebb településeken is megjelentek az ilyen szolgáltatást nyújtó magánvállalkozások, amelyek az utóbbi tíz-húsz évben saját tőkéjük és munkájuk befektetésével jelentős színvonal-emelkedést hoztak e területen. A temetkezési magánvállalkozások döntő többsége családi vállalkozás, amelyek nagy része túl van már egy generációváltáson is. A vállalkozások és azok szakszövetségének céljai között szerepel az említett országos kampányfelhívás mellett az is, hogy befolyásolják a hazai közgondolkodást az öngondoskodás elterjedésének érdekében: ami a nyugati országokban már a temetkezéssel kapcsolatban is régóta természetes. Nálunk, sajnos, az úgynevezett kommunizmus évtizedei leszoktatták erről az embereket, jegyezte meg Palkovics Katalin felszólalásában.

A vállalkozók hivatásként élik meg a szolgáltatást

„A XX. század második feléig az elhunytakkal kapcsolatos gondolkodást a halál természetes voltának elismerése, a gyász családi körben történő megélése jellemezte,

ennek megfelelően a temetések is családi körben, családi összefogással történtek meg. Ez még az utóbbi évtizedekig

is megfigyelhető volt kisebb falvakban, zárt közösségekben” – idézzük riportalanyunk felszólalását.

„A családtagok, a közösségek mindig is ki akarták fejezni tiszteletüket, megbecsülésüket az elhunyt iránt, de sokszor az anyagi, társadalmi helyzet megmutatása is szempont volt a kellékek, síremlékek kiválasztásában, a szertartások pompájának kialakításában.”

„Kunt Ernő néprajzkutató írja: ...minden társadalom fokmérője az, miként bánik a halottaival.”